136337. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kaucsuktartalmú növények, illetve növényrészek feldolgozására

Megjelent 1954. évi augusztus hó 15.én ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.337. SZÁM. 39. b. 1—11. OSZTÁLY.— S-19241. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés kauc*nkfarfalmú növények illetve növényrészek feldolgozására Dr. Sólyom Barna Zoltán oki. vegyészmérnök, műegyetemi magántanár, Baross Gábor-telep (Budapest mellett). A bejelentés napja: 1942. december 3. A találmány eljárás kaucsuktartalmú növények, illetve növényrészek, például gyökerek, ágiak, rizómák, kérgek, liánok feldolgozására a bennük tartalmazott kaucsuk kitermelése végett, és kiterjed az eljárás foganatosítására alkalmas berendezésre is. A találmány elsősorban az olyan kaucsuktartalmú növényrészek feldolgozását célozza, amelyekből a kaucsuk az ú. n. plantázs-kaucsuknál alkalmazott megcsapolási módszerrel nem nyerhető ki. E növényekben a kucsuk részben a a tejnedvben diszpergált alakban, részben már koagulált alakban vail jelen. A találmány szerinti eljárás és berendezés előnyei különösen a mérsékelt égöv alatt termő kaucsuk-, tartalmú növények, elsősorban a taraxacum-félékhez sorolható kaucsuktartalmú növények, például kok-szagiz, kok-tau stb. feldolgozásával kapcsolatban mutatkoznak. Oly kaucsuktartalmú növények, illetve növényrészek feldolgozására, amelyekből megcsapolással kaucsuk nem nyerhető ki, számos eljárás vált ismeretessé. Ezek mindegyikének részletes ismertetése e leírás kereteit meghaladná. Ez eljárások túlnyomórészét a Mexikóban honos guayule nevű kaucsuktermő cserje feldolgozásával kapcsolatban dolgozták ki. Az ismeretes eljárások egy részénél a szárított és mechanikusan felaprított növényeket vagy részeiket kaucsukoldosaerrel extrathálják, vagy lúgos kémhatású szerekkel kezelik a kaucsuk kinyerése végett. Ezek a'z eljárások általaiban költségesnek és csekély termelési hányaddal dolgozóknak bizonyultak. Egy már szintén javasolt másik eljárásnál a kaucsuktermő növények tejnedvét mint olyant a friss növényekből nyerik ki olymódon, hogy a tejnedvet tartalmazó edénynyalábokat lúgos kémhatású folyadékban nyitják fel, amivel megakadályozzák, hogy a fejnedvben diszpergált kaucsukot a savanyú növényi sejtnedvek koagulálják, úgy hogy a tejnedv (a közömbösített sejtnedwel együtt) a lúgos folyadékba kiömlik. Az így kapott oldatot dolgozzák azután kaucsukra tovább fel. Az ismeretes eljárások egy további csoportjánál a kaucsukot, különösen a guayule növényből, lényegileg mechanikus úton, koagulált kaucsukrészek, ú. n. féregszerű alakzatok alakjában nyerik ki. A nagyszámú ismeretessé vált eljárások legnagyobb résfzének közös vonása, hogy a kaucsuktairtalmú növényeket, illetve növényrészeket — az esetek túlnyomó részében természetes napmeleg vagy szárítóberendezések segélyével aszalt, vagy szárított állapotban felaprítják, majd különféle őrlőberendezésekben finoman megőrlik. Az őrlésnél a fás részek finom porrá őrlődnek, az előzetes szárítás folytán koagulált állapotú kaiuesukrészeoskék nagyobb aggregátumokká tömörülnek össze és így a fás részektől mechanikusan elkülöníthetők. Olyan eljárás is ismeretes, amelynél a kaucsuktermő növény kaucsuktartalmú részeit a nem kaucsuktartalmú részektől mechanikusan elkülönítik, a kaucsuktartalmú részeket finoman megőrlik, az őrölt anyagot az anyag sokszorosát kitevő vízzel főzik és a kifőzött anyagot egy dob és heveder közötti résen vezetik át a kaucsukrészek összetömörítése végett. A fenti fajtájú eljárások elvi előnyeik mellett (például olcsóság) a gyakorlatban számos hátrányt mutattak fel, mint amilyen például a rendkívül ingadozó kaucsukminőség, kedvezőtlen kitermelés, általában erősen szennyezett kaucsuk (beágyazódott fásrészek, igen nagy acetonextrakt) és ezért a gyakorlati követelményeknek nem jól feleltek meg. A találmány szerinti eljárás a fentismertetett fajtájú eljárások csoportjába tartozik, azonban azok elvi előnyeinek megtartása mellett hátrányaikat kiküszöböli és tőlük mind a kiindulási anyag állapota, mind aa alkalmazott feldolgozási műveleteknek sajátossága, mind pedig azok sorrendje tekintetében eltér, és e mozzanatok kedvező, sajátlagos kölcsönhatásainak eredményeképpen az ismert eljárásokat mind a kapott kaucsuk egyenletes minősége és rendkívül tiszta volta, mind pedig jó termelési hányad tekintetében felülmúlja és emellett a melléktermékek hasznosítására is alkalmat nyújt, amire eddig az ilyenfajta eljárásoknál rendszerint nem voltak tekintettel. Különösen előnyösen alkalmazható az eljárás és az annak foganatosítására alkalmas berendezés a mérsékelt égöv kaucsuktermő növényeivei, például a szagiz növényekkel kapcsolat-