136300. lajstromszámú szabadalom • Fémgőz-áramirányító különösen higanygőzegyenirányító felülről bevezetett anódákkal és a vakuumszivattyútól elválasztott vakuumedénnyel
Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.300. SZÁM. 21. g, 1-16. - OSZTÁLY. — P—10788. ALAPSZÁM. Fémgőz-áramirányító különösen higanygőzegyenirányító felülről bevezetett anó dákkal és a vákuumszivattyútól elválasztott vákuumedénnyel. Julius Pintsch Kommanditgesellschaft cég, Berlin A bejelentés napja: 1943. szeptember 2. Németországi elsőbbsége: 1942. szeptember 5. A találmány fémgőzáramirányító, különösen higanygőzegyenirányító, felülről bevezetett anódákkal és, különösen a vákuumszivattyútól elválasztott, fémből való, vegyileg közömbös gázzal (nemesgázzal) töltött vákuumedénnyel, melynek felső részében oly üreges test van elrendezve, melynek legalább felső részén egy vagy több nyílása van, mimellett ez az üreges test a nemesgáznak üzemközbeni tárolására való és külső köpenyfelülete a vákuumedény belső köpenyfelületével együtt, gyűrűszerű teret határol. Nemesgáz-alaptöltésű, pl. argon- vagy kriptontöltésű fémgőz-áramirányítók már ismeretesek. A nemesgáztöltésnek az a célja, hogy az áramirányító üzembehelyezésekor, tehát amidőn az edény még hideg, abban a kívánt gáz-, illetve gőznyomás már meglegyen. Túlfeszültségek és vissz.agyujta.sok fellépését ilymódon messzemenő mértékben elkerüljük. Avégett, hogy amikor az edény forró, tehát amidőn már maga a higanygőz szolgáltatja a kívánt! gáznyomást, a nemesgáz jelenléte következtében ne kapjunk túlságosan nagy nyomást, ismeretessé vált azon további intézkedés, hogy a vaakumedény felső részébe oly üreges testet helyezzünk, amelybe az áramirányító fokozódó felmelegedésekor a nemesgáz benyomul és azt üzem közben ebben az edényben tároljuk. Az ismeretes áramirányítóknál célszerű módon oly elrendezést alakítottak ki, hogy a vákuumedény köpenyfelülete és az üreges test köpenyfelülete között gyűrűalakú tér (diffúziós rés) keletkezik, amelyet legalábbis valamely kívül áramló hűtőközeg, pl. levegő egyoldalúan hűt és amely alsó végén a tulajdonképpeni kisülési térrel áll összeköttetésben, míg- felső végén^egy, az üreges testen kialakított nyíláson át, annak belső terével áll összeköttetésiben, amelyet e leírásban és igénypontokban a rövidség kedvéért „gázkamrának" fogunk nevezni. A nemesgáznak a fémgőzböl" való elkülönítése olymódon történik, hogy a fémgőz a fémgőz-nemesgázelegyből a diffúziós rés mentén a hűtött falon kondenzálódik. A fémgőz állandó kondenzálódása következtében a diffúziós résbe behatoló gőz megakadályozza azt, hogy a kamra belsejébe szorított többi nemes gáz a. gázkamrából diffúzió útján ismét kijusson. Ha az anódákat alulról vagy oldalról külön anódatartókban vezetjük be, úgy semmi sem állja útját annak, hogy a fémedény és gázkamra között:, a nemesgáznak a fémgőztől való elkülönítésére és a nemesgáz vezetésére szánt gyürűalakú rést alakítsunk ki. Ha ezzel szemben az anódákat a vákuumedény fedele felől vezetjük be annak belsejébe, úgy az elektródabevezeíések az említett gyűrűalakú tér, illetve diffúziós rés kialakítását zavaróan akadályozzák. E nehézség megszüntetésére ismeretessé vált már az anódaszárakat és esetleg a katóda és a segédelektródák (gerjesztőanódák, gyujtóanódák) vezetőit is tengelyirányban átvezetni a gázkamrán. Kitűnt, hogy ez a foganatosítási alak szerkesztési és kiviteli szempontbó} is nehézségeket okoz, amelyet különösen a gázkamrán áthatoló vezetők tömítésében tapasztalunk. E nehézségek megszüntetésére javasolták már a gázkamrát a tulajdonképpeni áramirányító edényen kívül, annak felső végén elrendezni. Ezzel azonban az áramirányító edényt sok esetben elviselhetetlen mértékben növeljük. A találmány különösen egyszerűen oldja meg ezt a feladatot, hogy oly áramirányítóedényeknél, melyek-, nek felülről bevezetett anódáik és pótlékos nemesgáz-alaptöítésük van, egy a nemesgáznak a fémgőztől vlaó elkülönítésére és a nemesgáz vezetésére való gyűrűs teret alakítsunk ki. Ezt a feladatot a találmány értelmében olymódon oldjuk meg, hogy az üreges test és a vákuumedény közötti gyűrűs teret valamely az egyenirányító tengelyével köaöstengelyű (koaxiális) henger („közfal") révén külső gyűrűs térre — amelyen át a kisülési tér az üreges: test belső terével áll összeköttetésben — és az anódaszárakat tartalmazó belső gyűrűs térre osztjuk fel. A nemesgáz-alaptöltésű áramirányítók találmány szerinti kiviteli alakjánál tehát a tulajdonképpeni diffúziós rés és a gázkamra pótlólagos közfallal vannak egymástól elválasztva és az anódaszárak a megosztás révén keletkezett gyűrűs terek egyikében, a gázkamra és a közfal között vannak elrendezve. Ezzel szerkesztési szempontból egyszerű módon és a vákuumedény említésreméltó megnövelése nélkül elkerültük azt, hogy az anódák és esetleg a segédelektródák áramvezetői a gázkamrán vagy a tulajdonképpeni diffúziós résen hatoljanak át.