136297. lajstromszámú szabadalom • Két fémből készült támcsavar, melynek viszonylag vékony fémes bevonata van

Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEfRÁS 136.297. SZÁM. 13. a. 22-25. OSZTÁLY. - M-12580. ALAPSZÁM. Két fémből készalt támcsavar, melynek viszonylag vékony fémes bevonata van Vereinigte Deutsche Metallwerke A-G., Frankfurt a/M A bejelentés napja: 1937. június 23. Mozdonykazánok tűzszekrényét a külső kazánnal rendszerint oly támcsavarokkal kötik össze, amelyeknek menetes része mindkét rész falaiba be van csavarolva. Ezek a támcsavarok rendszerint rézből vagy vasból vannak. Ismeretes olyan megoldás is, amelynél a támcsavarok két egymásban fekvő részből állanak, mégpedig egy belső, nagyobb ellenálló -képességű és nagyszilárdságú fémből készült részből és külső, nem oxidálódó, simulékony fémből, például rézből vannak. A külső fémes részt vagy a belsőre öntötték, hogy a kettő között lehetőleg benső hegesztéeszerű kötést létesítsenek, vagy pedig a nagyobb szilárdságú fémre csöveket hengereltek, Mindkét esetben a külső fémrétegnek viszonylag vastagnak kell lennie, hogy az a menetek elkészítésekor meg ne sérüljön és így a csavar menetei alatt a korrózióval szemben érzékenyebb alsó fém szabaddá .ne váljék. A nemesebb réznek a kevésbbé nemes vassal való érintkezése vízben oly elektrolitos korróziót okoz, amelynek a vasra kifejtett roncsoló hatása 3ényegesen nagyobb, minthogyha rézbevonatot egyáltalán nem alkalmaztak volna. E vastag borításnak az a következménye van, hogy nagy százalékos menynyiségü rezet kell alkalmazni. Ez az értékes fém ilyen esetekben a külső köpenyt alkotja és miután ez a réteg a nagyobb átmérő mentén fekszik, keresztmetszete az öeiszkereszitmetszetnek egyébként is tekintélyes részét teszi ki. Ily módon az ilyen támcsavarhál a szándékolt előny, tehát rézmegtakarítás, végeredményben nem volt elérhető. Olyan megoldás iá ismeretes, amelynél a menetfejről a rezet esztergályozással szándékosan eltávolították és a nagymértékben igénybevett meneteket a meleg állapotban szilárdabb anyagban alakították ki. A rézköpenynek a csavarorsó két végén való eltávolítása után a megmaradó vasmag oly vékony volt, hogy a két fejvégnek zömítéssel a kívánt átmérőjű testté való alakítása végett igen hosszú végeket kellett alkalmazni, hogy a fej kialakításához szükséges anyag rendelkezésre álljon. Ez a feltétel különösen nagyobb támcsavarméretek esetén a sajtolásnál nehézségeket okozott. A találmánnyal ezeket a hátrányokat kiküszöböltük. A találmány értelmében a vasból készült támcsavart viszonylag vékony, például 10—20%-os, hegesztett bevonattal látjuk el, amely rézből-, rézötvöz etekből vagy ezekhez hasonló korrózióálló fémekből van. Ez esetben a fenti nehézségek nem merülnek fel, E célból a bevonaton, például rézből készült bevonaton előállított támcsiavarban a menetet nem vágással, hanem hengerléssel alakítjuk ki. A bevonat a szokásos bevonó (lemezelő) eljárások valamelyikével állítható elő. Ily módon elkerüljük annak a felületnek a megsértését, amelyre a bevonatot fel kell vinni, másrészt pedig a vékony bevonat szilárdsága bizonyos mértékben megnő és éppen a csavarmenetek helyén növelt hőrugalmassága van. A találmány szempontjából tehát lényeges, hogy a bevonat viszonylag vékony és szorosan van a hordozóra hegesztve, a menet pedig be van hengerelve. Az ilyen vékony bevonat a támcsavar magját alkotó fém és a tűzszekrény fala között egyrészt a támcsavar becsavaroilása helyén jobb töniíbés>t biztosít, mint a vastagabb bevonattal készült támcsavar, amelynél1

ez a vastag bevonat, amely lágy fémből készült, az üzemben képlékeny alakváltozásokat .szenvedhet. Ismeretesek egyetlen fémből készült oly támcsavarok, amelyekbe a menetek be vannak hengerelve. Javaslatunk azonban, mely szerint két fémből készült támcsavarnak éppen a fejét látjuk el hengerelt menettel, hogy a csavarmenetekben vékony, sértetlen fémbevonathoz jussunk, új és új műszaki hatása is van. Támcsavarok szerkesztésénél) eddig oda törekedtek, hogy a meneteket a lehetőség szerint kemény fémből készítsék. Lásd például az 537108 számú német szabadalmi leírást, amely szerint vastagabb rézbevonatot a vasból készült aljzatról leesztergálnak, nehogy a csavarmenetekben lágyabb fém legyen jelen. A csavarmenet hengerlésekor tehát elvesznének mindazok az előnyök, amelyekre eddig törekedtek. Ezzel szemben a találmány új úton jár, mert ennél a hengerlést: vékony rézbevonattal kapcsolatban kell alkalmazni. Ezzel nemcsak tekintélyes rézmegtakarítást, tehát gazdasági előnyt, hanem műszaki hatást is érünk el, mert a bevonatot alkotó vékony rézréteg, mely a keményebb vasaljzatra fekszik, a görgőkkel való hengerlés közbengply mértékben tömörül és keményedik, hogy a csavarmenet jól tömít. A 709 042. számú francia szabadalmi leírás tárgyával szemben szintén előnyöket érünk el, mert súlyt helyezünk arra, hogy az aljzat és a bevonóréteg egymással össze legyenek hegesztve, továbbá hogy a bevonóréteg vékony és hogy a menet hengerelve van. Az oltalmi kör egyértelmű meghatározása végett