136280. lajstromszámú szabadalom • Eljárás másolóiron előállítására

2 136.280 tulajdonságokat kizárólag a festék és a grafit nyújtja, míg a kötőanyaghozzáadás növelése, amely természetesen a grafit és festék mennyiséget lecsökkenti, lerontja az írással összefüggő tulajdonságokat. Ha tehát az iróngyártásnál eddig lehetséges volt metilénkékkel puha irónbeleket készíteni, amelyeknél a kötőanyag növelése az írással kapcsolatos tulajdonságokat még éppen hogy elviselhetővé csökkentette, addig műszakilag teljesen feeresztülvihet et len volt kemény, csak metilénkéket és grafitot tartalmazó másolóirónokat, illetve irónbeleket készíteni, amelyeknek használható írása lenne. A találmány olyan eljárás megvalósításával! foglalkozik, mélynek révén, csekély mennyiségű kötőanyaggal, metilénkék felhasználásával, lehetőleg nagy szilárdságú és keménységű másolóirónokat lehessen. elkészíteni és ugyanakkor azonban a metilénibolyatartalmú másolóirónoknak az írást illető jó tulajdonságait megtartsuk. Ajánlottak ugyan már az irónok készítéséhez más kötőanyagokat is, főleg a. metilcellulóza ós cellulóza-keverékéter alkalmazását. E kötőanyagok a közönségéé iróngyártásnál és a metilibolyával készült másolóirónoknál alkalmasak lehetnek ugyan, de metilénkéknél való felhasználásnál nem eredményeztek jól író szilárd irónbeleket. Az említett cellulózaéterek alkalmazásánál nagyon puha és túl rugalmas irónbeleket kapunk, de a tragantnak még azon képességével sem bírnak, hogy megfelelő módon lekössék a poralakú és laza metülénkéket. Főleg nem sikerül ezen festékkel kellő keménységű másolÖirónbeleket készíteni. A találmány szerint a másolóírónok, főleg nagy keménységi fokú másolóirónok, készítésénél kötőanyagként a cellulóza-glikolsavat, illetve ennek vízben oldódó sóját használjuk. E cellulózaszármazékokat eddig a textiliparban sűrífőszerként, a szappanok számára telítőanyagként, a tapéták számára ragasztóanyagként használták. Ezek az ismert cellulózametiléterektől abban különböznék, hogy a metillcsoport egy H-atomját, karboxilcsoporttal helyettesítettük. A bevezetett glikolsavcsoportoktól függően különböző az oldási képességük. Célszerűen oly származékot használunk, amely vízben oldódó sókat képez. A mái" fent ismertetett cellulózaszármazékokkal ellentétben a celiulózaglikofeav-Msziítményeknek megvan az a tulajdonságuk, hogy a metilénkékkel igen jól feldolgozhatók. Főleg aránylag csekély mennyiségű kötőanyaggal nagy szilárdságú és keménységű irónbelet készíthetünk, ami a metilénkék általános alkalmazása szempontjából, mint a másolóírónok festéke rendkívül fontos. A csekély kötőanyagmenynyiség következtében nem rontjuk le a festéknek jól író tulajdonságait. Az új kötőanyagnak további előnye, hogy az irónbél anyagába való hozzáadása előtt szükséges puhítása csak néhány óráig tart, míg az ismert cellulózaétereket költőanyagként való felhasználásuk előtt egy vagy két napig vízben kellett puhítani, A metilénkék feldolgozása a találmány szerinti különleges kötőanyaggal nem okoz műszaki nehézségeket. Az előállítást példaképpen a következőképen végezzük: 60% grafitot, 20% metilénkéket, •20% cellulózaglikolsavasnátriumot jól összekeverünk és irónbél alakba hozzuk. Egy másik esetben a következő keveréket használhatjuk: 65% grafit, 20% metilénkék, 10% cellülózaglikolsav,, 5% nátriumsztearát * Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás másolóirónok előállítására, metilénkék és vízben oldódó kötőanyag felhasználásával, azzal jellemezve, hogy metilénkéket és cellulózaglikolsavat, főleg víziben oldódó sóik alakjában, együtt feldolgozunk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy az irónbélanyaghoz önmagában ismert módon telítő-, képlékenyítő- és csúszást elősegítő anyagokat, mint pl. talkumot, kaolint, grafitot, zsírokat, zsírsavakat és zsírsavas sókat adagolunk. . Felelős kiadó: a Tervgazdasági Könyvkiadó igazgatója. 912. — Terv Nyomda, 1954. — Felelős vezető: Bolgár Imre.