136280. lajstromszámú szabadalom • Eljárás másolóiron előállítására

2 136.280 tulajdonságokat kizárólag a festék és a grafit nyújtja, míg a kötőanyaghozzáadás növelése, amely természetesen a grafit és festék mennyiséget lecsök­kenti, lerontja az írással összefüggő tulajdonságo­kat. Ha tehát az iróngyártásnál eddig lehetséges volt metilénkékkel puha irónbeleket készíteni, ame­lyeknél a kötőanyag növelése az írással kapcsolatos tulajdonságokat még éppen hogy elviselhetővé csök­kentette, addig műszakilag teljesen feeresztülvihe­t et len volt kemény, csak metilénkéket és grafitot tar­talmazó másolóirónokat, illetve irónbeleket készíteni, amelyeknek használható írása lenne. A találmány olyan eljárás megvalósításával! fog­lalkozik, mélynek révén, csekély mennyiségű kötő­anyaggal, metilénkék felhasználásával, lehetőleg nagy szilárdságú és keménységű másolóirónokat lehessen. elkészíteni és ugyanakkor azonban a metilénibolya­tartalmú másolóirónoknak az írást illető jó tulajdon­ságait megtartsuk. Ajánlottak ugyan már az irónok készítéséhez más kötőanyagokat is, főleg a. metil­cellulóza ós cellulóza-keverékéter alkalmazását. E kö­tőanyagok a közönségéé iróngyártásnál és a metil­ibolyával készült másolóirónoknál alkalmasak lehet­nek ugyan, de metilénkéknél való felhasználásnál nem eredményeztek jól író szilárd irónbeleket. Az említett cellulózaéterek alkalmazásánál nagyon puha és túl rugalmas irónbeleket kapunk, de a tragantnak még azon képességével sem bírnak, hogy megfelelő módon lekössék a poralakú és laza metülénkéket. Fő­leg nem sikerül ezen festékkel kellő keménységű másolÖirónbeleket készíteni. A találmány szerint a másolóírónok, főleg nagy keménységi fokú másolóirónok, készítésénél kötő­anyagként a cellulóza-glikolsavat, illetve ennek víz­ben oldódó sóját használjuk. E cellulózaszármazéko­kat eddig a textiliparban sűrífőszerként, a szappa­nok számára telítőanyagként, a tapéták számára ra­gasztóanyagként használták. Ezek az ismert cellu­lózametiléterektől abban különböznék, hogy a metill­csoport egy H-atomját, karboxilcsoporttal helyette­sítettük. A bevezetett glikolsavcsoportoktól függően különböző az oldási képességük. Célszerűen oly szár­mazékot használunk, amely vízben oldódó sókat ké­pez. A mái" fent ismertetett cellulózaszármazékokkal ellentétben a celiulózaglikofeav-Msziítményeknek meg­van az a tulajdonságuk, hogy a metilénkékkel igen jól feldolgozhatók. Főleg aránylag csekély mennyi­ségű kötőanyaggal nagy szilárdságú és keménységű irónbelet készíthetünk, ami a metilénkék általános alkalmazása szempontjából, mint a másolóírónok festéke rendkívül fontos. A csekély kötőanyagmeny­nyiség következtében nem rontjuk le a festéknek jól író tulajdonságait. Az új kötőanyagnak további elő­nye, hogy az irónbél anyagába való hozzáadása előtt szükséges puhítása csak néhány óráig tart, míg az ismert cellulózaétereket költőanyagként való felhasz­nálásuk előtt egy vagy két napig vízben kellett puhí­tani, A metilénkék feldolgozása a találmány szerinti különleges kötőanyaggal nem okoz műszaki nehézsé­geket. Az előállítást példaképpen a következőképen vé­gezzük: 60% grafitot, 20% metilénkéket, •20% cellulózaglikolsavasnátriumot jól összekeve­rünk és irónbél alakba hozzuk. Egy másik esetben a következő keveréket használhatjuk: 65% grafit, 20% metilénkék, 10% cellülózaglikolsav,, 5% nátriumsztearát * Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás másolóirónok előállítására, metilénkék és vízben oldódó kötőanyag felhasználásával, azzal jellemezve, hogy metilénkéket és cellulózaglikol­savat, főleg víziben oldódó sóik alakjában, együtt feldolgozunk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, azzal jellemezve, hogy az irónbélanyaghoz önmagá­ban ismert módon telítő-, képlékenyítő- és csúszást elősegítő anyagokat, mint pl. talkumot, kaolint, gra­fitot, zsírokat, zsírsavakat és zsírsavas sókat ada­golunk. . Felelős kiadó: a Tervgazdasági Könyvkiadó igazgatója. 912. — Terv Nyomda, 1954. — Felelős vezető: Bolgár Imre.

Next

/
Thumbnails
Contents