136273. lajstromszámú szabadalom • Eljárás öntőformák és magok készítésére
Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.273. SZÁM. 31 c. 61 OSZTÁLY. — B—16148. ALAPSZÁM. Eljárás öntőformák és magok készítésére Bejelentő neve: dr. Barna János vegyészmérnök. Kispest Bejelentés ideje: 1943. december hó 17. A fémkohászatban ismeretes, hogy öntőformákat megfelelő tisztaságú és szemcsenagyságú kvarchomokiból olymódon készítik, hogy a homokot 3—5 százalék szerves kötőanyaggal >pl. szulfitlúggal, melasszal, vagy különféle sűrű olajokkal keverik és szárító kemencében addig tartják, míg a massza megfelelő szilárdságot el nem ér, Lényeges követelmény, hogy a megolvasztott fémek 'beöntés« után a homok megfelelő mértékben gázáteresztő legyen és szilárdsága annyira lecsökkenjen, hogy a formákból poralakban kitöredezhető legyen. A fent említett szerves kötőanyagok egyrészt"igen drágák és nagyobb részt külföldi származásúak, másrészt más fogyasztó piacról kell elvonni, mint például a jelenleg általánosan használt melaszt. A találmány szerinti eljárás a« öntőhomok kötőanyagául lényegesen olcsóbb haziai nyersanyagot használ fel, az úgynevezett „vízben duzzadó alumíniuimhidroszilikátokat". Ezeken ebben a leírásban olyan alumíniumhidroszilikátokat kell érteni, amelyek az alább részletezett-próba alkalmával megdermednek. Ilyenek pl. a zeolith máladékú nyers, őrölt, iszapolt, vagy bármiképen dúsított olyan anyagok, melyek legalább hétszeres vízmennyiséggel a thixotropia jelenségét mutatják. Ezek az anyagok vízben megfelelően megduzaasztva rendkívüli kötőképességgel bírnak és tökéletesebben elvégzik az öntőformákat alkotó homok kötését, mint az eddig használt szerves kötőanyagok. Elsősorban tisztább a velük való dolgozás, másodsorban alacsonyabb hőfoknál kötnek és- végül a fémek kiöntésekor származó felmelegedés alkalmával nem fejlesztenek saját maguk gázt, mint a szerves kötőanyagok elégésükkor. Áz eljárás gyakorlati kivitele ® következő: A vízben duzzadó aluminiumhidrosizilikát minőséget a következőkép állapítjuk meg: 10 g légszáraz anyagot 100 cm3 -es hengerpohárba mérünk és, hozzáadunk 20 cm5 2.5%-os szóda oldatot (.NA 2 C0„ sicc). Üvegbottal összekeverjük és 50 cm8 desztillált vízzel 'bemossuk 100 cm3 -es rázóhengerbe (100 cm3 17 cm hosszúságra esik). Mindaddig rázzuk, míg az, összes csomók eltűnnek. 24 órás állás után a rázóhengert lassan felfordítjuk és megfigyeljük, hogy a diszperzió megdermedt-e? Ha megdermedt, akkor vízben duzzadó alumíniumhidroszilikátról van szó. A vízben duzzadó aíumíniumhidroszilikátot 3—8-szoros, lehetőleg forróvízzel egyenletesen elkeverjük, míg sűrű pépet nem kapunk. A sűrű pépet azután legalább 1—2 óráig, esetjog 24 óráig a nagyobb duzzadás elérése céljából állni hagyjuk. A sűrű pépből azután a megkötendő homokra vonatkozólag lemérünk 20'—30 súlyszázalékot és megfelelő berendezésiben egyenletesen elkeverjük, majd az így nyert masszával a formákat, a magrészeket kitöltjük. A kitöltött formákat azután ISO—200 C° hőmérsékleten kiszárítjuk. Szükség esetén alz öntött fém tapadásának meggátlására a kiszáradt formákat grafitos vízzel kezeljük. A vízben duzzadó alummiumhidroszilikátoktat használhatjuk poralakiban, díúsított állapotban, vagy nyers, bányából kikerülő .minőségben is. Különlegesebb formák készítésénél a vízzel elkevert duzzadó alumíniumhidíroszilükáthoz 0.1—0.5 súlyszázalék szerves kötőanyagot: melaszt, szulfitlúgot, vágy az egyébként használatos olajféléket is adhatunk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás öntőformák és magok készítésére, melyre jellemző, hogy az öntőhomokhöz ennek 2'—10 százalékát kitevő mennyiségű, vízben duzzadó alumímiumhidroszilikátot tartalmazó vizes pépet keverünk és az ezzel a masszával készült formákat, magokat 130—200 C° között kiszárítjuk. 2. Az 1. igénypontban meghatározott eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy a vízben duzzadó aluminiumtoidroszilikatot 3—8-szoros mennyiségű, forrásig melegített vízzel összekeverjük. 3. A 2. igénypontban meghatározott eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy a vízzel elkevert vízben duzzadó alumímiumhidroszilikátot 2—10 óráig állni hagyjuk. 4. Az 1—3. igénypontok (bármelyikében meghatározott eljárás kiviteli módja, melyre jellemző, hogy a kötőanyagként a vízben duzzadó alumíniumhidroszilikáthoz az öntőhomokna számított 0.1—0.5 súlyszázalék mennyiségű szerves kötőanyagot is adunik. Felelős kiadó:( a Tervgazdasági Könyvkiadó igazgatója. 911. — Terv Nyomda, 1954. — Felelős vezető: Bolgár Imre.
