136251. lajstromszámú szabadalom • Igen nagyfeszültségű berendezés töltéshordozók előállítására és gyorsítására

136.251 3 A 3. ábra szerinti kiviteli példában azok a szögek, melyeket a tengelyirányok a függőlegessel bezárnak, egyenlő nagyok, ha az egyik oldalon fekvő szigetelők a belső terükbén futó életróda-tartókra figyelemmel különösen nagy átmérőjűek, vagy ha a felhasznált feszültségek folytán igen hosszúak. Adott esetben előnyösebb lehet, ha a szöget, amelyet a szigetelők tengelyirányai a függőlegessel bezárnak, a hajlításra való igénybevételre való figyelemmel, kisebbekre választjuk, mint azt a szöget, amelyet á másik • oldalon fekvő szigetelők tengelyirányai a függőlegessel bezárnak, feltéve, hogy utóbbiak rövidebbek és kisebb átmérőjűek. A töltéshordozó-forrás oldalán fekvő —9, 10— szigetelők, —30, 32— tengelyirányait a felfogó oldalán fekvő —24, 25— szigetelők tengelyirányaihoz viszonyítva, miként azt a 4. ábra szerinti vázlat tünteti fel, eltolhatjuk. Ebben az elrendezésben a töltéshordozók —21— pályája lényegesen rövidebb lehet, mint az 1. ábra szerinti példában, minthogy a 2—4. ábrák szerinti elrendezés esetén a szigetelőknek az egymáshoz viszonyított legnagyobb feszültséget mutató részei az eltolás következtében oly nagy távolságra fekszenek egymástól, hogy a —21— kisülési pálya legcsekélyebb hossza esetén sem áll fenn a levegőn át bekövetkező átütés veszélye. Ismeretes ugyanis, hogy az a távolság, amely valamely szigetelő felületén az átütés elkerülését üzembiztosan biztosítja, lényegesen nagyobb, mint a levegőben mért átütési távolság. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy a töltéshordozók —21— pályáját igen rövidre vegyük, minthogy az a —20— cső, amely az 1. ábra szerinti elrendezésben szükséges, gyakorlatilag teljesen elmaradhat. Ebben az elrendezésben a földpotenciálú —1, 16—elektróda helyett csupán egyetlen —33— elektróda szükséges. A 2—4. ábrában a további részeket az 1. ábrával azonosan jelöltük meg. A 2. ábrában a —9, 24— szigetelőket egyszerűség kedvéért a valóságos elrendezéstől eltérően úgy tüntettük fel, mintha tengelyeik egy síkban feküdnének. A valóságban azonban e tengelyek, mint azt a 3. ábra mutatja, egymással szöget zárnak be. Az 5—7. ábra a találmány szerinti berendezés olyan kiviteli példáit tünteti fel, amelyekben a töltéshordozók pályája függőlegesen felfelé, illetve lefelé irányul. A töltéshordozók forrása a —2, 5, 6— csősugár-készülék, amely a —34— gyorsítóelektróda belső terében fekszik. E készülékeket az 1. ábrában feltüntetett módhoz hasonlóan a —9, 10— szigetelők hordozzák. A —34— gyorsítóelektródát a —35— földelt tartó veszi körül, amely a felfógónak kiképzett —18— gyorsítóelektródát hordozza. A —9, 10— szigetelők a célszerűen olajjal, vagy nyomáson tartott gázzal tölött —36-^- tartály belső terében foglalnak helyet. Az elektródák táplálásához szükséges nagyfeszültségű berendezést is célszerű e tartályban elrendeznünk, mert ennek folytán a nagyfeszültségeknek a —36— tartály falán való átvezetése feleslegessé válik. '»3? Ha a töltéshordozók iránya függőleges, a csősugárkészüléket a csősugarak pályájára célszerűen szimmetrikusan, annak egyik végén rendezzük el. E megoldás hátránya, hogy a kisülésben csak a —2— katódának a felső végződés felé eső része vesz részt, mint azt az 5. ábra mutatja. Ennek folytán erős csősugarak előállítására aránylag nagy nyomásokat kell alkalmaznunk. Előnyösebb tehát, ha az —5— anóda alsó végén a katódapotenciálon tartott —37— katódarészről gondoskodunk. Függőleges irányú csősugár előállítására alkalmas csövet ábrázol más kiviteli alakjában a 6. ábra is. Ebben a berendezésben a —38— anóda alsó végén a —6— katóda feszültségén tartott —39— köralakú lemezt alkalmazunk. A —38— anóda rögzítéséhez szükséges hat rudacskát, amelyeket a —40— lemezre erősítettünk, a —39— lemezen vezetjük át. A —38— anóda e kiviteli példában kettősfalu, hogy a —6— katóda belső oldala és a —38— katóda külső oldala közötti tér lehetőleg kicsiny legyen és így ne következzék be gázkisülés. A találmány szerinti berendezésekben a földelt felfogóelektróda helyett földelt töltéshordozó-forrást is alkalmazhatunk. Ez esetben a felfogó a földhöz viszonyítva nagyfeszültségen van és a találmány szerint földelt tartály belsejébe kerül, amely utóbbi egyúttal a felfogó és a töltéshordozó-forrás között elhelyezett gyorsítóelektródát is magába zárja. A 7. ábra kiviteli példát tüntet fel a töltéshordozók pályájának függőleges iránya esetére. A —18— felfogót a —41— gyorsítóelektróda veszi körül, amelynek feszültsége a felfogó és a földelt -—2, 5, 6— töltéshordozó-forrás feszültsége között van. A —41— gyorsítóelektróda nyílását > gyűrűalakú —17— elektródarész alakítja ki. Maga a gyorsítóelektróda a —42— földelt tartályt belsejében foglal helyet. Ebben az elrendezésben nincs nehézsége annak, hogy a csősugárkészüléket úgy képezzük ki, hogy a katódának a csősugárkészülékkel átellenben fekvő —43— fala is részt vegyen a kisülésben, mint az egyébként az 1. ábra szerinti elrendezésben is bekövetkezik. A —18— felfogó és a —17, 41— közbülső elektródák tartói és vezetékei egymást részben körülveszik és a —24— szigetelő-belső terében fekszenek. A berendezés egyebekben az 1. ábra szerinti berendezés jobboldalával azonos. , • A gázbevezetés a —44— csövön át megy végbe. Az 5. ábra szerinti elrendezésben a gázvezetőkészüléket a —36— tartály belsejében helyezzük el. A kiviteli példákban megemlített töltéshordozó-forrás helyett más töltéshordozóforrások is alkalmazhatók, így pl. kisfeszültségű ívkisülések vagy elektronforrások is. A 2—7. ábra szerinti elrendezésekben is igen egyszerű módon lehetséges, hogy a földelt házon, illetve a gyorsítóelektródákon, töltéshordozó-forrásokon és a felfogókon lezárható nyí« lásokról gondoskodjunk. E nyílások lehetővé te-« szik a töltéshordozók forrásának, illetve a felfogónak a tisztítását anélkül, hogy ehhez a nagyfeszültségű szigetelőket szét keilene bontanunk.