136164. lajstromszámú szabadalom • Telített mészvizet előállító berendezés víztisztításhoz
Megjelent 1953. évi december hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.164. SZÁM. 85. b. OSZTÁLY. - C—5646. ALAPSZÁM. Telített mésxvízet előállító berendezés 'víztisztításhoz von Clossmann Július A. M. mérnök, Wien. Bejelentés napja: 1942. június 19. Németországi elsőbbsége: 1941. június 23. Víznek mésszel való ismert lágyításánál úgynevezett mésztelenítőket alkalmaznak, melyekben a telített, és tiszta mészoldatot állítják elő, amennyiben nagyobb telepeknél nem alkalmaznak előnyösebben inkább rnészlejet. A nagyabb berendezéseknél mésziejn-ek alkalmazása,-azonban jelentős nehézségekkel jár, melyek különösen az egyenetlen lágyítóhatásban mutatkoznak. A telített mészvíz előállítására eddig szokásos berendezéseknek az a hátrányuk, hogy az eddigi elvek szerint a vizet igen kis sebességgel fo’yatják el, és a berendezésen átfolyó víz a berendezésben több óráig tartózkodik. Az i’yen nagyméretű berendezéseknél a mésztelítő berendezés természetesen igen nagy teret igényel, hogy az összes nem oldódó összetevőknek a leüllepedé--hez elegendő idő álljon rendelkezésre, IMár ismei’e(es, hogy a víznek inésszel való téliedéhez használatos berendezésekben a mésszel kevert vizet a t,'Hiányban tető.-zerúen egymás fölött eireinU zeit, váltakozóan kúpalakú és csonkakúpal kú ernyők között zeg-zúgos úton felfelé áramolhatják, mimeüett a esonkakúpalakú betéteknek lényegesen nagyobb külső átmérőjük van, mint a kúpalaké- koak. hogy ;j. még nem oldódott mészrészees- 1-éknek a hosszá áramlási út. -alatt alkalmuk legyen a i -o t v ; és t'-'jesen tis/ta mészvíz keletkezzék. Ekkor azonban az a jelentős hátrány mutatkozotr, hogy a na.gvobb átmérőjű ernyőkön levált szi* lánl anyagrészecskék ezeken -az ernyőkön azok alsó végük felé vastagodó rétegben tartósan leüllepedtele, úgyhogy nem csupán az ilyen anyagoknak az ernyőkről való további lecsúszását, hanem az ernyő szélén túliiövekvő réteg a kivált szilárd anyagoknak a tartány fala mentén való Leülepedését is meggátolta. E hátrányt a találmány értelmében úgy küszöböljük ki, hogy a nagyobb méretű ernyőket végükön hengerfelületekké hajlítjuk le, vagy hogy azok hengerfelúletekbe mennek át. ,zzel a nagyobb ernyők átmérőjét csökkentjük « elérjük, hogy a fcly.adékáram által magávalragadott szilárd anyagrészecskék közvetlenül e hengeres rész mögött és ezzel egyidejűleg az utóbbi és a következő alsó ernyő közötti átbocsájlóhasíték fölött válnak le, úgyhogy a levált anyagrészecskék az ernyőkön egyáltalán nem üliepedhetnek le és a részecskéknek a tartány fala menten való leüllepedéséf a fent megadott módon sem gátolhatják. A hengeralakú ernyőrészek ezenkívül a felső oldalukon végbemenő felfelé irányuló áramlásnak a közöttük és a tartáuvfal közi ieüllepedő anyagok lefelé irányuló mozgás sára kifejtett zavaró hatását is meggátolják. Ez ■annál fontosabb, mivel a niésztdiiőt környező levegő hőmérséklete többnyire magasabb, mint a benne felfelé áramló víz hőmérséklete, úgyhogy a tartány falával közvetlenül érintkező vízréteg a külső hőmérséklet befolyása alatt gyengén felmelegszik és hajlamossá válik arra, hogy e fal mentén az üllepedő szilárd részecskékkel szemben lassan felfelé áramoljék. A hengeres ernyőrészek segítségével -azonban a mögöttük felfelé áramló víz hatását kiküszöböljük, mely egyébként az említett külső vízréteg felszálló sebességének növelése és a szilárd anyagok ¡Ülepedésének további megnehezítése értelmében hatna, A mellékelt rajz értelmében, mely a találmány szerinti ni-észtelítő kivite’.i példáját vázlatosan, szemlélteti, a mészből és tápvízből álló oldat a mésztartályból erősen zavaros állapotban a mé-ztelítőbe az a—.csonkon át alulról folyik be és a lartányba beépített és letőszerüen egymás fölött elrendezett kúpalakú —c-- ernyők és csonkakúpalakú, nagyobb átmérőjű —d— ernyők és az ezekhez csatlakozó —d’— hengerfelületek következtében zeg-zúgos irányú felszállásra kényszerül és az íszapmentesítö berendezést a felső —b - csonkon át tiszta telített mészvíz alakjában hagyja el. Az említett úton a folyadék által • magával vitt, nem oldódott mészrészecskék a kúpos betéteknél bekövetkező irányváltozás következtében a —d’— hengeres felületek mögött, utóbbiak’ és az alattuk fekvő —d— ernyők közötti kibocsájtó hasítékon át kívül lefelé haladnak és így a frissen bevezetett oldattal újból találkoznak. A derítendő víz átfolyó. sebességének szabályozása végett a mésztelítőbe. vezető vezetékben pl. főj tószervet' rendezhetünk ti. A ¡méretek helyes megválasztásával ekként az eddiginél lényegesen kisebb térben az átfolyó oldat
