136147. lajstromszámú szabadalom • Öngyújtó
Megjelent 1953. évi december hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.147. SZÁM. '. - 44 b. 32-57. OSZTÁLY. - S-19769. ALAPSZÁM Öngyújtó Dr. Szarvas Félix nőorvos Budapest A bejelentés napja: 1943. december 16. A forgalomban lévő öngyújtók legtöbbjének üzemanyaga a készülék tokjában- fekvő tartályban tárolt bénáin, melyet a tartályba merülő kanóc felszív ós melynek gőzét tűzkővel csiholt szikra gyújtja be. Ezen öngyújtóknak üzembentartása egyrészt gyakori benzintöltést, másrészt időnkénti kanóc- és tűzkőcserét igényel. E hátrányok elkerülésére már javasoltak villamos öngyújtókat, melyeknél az öngyújtó tokjában elhelyezett szárazelem vagy akkumulátor szolgáltatta áram hozza a fémhuzalt izzásba, amellyel a dohány (cigaretta, szivar vagy pipa) meggyújtható. Az ismert villamos öngyújtóknak,üzemanyaga, a szárazelem vagy akkumulátor csakhamar kimerül, amikor is kicserélendő, illetve az akkumulátor feltöltendő. Ezen villamos öngyújtóknak tehát szintén az a hátrányuk, hogy időnként felmondják a szolgálatot és ezért üzemképes állapotba kell hozni új szárazelem beszerelése, illetve az akkumulátor feltöltése által. A találmány villamos öngyújtóra vonatkozik, mely a felsorolt hátrányokat tényleg kiküszöböli, mert az eddig ismeretes valamennyi öngyújtóval szemben semmiféle üzemanyagot nem igényel. A találmány szerinti öngyújtónak fémszálát egy, az Öngyújtó tokjában elhelyezett áramfejlesztőgépnek (magnet'oelektromos gép vagy dinamó) árama hozza izzásba. Az áramfejlesztő gépet egy a készülékben levő egykarú emelő vagy. kéznyomással mozgásban hozható alkatrész, pl. kiálló rudacska hozza működésbe. A találmány szerinti öngyújtó egyik célszerű kivitéli alakjánál csupasz a fémszál, szabadon vagy szigetelő, pl.. porcelán alapon nyugvó, másik kiviteli alakjánál a fémszálat csillámlemez borítja, mely helyenként át lehet törve. Ezeken az áttöréseken. keresztül az izzószál a meggyújtandó cigarettával stb. közvetlen érintkezésbe kerül. • . .Az izzószál, p). platina-, vagy wolfram-, vagy cekas-huzal lehet, de a találmány az izzószál anyagára nincs korlátozva. A rajz a találmány szerinti öngyújtó példaképpeni kiviteli alakját vázlatosan szemlélteti. Az 1. ábra az öngyújtónak és az izzószál hevítéséhez szükséges áramot szolgáltató magnetoelektrc«nos gép vázlatos képe. A 2. ábra oly változat részletrajza, melynél az izzószál a tok dugójába van beépítve. Az öngyújtó —1—• tokjának egyik oldalán (1. ábra) a —8— csukló körül a —7— rugó hatása ellenében lenyomható —2— fogantyú van elrendezve, amelynek a —8— csuklóval ellentétes vége fogadott —3— szegmenst hord. A —3— szegmens mozgását a fogaiba kapcsolódó —6— fogaskerék az áramfejlesztő forgó részére viszi át, mely —4— forgó rész célszerűen permanens mágnes gyanánt 'van kiképezve. Ez a forgás következtében forgó «mágnesteret létesít, mely az álló • váz —9— tekercsében áramot gerjeszt. Ez az áram hozza izzásba az —5— fémszálat, amely az —1— toknak szájnyílása közelében van elrendezve. E szájnyílás a rajzon fel nem tüntetett süveggel elzárható. A —4— permanens mágnes egyúttal lendítő tömegként működik. A csillámlemeznek helyénként kialakított áttörésein át közelítjük meg a fémszálat a meggyújtandó dohánnyal. A 2. ábra oly kiviteli alakot szemléltet, melynél az —5— izzószál az —1— tokba csavarolható —10—• dugófejbe van beépítve. Az —5—: izzószálnak két vége, az izzólámpák szálainak módjára, a kontaktusokat alkotó —11, 12— pontokban végződik. E megoldásnál az —5— izzószál —13— csillámlemezek közé van befogva, melyek közül a felső —13— csiHámlemez helyenként —14— áttörésekkel van ellátva. A 2. ábra szerinti dugó nem csupán a tok szájnyílásába, hanem oldalt kiképezett csavarmenetes nyílásba is becsavarható. Az ismertetett Öngyújtó semmiféle üzemanyagot nem igényel. Az áramfejlesztő élettartama, szakszerű és igen egyszerű kezelésnél, úgyszólván korlátlan. Emellett a találmány nincs korlátozva a feltüntetett kiviteli példákra, hanem az igénypontok keretén belül sokféleképpen módoeótható.