136132. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szőrtelenített bőrök és irhák csávázására proteolitos enzimekkel

Megjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL , SZABADALMI LEÍRÁS 136.132. SZÁM. 28. a. 5-8. OSZTÁLY. - R-8650. ALAPSZÁM. Eljárás szőrtelenített bőrök és irhák csá vázasára proteolitos enzimekkel Röhm & Haas Ges. mit beschränkter Haftung cég, Darmstadt. Ä bejelentés napja: 1943. június 5. A már szőrtelenített állati bőrökhöz és irhákhoz való leghatékonyabb csávázósaerek (Beizmittel) egyikét a szarvasmarhák (hasnyálmirigyéből előállított ibripitázok alkotják. Ezek battása elsősomban a tisztátalanságok oldásában, a barka síkossátételében, a pőrék apasztásának, azaz a meszezéskor keletkezett duzzadás megszüntetésének előidézésében, valamint lágy és engedékeny bőr létesítésében van. Ezekkel a rendkívüli előnyökkel szemben azonban a mairhapankreászenzimek alkalmazásának számos esetben különféle hátrányai vannak. Ezek a szerek ugyanis a bőranyagot túl erősen támadhatják meg, ami a barka lazaságában, elsősoriban a már természettől fogvalaaalágyrészeknél (Flamme), valamint a kész bőr csekélyebb teltségében nyilvánul meg. Meglepő módon azt találtuk, hogy az említett hátrányokat kitűnő módon kiküszöbölhetjük és a minőség káros befolyásolása nélkül is lágy és engedékeny bőröket kaphatunk, ha a csávázásihoz felhasználandó marhapankreásztriptáz egy részét gombákból, célszerűen penészgombákból kapott triptázzal pótoljuk. A találmány szerinti eljárással előáll lított bőrök azzal tűnnek ki, hogy lényegesen szilárdabb barkájuk, továbbá jobb lágyrészük és nagyobb teltségük van." A marhapankreásztriptázok és penészgömbatriptázok együttes alkalmazásának ezt a hatását nem lehetett előrelátni, minthogy a marhapankrieásztriptász részbeni áielyettesítéséne alkalmazott penészgombagombatriptáz önmagában véve rendszerint nem elégséges a kellő csávázóhatás kifejtésére. Az ilyen, triptázok alkalmazása ezért gyakran a barka felrepedését idézi elő. De ha ilyen ferapedés nem is lép fel, a pőrének a megkívánt lágysághoz szükséges csávázódását, különösen olyan igen erős bőrök előállításakor, amelyektől ennek ellenére bizonyos lágyságot kívánunk meg, mint például erősen pirozott, növényi cserzésű marhafelsőibői" esetében, nem érjük el. Az ilyen bőrök kifogásolható kemény fogásukkal tűnnek ki. Az effajta triptázok, továbbá nem is használhatók tiszta fehér bőrökhöz vagy olyan bőrökhöz, amelyeket világos színárnyalatokra akarunk fastend, minthogy az alap nem távolítható el kellő mértékben, és így a későbbi megfestés nem lesz egyeiíle<tes. A két javasolt triptáz egyidejű alkalmazásakor hatásaik szerencsés módon kiegészítik egymást, ami nem volt előre magától értetődő. Az sem lehetséges az említett két enzimfajta egyikének egyedüli alkalmazása esetén, hogy — például az enzim menynyiségénefc csökkentésével vagy növelésével —, az egyes enzimek hátrányos hatását kiküszöböljük, minthogy mindegyik triptázfojitó önmagában meghatározott fajlagos hatást fejt ki. A két fentemlített enzimfajtát a pőre és a (belőle előállítandó bőr fajtájának megfelelően különféle mennyiségi arányokban alkalmazhatjuk. A keverékben azonban az egyik triptázból legalább 40%-nak kell jelen lennie. „Boxcalf" néven ismeretes fajta bőr előállítására való borjúpőrék csávázására különösen alkalmasnak bizonyult kb. 75% gomibatriptáz és 25% pamkreászkriptáz tartalmú keverék, minthogy ez a kombináció szilárd barkájú, telt bőröket adott, az alap kellő mértékű eltávolítása és elegendő csávázódás mellett, míg ezzel szemben 100% p&nkreászenzim alkalmazása esetén a bőrök ugyan igen tiszta színűek, de iaizább (flüssig) barkájuak és kevésbbé telt, vékony bőréhez hasonló fogásúak voltak. Sevró előállításakor általában igen erős enzimhatást kívánunk meg, hogy a sevróra jellemző finom barkázást elérhessük. Bizonyos lágy természetű bőrök, mint pl. német vagy spanyol kecskegidabőrök esetében ezáltal gyakran túl sok anyag megy veszendőbe, vagyis a bőrök kissé vékonyak lesznek. Ebben az esetben előnyös, ha mérsékelt százalékban egy valamivel kevésbbé agresszív triptázt is alkalmazunk, tehát pl & 25% gonnbatriptázt' és 75% pankreásztriptáz kombinációját. y Báránypőrének krómkesztyübőiré való feldolgozás« esetén kb. 50 % , pankreásztriptáz és 50 % gombatriptáz kombinációja bizonyult célravezetőnek. Az ezzel kapott eredmények feltűnően jobbak, mint a gombatriptáz vagy pankreásztriptáz egyedüli alkalmazása esetén kapottak. Míg például a 100% pankreásztriptázzal csávázott összehasonlító tétel kissé laza barkájú volt és a bőr laza részeiben megviseltnek (ausgezehrt) látszott, azaz olyannak, mint amelyből oly alkatrészek is kioldódtak, amelyek visszamaradása kívánatos lett volna, egészben pe-