136107. lajstromszámú szabadalom • Eljárás födém előállítására, előfeszített acélbetétekkel és ez eljárással előállított födém, a hozzátartozó idomtestekkel
Megjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.107. SZÁM. 37. b. — OSZTÁLY. — K—16063. ALAPSZÁM. Eljárás födém előállítására, előfeszített acélbetétekkel és ez eljárással előállított födém, a hozzátartozó idomtestekkel Dr. techn. Kazinczy Gábor oki. mérnök Budapest. A bejelentés napja: 1942. augusztus 28. Régi törekvése a vasbetontervezőknek a vasbetétekre megengedett feszültségek emelése, mert ezáltal vasat lehet megtakarítani. Megállapítást nyert, hogy a megengedett feszültségeket a folyási határ felére lehet venni, ha azt akarjuk, hogy a szerkezetek kellő biztonsággal rendelkezzenek. Ma már gyártanak és forgalombahoznak olyan acélhuzalokat, melyek folyási határa 12000 kg/cm2 , szemben a vasak 4000—4600 kg/cm2,D2ca„- cmfwy mmmbb közönséges folytvas 2400—3000 kg/cm2 és a csavartvasak 4000—4600 kg/cm2 folyási határával. Azt tapasztalták azonban, hogy 6000 kg/cm- értékkel mégsem lehetne a betonba ágyazott vasbetéteket igénybevenni, mert az ilyen kiváló minőségű acél rugalmassági tényezője ugyanannyi, mint a közönséges vasé, így az ilyen acélbetétes gerenda behajlása ötszörakkora volna, mint a közönséges vasbetongerendáé és a repedések is ennek megfelelően nagyobbak lennének, hiszen a közönséges vasbetongerenda is minden esetben megreped, még a hasznos terhelés rárakása előtt, de a repedések rendkívül keskenyek maradnak. Freyssinet mérnöktől származik az a gondolat, hogy a fenti hátrányok mind elkerülhetők, ha az acélbetéteket, bebetonozásuk előtt, annyira megfeszítették, hogy abban, folyási határ felénél 1500 kg/cm2 -rel nagyobb feszültség, legyen. A feszítést csak a beton megszilárdulása után szüntette meg, amikor abban, bizonyos idő múlva, a feszülteég a folyási határ felére esett vissza, amikor ugyanis a beton lassú alakváltozása lezajlott. Az így készített vasbetongereindában az előfeszített betétekben lévő húzóerő a betont állandóan nyomás alatt tartja, úgy, hogy a terhelés okozta megnyúlások csak a meglévő nyomást kisebbítik, de nem hoznak létre húzófesBültségekeiti, tehát a betongerenda egyáltalán nem is reped meg. így nemhogy rosszabb lett a betongerenda az acélbetétek alkalmazásával, hanem jobb. Ügy viselkedett, mint nagy húzószilárdsággaí rendelkező, homogén betongerenda. Az acélbetétek megfeszítése azonban igen komplikált berendezést igényel, mert hisz a friss betont magát is szilárd mintába kell tölteni. Ezért Freyssinet elsősorban cölöpök és csövek esetében használt előfeszített vasbetéteket. Ezenkívül az előfeszített vasbetétek célszerűen alkalmazhatók vasúti keresztgerendákban és általában gyári úton előállított, vasbeton tartóelemekben. , Gyakorlatilag eddig csak nagyobb hídszerkezetekben sikerült* előfeszített vasibetéteket alkalmazni. Magasépítésben egyedül Hoyer eljárása szerint lehet gyári úton előállított, kész vasbetongerendákat ilyen rendszer szerint alkalmazni. Hoyer földbeágyazott betontömbök közt feszíti meg a kb. 100 méter hosszú acélhuzalokat és a beton megszilárdulása után szabdalja fel kívánt hosszúságú tartókra. Ha az épület, illetve a szerkezet helyszínén akarnánk ilyen előfeszített acélbetétet alkalmazni, az csak szilárd minta (saluzás) alkalmazásával képzelhető el, ami rendkívül költséges, úgy, hogy az acél alkalmazásával nyert gazdasági előnyök teljesen elenyésznek. Kísérleteznek ugyan előfeszített vasbetétek alkalmazásával födémekben is olymódon, hogy a kikészítésre szolgáló faszerkezet a beton megszilárdulása után is a födémben marad, vagyis elvész. A jelen találmány szerinti eljárás lehetővé teszi az előfeszített acélbetétek alkalmazását helyszínenkészülő födémekben úgy, hogy a minta nem marad a szerkezetben és azzal a további előnnyel rendelkezik, hogy a födém elkészítése után az állványozás azonnal eltávolítható és részlegesen meg is terhelhető. A találmány lényege az, hogy a födémet szilárd elemekből építjük össze. Az előre felállított állványzaton az égetett agyagból vagy betonból készített ürtestek egymással érintkező felületeit gipsszel vagy gyorsanköto cementhabarccsal falazzuk össze. Az így keletkező, falazott tégla- vagy betongerendák végére a vasbetétek beakasztására, illetve megfeszítésére alkalmas tüskékkel ellátott betonlapokat falazunk. A néhány perc múlva megkötött habarcs a gerendákat nyomás felvételére alkalmassá teszi. A gerenda egyik végén a tüskékbe visszahajlított (páros) acélhuzalt akasztunk úgy, hogy a gerenda alsó és felső síkjaiban lévő, kisméretű mélyedésbe essék, míg másik végén a tüske köré csavarjuk. Az előfeszítés történhet az egyik csavarmenetre járó
