136095. lajstromszámú szabadalom • Menettel fémhüvelybe becsavarható, be- vagy elállítható légcsavarszárny
-j^.* •y^M^y*^-1 -1 •" \r-'-s.i:^:-i: -T ^^ ijfay^y" "Megjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Ö SZABADALMI LEÍRÁS 136.095. SZÁM. M c 62 c. 1-11. OSZTÁLY. — H-11903. ALAPSZÁM. /A Menettel fémhüvelybe becsavarható, be- vagy elállítható légcsavarszárny Heine Hugó légcsavargyáros, Berlin. A bejelentés napja: 1943. július 29. Németországi elsőbbsége: 1942. július 29. A találmány menet révén fémhüvelybe becsavarható, be- vagy elállítható légcsavarszárny, egymásra enyvezett farétegekből és a szárny tövében elrendezett, ennek határolófelületéig terjedő, fémből való erősítőbetétekkel, amelyek a velük párhuzamos farétegekkel nyomás és hő hatása mellett foganatosított mügyantaenyvezés révén vannak egyesítve. Az ismeretes szerkezetű csavarszárnyaknál a farétegek lemezkötegekből (Dickten), a fémbetétek pedig megfelelő vastagságú lemezekből vannak, amelyek célszerűen valamely közbenső rétegként szolgáló fabevonattal a lemezkötegekbe (Holzdickten) belül vagy oldalt elrendezett kivágásokba vannak beeresztve. Olyan kialakítás is ismeretes, melynél a fémlemezek a lemezkötegre (Dickten) vannak ráfektetve és a fába ezínelten illesztve (bündig) vannak besajtolva. Kitűnt, hogy az ilyen légcsavarszárnyak nem felelnek meg többé az időközben megnövekedett üzemi követelményeknek. A lemezkötegekből (Dickten) cszeépített légcsavar a fa nemesítésének hiánya következtében nem engedi meg az elérni szándékolt vékony keresztmetszeti kialakítási ;(profilezést) és a fa általában nem rendelkezik olyan szilárdsággal, amilyenre nagyértékü csavarszárnyaknál szükség vaii. Fémlemezeknek a tőben való alkalmazása és a belesajtolt lemezek esetében elért fatömörítés ellenére a szárnytőben elért szilárdságnövekedés nem olyan mértékű, hogy megengedett tőátmérők esetén tekintélyes erőket lehetne a légcsavaragy hüvelyére átvinni. Nagyobb tőátmérők viszonyt megfelelően méretezett nehezebb és légerőtanilag is kedvezőtlenebb fémhüvelyeket és agyakat követelnek meg, amelyek nem megengedhetők. Az ismeretes fajtájú csavarszárny előállítása ezenfelül aránylag sok időt vesz igénybe, a fémlemezek számára való bevágások kimunkálása és a fémlapokat fedő borítólemezek külön elkészítése miatt, amely utóbbiak nélkül a lapok nem jól tapadnak. A lapok oldalsó besajtolása keményebb és kemény fák esetén nem ajánlatos, tekintettel arra a veszélyre, hogy a kifelé fekvő rostok elroncsolódhatnak, minthogy ezeket nem lehet károsodás nélkül eredeti helyzetükből erős mértékben kiszorítani. A találmány célja az ismertetett fajtájú be- és elállítható 'légcsavarszárnyat annyira tökéletesíteni, hogy a tőben nagyabb szilárdságot érjünk el avégett, hogy kedvező átmérők mellett aránylag nagy erőket vihessünk át. Ezt a célt úgy érjük el, hogy az egy darabból vagy az egyes prése'.t darabokból előállított szárnyat úgy alakítjuk ki, hogy az váltakozó rétegezésben végighaladó falemezrétegekből (fafurnér lemezekből) és fából való Japátlemezek kel ellátott fémes tőlemezekből van, mi mellett a réteges alakzatnak egyforma vastagságú testté való, különlegesen nagy sajtolónyomás alkalmazásával foganatosított, műgyanta felhasználásával történő összeenyvezés közben egymással összeenyvezett öszszetartozó fémes tőlemezek és fából való lapátlemezek hosszú összekötővonal mentán vannak összeillesztve, amely eltolt elrendezés folytán az erősen tömörített törzsből a gyengén tömörített lapátig fokozatos szilárdságmenetet kapunk. A melegben mügyantaenyvezéssel egyesített kb. 1 mm átlagos vastagságú vékony falemezek felhasználása révén nagymértékben nemesített -lapátot kapunk, amely kielégíti a felállított üzemtechnikai követelményeket és kellően vékony keresztmetszeti kialakítást ^(profilezés-t) enged meg. Tekintélyes mérékű szilárdságnövekedés jelenitkezik azonban a szárny tövében a fémnek a farész rovására való megnövekedése folytán, minthogy minden vékony falemezre ugyanolyan vastagságú fémlemez következik, míg az ismeretes szárnyaknál fa'emezkötegek. (Holzdickten) hozzájuk képest vékony fém'emezekkel váltakoztak. A találmány szerinti szárnytő szilárdsági tulajdonságai tekintetében nem marad el lényegesen a fém mögött, minek következtében lehetővé válik, hogy azt kis átmérővel alakítsuk ki és a fémagyat megfelelően kicsinyre méretezzük. Ha elegendő nagy összeenyvezési nyomásokat al-
