136094. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tekercselt papírszalagnak ragasztáshoz való előkészítésére és ehhez való papírszalagtekercs

Megjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.094. SZÁM. 54. d. OSZTÁLY. - H-11845. ALAPSZÁM. Eljárás tekercselt papírszalagnak ragasztáshoz való előkészítésére és ehhez való papír szalagtekercs Haskó Gábor oki. vegyészmérnök, Budapest. Bejelentés napja: 1943. május^20. (viszkózusabb) folyadékba állítva, a szalag szabad végének húzása által gömbölyítjük le a tekercset. A víznél sűrűbben folyó folyadék nem áztiatja át a tekercset, menetei közé nem hatol be, hanem csak külső felületét nedvesíti, úgyhogy a munka ugyanazzal a tekerccsel akárhányszor újrakezdhető. Azt a többnyire kívánatos célt, hogy a legömbölyített szalag csak egyik oldalán legyen ragadós, elérhetjük, ha ügyelünk, hogy a folyadék ne lepje el egészen a tekercset, s a legömbölyödő szalagot úgy vezetjük, hogy a tekercstől való elválásának helye a folyadék szintje felett legyen. Ez esetben a szalagnak csak az az oldala nedvesedik, amelyik a tekercs palástfelületét alkotja, míg ellenkező esetben a folyadék, behatolva a tekercs palástja és"a róla leváló, sjalag alkotta közibe, a szalag „belső" oldalát is nedvesíti. A leírt találmány szerinti eljáráshoz természetesen használhatunk ragasztószerrel bevont szalagot, mely esetben a felhasznált sűrűn folyó folyadéknak önmagában nem kell ragasztóképessággel bírnia, de olcsóbb kiviteli mód adódik, ha ragasztószerrel be nem vont papírtekercset használunk s azt a leírt módon ragasztószerbe, pl. 5%-os kemény! tőfőzetbe állítjuk, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy a ragasztószerek elég sűrűek ahhoz, hogy a tekercset rövid idő alatt egyáltalán' ne, és hosszabb idő alatt is csak csekély mélységig áztasjsák át, úgyhogy a találmányi gondolat legalább megközelítően ezzel is megvalósul. Hosszabb ideig tartó munkáknál mindazonáltal előfordul, hogy a ragasztófólyadék valamelyest behatol a tekercsbe és az eljárás eredményességét veszélyezteti. Ezt meggátolhatjuk a papírtekercsek sík oldallapjain alkalmazott vízzáró bevonattal Célszerű oly papírtekercseket használni, melyek már gyárilag vannak oldallapjaikon, pl. Bellákkal, másféle lakkal, fimisszel, vagy más vízzáró anyaggal bevonva, de könnyen előállíthatja a bevonatot a tekercs használója is. Nehogy a szalag a ragasztó- vagy nedvesítő folyadék túlvastag rétegével bevonva kerüljön felhasználásra (ami az anyagpazarláson kívül kényelmetlenséget okoz a ragasztásnál), célszerű a fölös leges anyagot megfelelő eszköz segítségével a le-Csomagolások leragasztásához, továbbá az asztalosiparban és a ciánozó iparban a helyiségek gázbiztos szigeteléséhez nagy mennyiségben használnak papírszalagot, melyet vagy már gyárilag vonnak be egyik oldalán ragasztóanyaggal, mely esetben azt a felhasználás «lőtt csupán nedvesíteni kell, vagy pedig közvetlenül a felhasználás előtt viszik fel a szalagra, pl. ecset segítésgével, vagy ragasztószerrel telt edényen való áthúzás útján a ra- ' gasztóanyagot. Az utóbbi mód nehézkes és lassú, úgyhogy túlnyomóan a ragasztóanyaggal gyárilag bevont sza^ lagok használatosak, melyek tekercsekben kerülnek forgalomba és használat előtti nedvesítésüket gyakran erre a célra szolgáló készülékkel végzik, melyben a tekercset közepén lévő lyukján átdugott tengelyen csapágyazzák, s a 'legömbölyödő szalagot a készülékhez tartozó nedvesítő kefék, vagy hengerek között húzzák át. E módnak az a hátránya, hogy a szalagnak a nedvesítő eszközök közötti érős súrlódása gyakran a szalag elszakadásához, a ciánozó iparban használatos széles szalagok esetén pedig az egész készülék elmozdulásához, illetve felemeléséhez vezet, ami a munka folyamatosságát nagyon zavarja. Ezért a ciánozó iparban az az eljárás alakult ki, hogy a ragasztóanyaggal bevont szalagtekercset .síklápjaival függőleges, tehát tengelyével vízszintes helyzetben vizet tartalmazó edénybe állítják és feldőlés ellen a tekercs közepén lévő, lyukján átfűzött és az edény pereméhez (pl. vödör füleihez) kötött zsineggel biztosítják. Az így elhelyezett, teljesen szabadon forgó tekercsről a szalag igen könnyen gombolyítható le. Ez az eljárás, mely az eddig ismertek közül a legelterjedtebb, azzal a hátránnyal jár, hogy az egyszer megkezdett tekercs a, munka megszakítása esetén többé nem használható, mert a víz, a tekercs menetei közé hatolva, azt eláztatja, illetve a vízből kiemelt tekercs menetei, száradás folytán oly szilárdan öszszeragadnak, Hogy a szalagot többé legombolyítani nem lehet. A találmány elsősorban oly eljárás, mely e hátrányoktól mentes, és abban áll, hogy a papírszalagtekercset sík lapjaival függőleges vagy közel függőleges helyzetben a víznél sűrűbben folyó