136085. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acélhuzalok tapadási ellenállásának növelésére, előfeszített betontestek készítésénél, továbbá berendezés az eljárás kivitelére

2 136.085 irányában, nyomóerővel hatnak a betonra és ilymódon a tapadási erő és a belső felületi nyomás révér a már aműgy ig meglevő tapadási ellenállást lényegesen megnövelik. A 2. ábra alkalmas kivitelezést, természetes méretben mutat (huzalvastagság kb. 2 mm). A nyomóhullámok ennél, célszerűen, lényegében, cikk-cakk vonalszerűén haladnak úgy, hogy a huzalnak ferdén fekvő,, lényegében egyenes vonalú —13, 14, 15—, stb. huzalrészei vannak. Amint a 2. és 3. ábrából látható, a cikk-cakk vonalaknak, végeiken, aránylag kis —r— hajlítási sugaruk van és ezenkívül aiz —1— hullámhossz aránylag rövid. Ily méretezés révén nagy saját merevségű nyomőhullámokat kapunk, melyek magas előfeszítési erők esetében sem változnak meg lényegesen. Természetesen az —r— hajlítási-sugárnak és az —1— hullámhossznak mindig a huzal átmérőjéhez és minőségéhez megfelelőnek kell lennie. Az acélhuzalok előfeszítésénél, a rugalmas hosszváltozáson kívül, még egy aránylag igen kis, képlékenységi hosszváltozás is keletkezik az egyes nyomóhullámok csekély meghosszabbodása folytán. Ez utóbbi -a kívánt betonfeszültség szempontjából ártalmatlan, ellentétben a sodort vagy fonott acélhuzalok alkalmazásánál fellépő, jelentékeny, tartós hosszváltozásokkal, melyek jelentős feszültségi veszteségeket okoznak a teljes huzalhosszúságban menő sodrás vagy fonás következtében. A találmány szerinti nyomóhuliámok elrendezése különösen a hajlításra igénybe vett, rövid fesztávolságú betontesteknél (pl. ablakszemöldököknél, vasúti sínek vastalpainál) válik be előnyösen a megengedett igénybevétel túllépése esetén. Az acélhuzalok emelkedő feszültsége révén ennél megszűnik a huzal keresztmetszet csökkenése folytán a belső felületi nyomás és esetleg a huzalok természetes tapadási ereje is a tartó középső részében úgy, hogy ilymódon a nyomóhuliámok igen jelentős szerephez jutnak. Ezáltal a hajtásra igénybevett, feszített betontestek törési terhelése lényegesen emelkedik. Különösen nagy jelentőségűek a találmány szerinti nyomóhullámok aránylag rövid, erősen igénybevett tartók, mint pl. vasúti talpak számára. A 3. ábra, részbeni hosszmeszetben, a zsaluzást szemlélteti az egymás mögött elrendezett, feszített betontestek, pl. vasúti talpak készítéséhez. A zsaluzási falakat —16— és —17— jelöli. A tartók felső és alsó részében a —3— nyomóhullámos —18— acélhuzalok vannak elrendezve. Néhány ilyen acélhuzal egymásmellett meghatározott távolságban .fekszik. A találmány szerint —19, 20—, iletve —21, 22—. szorítópofákat alkalmazunk, melyek mindig több egymás mellett fekvő acélhuzal —23—, illetve —24— nyomóhullámját rögzítik és ilymódon a huzalok nyomóhullámai ugyanazon helyzetben, illetve ugyanazon síkban maradnak. A két '—19— és —20—, illetve —21— és —22— szorítópofákat megfelelő szervek, pl. csavarok tartják össze. Az ábrázolt példában a szorítópofák közé a —25-« közdarab van betolva. Ilymódon a szorítópofák a közdarabbal egy válaszfalat képeznek minden két egymásmögött fekvő betontartó között. A tartók elkészítése és a zsaluzásból való kivétele után eltávolítjuk a —19— és —22— szorítópofákat és az ilymódon szabaddá tett —18— acélhuzalokat a —23, 24— nyomóhullámokon elvágjuk, illetve átégetjük úgy, hogy az egyes betontartók egymástól különválnak. A 4. ábra nagyobb előfeszültségű tartók, pl. hides csárnoktartók fegyverzetének végét ábrázolja, melynél erősebb —26— acélhuzalokat használunk. Amint a rajzon látható, a nyomóhuliámok végén kialakított hajlatok belső oldalán a —27-^ acélrudak vannak behelyezve, amelyek adott esetben még a hosszirányú —26— fegyverzetekkel szilárdan össze vannak kötve és ilymódon harántirányú fegyverzetet alkotnak. A harántirányú fegyverzetet alkotnak. A harántirányú —27— rudak elrendezése révén nagyon magas feszítőerőt viszünk át a tartók végein a betonra. A feszített betontestek végein a harántirányú fegyverzetek ismert módon, célszerűen, csavarvonar lakban vannak elrendezve, hogy a nyomóhullámok feszítő hatása révén képződő húzóerőket a betonban felvegyék. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás acélhuzalok tapadási ellenállásának növelésére, előfeszített betontestek készítésénél, amelyre az a jellemző, hogy a betontestek végein, az acélhuzalokon, képlékeny alakítás révén, nagy merevségű nyomóhullámokat készítünk, az acélhuzalokat megfelelően előfeszítjük és a nyomóhullámokkal betonban ágyazzuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre az a jellemző, hogy a nyomóhuliámok a sarkokban kis hajlítási sugárral és rövid hullámhosszal kialakított, lényegében, cikk-cakkalakú vonalat alkotnak. 3.- Az 1. és 2. igénypont szerinti eljárás kiviteli módja, melyre az a jellemző, hogy a nyomóhullámok révén kialakított hajlatok belső oldalára harántirányú rudakat helyezünk és azokat, célszerűen, a hosszirányú fegyverzetekkel szilárdan összekötjük. 4. Berendezés az 1. igénypont szerinti eljárás kivitelére, jellemezve szorítópofákkal, melyek több egymás mellett fekvő acélhuzal nyomóhullámját szilárdan beszorítják úgy, hogy a huzalok nyomóhullámjai ugyanazon helyzetben maradnak és ugyanakkor ezek két-két egymásmögött fekvő betontest közötti válaszfalként vannak kialakítva. 1 rajzlap-melléklettel A kiadásért felel a Tervgazdasági Könyvkiadó igazgatója. Terv Nyomda. — 179 — F. v.: Sumits István-