136038. lajstromszámú szabadalom • Gyűrűs feszültségosztó váltóáramú kapcsolásokhoz

Megjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.038. SZÁM. , 21. c. 54-56 OSZTÁLY. - A-4693. ALAPSZÁM. Gyűrűs feszültségosztó váltóáramú kapcsolásokhoz. Askania-Werke Aktiengesellschaft, Berlin-Friedenau. A bejelentés napja: 1942. november 13. Németországi elsőbbsége: 1941. november 14. A találmány túlnyomóan indukciós, váltóáramú ellenállásként kialakított gyűrűs feszültségosztó, kiváltképpen váltóárammal üzemben tartott hídkapcsolásokhoz. Váltóáramhoz való feszüitségosztóknál adott körülmények között előnyös, ha a feszültségosztó ellenállását túlnyomóan indukciós ellenállásként alakítjuk !ki, mert ebben az esetben a feszültségosztónak túlnyomórészben vakárama és vakfeszültsége van, melyek a váltóáram-forrást nem terhelik meg és így teljesítmény-megtakarítást eredményeznek. A találmány megoldja azt a feladatot, hogy gyürűalakú fészül tségosztót hogyan alakíthatunk ki az ismert ohmos gyűrűs potenciométer módjára erősen indukciósán. Gyűrűalakú, önmagukban zárt feszültségosztóiknál, melyeknek táplálása a gyűrű kerületének különböző pontjain át történik, erős induktivitás kialakításánál hátrányok keletkeznek azáltal, hogy önmagában zárt indukciós tekercsnél, melynek zárt belső vasmagján a menetek egymás mellett fékszenek, induktív csatolás általában nehezen kerülhető el, másrészt pedig a csatolt mágnesfluxusok valamely táplálási hely mindkét oldalán fekvő gyűrüdairabokon egymással szembe irányulnak és egymást legalább részben megsemmisítik. Ezeket a nehézségeket a találmány szerinti gyűrűs feszültségosztónál azzal küszöböljük ki, hogy a gyürűalakúan önmagában zárt feszültségosztó indukciós tekercset adott esetben légréssel ellátott, ferromágneses anyagból készült gyűrűsmagra ellenkező értelemben elhelyezett két tekercsfélből álló transzformátortekercsként alakítjuk ki. Szomszédos menetek mágnesfluxusainak csatolása ebben az esetben nem vezet az induktivitás csökkenésére, hanem ellenkezőleg: nagy önindukciót eredményez, mert mindkét tekercság mágnesfluxusa immár egyező értelmében fut át a gyűrűsmagon és egymást kölcsönösen növeli. Avégett, hogy a találmány szerinti gyűrűs feszültségosztónál ezenkívül az ohmos ellenállásrészt lehetőleg ki értéken tartsuk, az egysoros tekercset célszerűen széles, élére hajlított réz, vagy más villamosságot vezető anyagú szalagból készíthetjük, így a vezető keresztmetszetének lényeges megnagyobbodását, tehát az ellenállás csökkenését érjük el, anélkül, hogy a gyürűstest belső átmérője növekednék. Ilymódon elérhetjük tehát azt, hogy az ohmos ellenállást kis értéken tartsuk, anélkül, hogy a feszültségosztó finom fokozatairól lemondanánk. Célszerűen az indukciós tekercs belső kerületén, ahol a menetek sűrűbben vannak egymás mellett, mint kívül és csak vékonyv

szigetelőréteg választja el őket egymástól, levezető részére csúszófelületet alakítunk ki, a kisebb belső átmérő »egyszersmind kis levezető-útakat és ezzel az ellenállás elállításánál kifejtendő mechanikai teljestímény szempontjából kedvező viszonyokat jelent. A találmány szerinti gyűrűs feszültségosztó tehát kis mérőerőkkel való állításra különösen alkalmas. Ezenkívül avégett, hogy a gyűrűs átalakítók indukciós és ohmos összetevői között különösen kedvező viszonyt létesítsünk, a táplálási helyek alatt (a tekercsek végei alatt) az osztott vasmagban légrést alakíthatunk ki. A találmány szerinti indukciós feszültségosztókkal előnyösen váltóárammal táplált, adó- és vevőoldalon elrendezett, hídszerűen, összekapcsolt feszültségosztókkal ellátott szögátvívőrendszert szerelhetünk fel. Ezzel elérjük egyrészt azt, hogy a váltóáramforrást esak a vas- és rézveszteségek fedezésére való, viszonylag kis valóságos teljesítmény terheli, míg a feszültségosztóknak lényegileg vakárama és vakfeszültsége van. Minthogy kedvező teljesítmény-átvitel céljából a diagonál-ellenállást a hídágak ellenállásával kell összhangba hozni, további előny abból származik, hogy az ágak indukciós ellenállásai a diagonálisból tekintve egymást kiegyenlítik, úgyhogy a diagonálmegterhelést már csak az ágak kis ohmos maradékellenállasával kell összhangba hozni. Ez azt jelenti, hogy a diagonálisba igen kis ellenállású eszközt kapcsolhatunk be, amivel a kapcsolás érzékenységét növeljük. A kapcsolást emellett úgy alakíthatjuk ki, hogy váltóáramú forrást kapcsolunk tartósan mind az aidóoldali, mind pedig a hasonló vevőoldali gyűrűs feszültségosztó mindkét tekercsága végére és az adó és vevő közötti legalább két, előnyösen azonban három összekötővezetéket mozgatható csúszóérintkezőn át kötjük össze a gyűrűs feszültségosztókkal és olyan elrendezést alakítunk ki, mely az adó és