135787. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ultranagyfrekvenciás villamos rezgések erősitésére vagy létesitésére

u. -..-, Mégjelent 1950. évi januáf hó 16-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 13578T. SZÁM 21 a* 1—13 OSZTÁLY. — P-10423. ALAPSZÁM. (VH/j.) Berendezés ultranagyfrekvenciás villamos rezgések erősítésére vagy létesítésére* N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég, Eindhoven-ben (Németalföld). A bejelentés napja: 1942 évi augusztus hó 4. Németalföldi elsőbbsége: 1941. évi augusztus hó 7. A találmány berendezés villamos ultranagyfrekvenciás rezgések erősítéséne' vagy létesítésére, olyan kisütőcső felhasználásával, mely legalább egy katódát, vezérlp-5 elektródát és kimenőeiektródát tartalmaz. A találmány szerint a katódával emittált elektronokat olyan térbe vezetjük, melyben a vezérlőelektródán fellépő nagyfrekvenciás váltakozöfeszüMség hatására 10 erősen eltérő futóidőket kapnak és vadatmennyi elektront az ebből a térből vailó kilépés után, előzetes sebességosztályozás nélkül elfogja a kimenőelektród!ai, emefieitt az elektródák előfeszültségei akként vtan-15 eak méretezve, hogy a kimenőelektródai egyenárama erős, azonban a kimenőetektróda áramát ia vezérlőelektród« feszültsáaének függvényében ábrázoló sztatikái karakterisztikái meredeksége igen csjejkély. 20 A szokásos erősítőkapcsolásoktól., melyeknél a kimenőelektródába folyó elektronáram intenzitását a vezérlöelektróda vezérli, a találmány szerinti berendezés abban különbözik, hogy a munkai-25 pont a sztatikái karakterisztika olyan helyére van beállítva, melyben a« sztatikái meredekség igen csekély. A találmány előnye ezekkel az ismert kapcsolásoklkial szemben, hogy a biemenőcsillapítás igen nagy 80 frekvenciáknál lényegesen kisebb liehet. Továbbá ismeretesek olyan beneindieaések ültranagyfrekvenciás rezgések erősítésére;, vagy létesítésére, melyeknél a kiatódávafl emittált elektronokat olyan térbe vezetik, 35 melyben azok egy vezérlőelektródán fellépő váltófeszültség hatására erősen eltérő sebességeket kapnak. Ebben az esettben az elektronáram «sebességmoduláciő»-járói van szó. Az elektronokat a sebességvezérlőtérből való kilépésük után ennél az 40 ismert berendezésnél sebesség szerint osztályozzák, ami akként történhetik, hogy elektronokat fékmezőbe vezetik, melyen a gyors elektronok átfutnak, a lassú elektronok azonban nem, úgy hogy egy kimenő- 45 elektróda kizárólag a gyors elektronokat fogja el. Ismeretes továbbá a sebesség vezérlőtérből kilépő elektronok vezetése- az ú. n- utóiérőtérbe, melyben a gyors elektronok utóiérik a lassúkat, úgyhogy az 50 elektronáram ban intenzitásváltozásokat kapunk. Az intenzitásában változtatott elektronáram ekkor ingadozó feszültségeket indukál egy kimenőeleklródában, melyről a kimenőenergiát leveszik. Ez ismert béren- 55 dezések hátránya,, hogy igen nagy (néhány ezer Volt nagyságrendű) tápfeszültségeket igényelnek. A találmány szerinti berendezést a «sebességmoduláció »-val dolgozó, ismert be- 60 rendezésektől abban tér el, hogy sebességosztályozás nem megy végbe és valamennyi elektront a kimenőelektróda fogja el. Ezleinkívül az, ismert berendezéseknél a sebességvezérlőteret mindenkar oly rövidre alakít- 65 ják, hogy az elektronoknak ebben a térben gyakorlatitaig nincsen futőidőkülönibségük. A találmány szerinti berendezésnél ellenben a futőidőkülönbségek lényegesiek és közömbös, hogy az elektronok között 70