135702. lajstromszámú szabadalom • Tároló képbontócső

Megjelent 1949. évi szeptember hó ^áén. M A !} Y A R S Z A B A DA L MI BIR 6 S Ä G SZABADALMI LEIRAS 135702. SZAM. , 21ai'^ OSZTÁLY. — F-10198. ALAPSZÁM. (VII/.j.) Tároló képbontócsó'. Fernseh G.m.b.H. cég", Bérliu-Zehlendorf. A bejel«ntés napja: 1942. évi december hó 31. Németországi elsőbbsége: 1941. évi december hó 31. Az egyoldalas mozaikelektródával rendelkező szokásos képbontócsöveknél a mozaikelemeket a Jetapintósugár által vezetik vissza egy 'egyensúlypotenciálra, mely 5 a kiváltott secunderelektrcMiok leszívóeleíktródájának potenciáljával közelítőleg megegyezik. Nagyobb leszívómezőerősség elérésére, alkalmilag javasolták' feszültség aZikalmazását a jelzőlap és a leszívóelektróda 10 közzé. E javaslat azonban tévedésen alapszik, mert ezen elektródák között fenntartható ugyan feszültségkülönbség, mely '-azonban hatástaliam marad a mozaikelemekre nézve, mert az elemek egyenlő sulyi potenciálját akkor is csak a leszívópotenciál feltételezi, tekintet nélkül arra., hogy a jelzőlap melyik potenciállal rendelkezik. Jelzőlap és leszívóeJiektróda közötti magas feszültség alkal,20 mazáMnáL az első pillanathain ugyan erős mező uralkodik az elemek és a leszívóelekitróda között is. Az ernyőnek a sugár* általi egyszeri átfésülésénél azonban, az összes elem gyakorlatilag fel'25 vette a leszívóelektróda potenciálját, úgyhogy az összfeszültségkülönbség a jelzőlap és a mozaikelemek között fekszik és a fennmaradó tér közelítőleg inezőmentes lesz. Ez az állapot az üzemre 30 nézve nem jelent előnyt, legfeljebb magában rejti a dielektrikumon való átütések veszélyéi:. Minthogy az elemek és a leszívóelektróda között figyelemreméltó potenciál 35 nem tartható fenn, aránylag hagy szerepet játszanak az elemek egymásközti potenciálkülönbségei, úgyhogy a sugár által kiváltott másodlagos elektrónoknak egy tetemes része a mozaikelieimekre esik vissza és alkalmat nyújt laiz ismert zaj- 40 varóimpulzusra. Könnyen belátható, hogy a képfeltöltés és a mozaikfelület egymásután bekövetkező letapiintása következtében előálló potenciálkülönbségek folytán, a mozaikelektróda síkjában mezőerőik 45' lépnek fel, melyek azonos nagyságrendűek, vagy még lényegesen nagyobbak is, mint a leszívóelektróda mezeje. Ebből kifolyólag igen nagy a valószínűség, hogy egy elektron a keletkezési hely környéké- 50 ben ismét a mozaikfelületre esik vissza. Ismert már két-két szomszédos mozaikelem közötti árnyékolás alkalmazása, elektrónok közöttük váló átmenetének meggátlására. Az eddigi efajta elrende- 55 zések azonban igen nagy nehézségeket okoztak a mozaikelektróda előállításában, vagy a cső üzemében. Egy ismert efajta eljárás pl. csak letapintásnai va,ló fénynyaláb alkalmazásávlal vihető ke- 60 resztül. Ezenkívül megfontolandó még, hogy az elemeknek egymásközőitti meszszemeiiő árnyékolása egyedül nem nyújt biztonságot arra, hogy különböző elemek között elektronok valóban át ne 65 menjenek. Közvetlen átmenet egyenes úton ekkor lehetetlen ugyan, de nean lehetetlen a visszaesés görbe pályán. A találmány révén- oly elrendezést létesítünk, mely lényegesen, egyszíörűbb 70