135346. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés távoli tárgyak irányának és távolságának hullámokkal való meghatározására

Megjelent 1949. évi február hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BTRÓSÁI SZABADALMI LEÍRÁS 135346. SZÁM. Vll/a, (Vll/f.) OSZTÁLY. — E-5812. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés távoli tárgyak irányának és távolságának hullámokkal való meghatározására. Electroacustic Hecht und Schmidt Kommanditgesellschaft, Kiel. A bejelentés napja: 1942. évi július hó 23. Távoli tárgyak irányának és távolságá­nak, vagy csak távolságánál^ meghatározá­sára különféle olyan eljárások és berende­zések ismeretesek, amelyeknek alapját hul-5 lámok leadása és távoli tárgyról visszavert hullámok felfogása alkotja. Ily hullámok­ként, mind hanghullámokat, mind elektro­mágneses hullámokat, pl. fényhullámokat, infravörös sugarakat és centiméteres, vagy 10 deciméteres hullámokat használnak. Az is­mert, vagy javasólt eljárások alkalmazása­kor a legnagyobb nehézséget a visszavert hullámokkal együtt felfogott zavaró hullá­mok okozzák. Ismeretesek például a hallha-15 tóság határán kívül levő hanghullámókkal működő olyan visszhangmérő berendezé­sek, amelyek róvid hullámimpulzusokat ad­nak le és a visszavert impulzusokat vevő­készülékkel felfogják. Ha ily berendezésben 20 például a vevőkészülékkel összekötött hall­gatót használnak a jelzés foganatosítására, úgy a felfogott visszhangimpulzus katta­nás alakjában jelentkezik a hallgatóban. Ezt a kattanást azonban nem lehet megkülön-25 böztetni oly kattanásoktót, amelyeket zava­ró jelenségek, pl. a berendezés adóját kör­nyező vízben lévő vízbuborékokról, vagy a víz felszínéről visszaverődő közeli vízhan­gok okoznak. Ilyen zavarok nemcsak víz 30 mélységét mérő berendezések esetében je­lentkeznek, hanem levegőben való vissz­hangmérésre hivatott, akár hanghullámok­kal, akár elektromágneses hullámokkal dol­gozó berendezések esetében is. A vízalatti hanghullámokkal való vissz- 35 hangmérés terén megkísérelték már a za­varó zajoknak a tényleges visszhangtól való különválasztását olymódon, hogy hosszú iddőtartamú impulzusokat adtak le és a visszavert impulzusokat a vevő segélyével 40 fogták fel. így lehetségessé vált ugyan a tényleges visszhangnak kattanó zajoktól való megkülönböztetése, de most viszont nem lehetett a tényleges visszhangot hosz­szantartó zavaroktól, pl. más hajók csáva- í5 rának zajától megkülönböztetni. Ismeretes visszhangmérésnek :' modulált hullámok tartós leadása útján való fogana­tosítása is. Ez az eljárás azonban csak kis távolságokra használható, mert nagy távol- 50 ságok áthidalásához oly nagy adóteljesít­ményre van szükség, amely mellett az adó­nak a vevőre gyakorolt közvetlen hatása nem engedi a visszhangot érvényesülni. A találmány szerint az említett hátrányo- 551 kat úgy küszöböljük ki, hogy a távolságnak és estleg egyúttal az iránynak hang-, fény-, s vagy más hullámokkal való meghatáro­zásához célszerűen hallható frekvenciával modulált, tetszőleges frekvenciájú vivő- m hullámot használunk és evvel a szokásos impulzusoknál hosszabb, de az ismert tar­tós jelzés időtartamánál rövidebb időtar-

Next

/
Thumbnails
Contents