135318. lajstromszámú szabadalom • Villamos jelzőrendszer

135318. hogy az (R4) ellenállás végpontjai között oly; egyirányú feszültség 'áll elő, melynek iiujiaiüü'ssagia elíianyagomató. tsz a les^uitseg (ve; egyenáramforrás fe- .izüuoegevei tutuKczo íiaiivu, miaital a nidegKaiudos (L2) kisuiőcső (ei) elektródája, 1 az eredő feszültség kisebb (Ve) feszültségűéi. ^2) cso nyeu xeúettíi meJett nem működik. iü A (Ti) transzformátor (W'i) tekercsében folyó'(Va) jeláram (VV2) és (W3) tekercsekben feszültségeket indukál. Ezeket a fepzültsegeKet, tOvauDa (Ti) és (12) transziormátorok tekercselésénél az áttételi arányokat in úgy választjuk meg, hogy amikor (Va) jelái'am és (Vb) alaparam ugyanabból a íor, rásbol származik, (ws) tekercsen pontosan egyenlő értékű, de [szembefordított két fes/.u.tseg legyen, miá.tal (Ki) euenálláson át üO aram ez esetben nem iolyik ós (Li) cső rácsán feszültség nincs. Ennélfogva az (Re) egyenirányító híd felől nem jut áram (K,I) ellenállásra és így a hidegkatódos (L2) cső (ei) elektródján a 25, teljes (Ve) telepfeszültség érvényesül. Az (L2) cső ismeretes szerkezetű. E csőnél' adott (Vx) vezérlőközátütő feszültség szükséges az (er) és (eä) elektródák közötti vezérlő kisütőköz ionizálására, továbbá lett) nyegesen nagyobb (Vy) főköz-átütő feszültség az (es) es (ei) vagy (03) és (e2) elektródák közötti főkisütőközi ionizálására. Ha azonban a vezérlőköz már egyszer ionizálódott, (Vy) átütő feszültségnél pókkal ki-35 sebb (Vz) tartófeszültség elegendő az áram fenntartására a főközben. Az említett elektródák elrendezését a 3a. ábra a cső belsejének távlati képén, a 3b. ábra pedig ugyanezeknek az elektródáknak •M a 2. ábrában is használt jelképes ábrázolásával tünteti fel. Az (ei) vezérlő anód és az (e2) katód azonos szerkezetűek és villamos összeköttetéseik felcserélhetők. A tái'gyalt esetben (Ve) telepfeszültség •í5 valamivel nagyobb (Vx) vezérlőfeszültségnél, míg (Vd) telepfeszültség értékei, (Vz) tartófeszültség követelményét elégíti ki. Az (R4) ellenállás mentén, az ellenálláson át folyó egyenirányítóit áram következtében 50 előálló feszültségesés viszont (Vx) vezérfeszültség alá qsökkenti a (Ve) feszültséget. Ennélfogva, amíg (Li) cső, rácsára a jelválogató készüléik feszültséget nem ad, (L2) csövet (Ve) feszültség ionizálhatja, miál,->.-) íal (e2) katód és (es) anól között á~a TI folyik, amely árain (Rr) jelfogót működteti. Meg kell itt említenünk, hogy a jelválogató készülék és különösen az annak alkat< részeként alkalmazott villatekercs oly alapelven működik, hogy (Va) és (Vb) áramok 60 egymásból kivonódnak. Ha tehát frekvenciájuk pontosan egyenlő, továbbá (Rí) ellenállásban azonos amplitúdójú, fázisú és fqszüllségű áramokat indukálnak, úgy az eredő áram nulla erősségű, a jelkövető ké- '«> szülék pedig e feltétel mellett működik. Ez a „nulla-elv" azzal az előnnyel jár, hogy erősítés kedvezően alkalmazható pl. (Li) cső révén, miáltal a jelzéshez használt váltófeszültség a legkisebbre csökkenthető, w továbbá a működési határok is kedvezőbbek. Amennyiben (N) számú áramforrással (N) különböző fázisú váltóáramot használunk, úgy a jelkövető készüléknek akkor kell mű- 75 kodnie, amikor a jaláram és alapáram egyesített feszültsége 0 volt, viszont nem szabad működnie, ha az eredő feszültség amplitudója 2 V sin ^ ahol V a 2. ábra béli (Rí) ellenállás mentén olyankor előálló feszült- HO ség amplitúdója, amikor az alapáram egyedül van bekapcsolva. Ezt teszi szemléletessé a 4. ábra vektordiagramm alakjában N = 2 esetére. Elméletileg nulla-elv mellett az (Rí) el- SŰ lenál'.ás mentén keletkező feszültség tetsző leges értékig erősíthető. Gyakorlatban az erősítésnek az a pontosság szab határt, amellyel a jeláram és az alapáram fázisbeÜ és amplitudóheli egyezése megvalósítható, 90 továbbá a transzformátorok tekercselésének pontossága. Ezek a tényezők egyfelől a hasznosítható fázisok számát, másfelől az erősítés fokát korlátozzák. 95 A jelvevőnek nem szabad működnie oly feszültségnél az (Rí) ellenállás mentén, melynek alsó határamplitudója a 4. ábrabeli 12-fázisú elrendezésnél elméletileg 2 V sin 15° = 0,52 V. 100 Tegyük fel, hogy a jeláram és az alapáram kiegyensúlyozása + 5% pontossággal valósítható meg. Ez azt jelenti, hogy az eredő feszültség, amelynél a jelkövető vevőnek még működnie kell, az elméleti 105 0-érték helyett megközelítőleg 0,05 V. Ez pedig csak mintegy tizede a nem-működés 0,52 V alsó határértékének. Ez azonban a jelválogató működtetésé- -nek nem egyetlen lehetséges módja. Az el- 110 rendezés olyan is lehet, hogy a (Va) és (Vb) áramok összeadódnak és a jelkövető készülék csak akkor működik, ha az eredő áram egy meghatározott felső határértéket ér el (2 Va) vagy (2 Vb) közelében. 115