134879. lajstromszámú szabadalom • Önműködően szívó forgószivattyú
134870. oldalon — pedig a szállított folyadék részére kilépőnyílások vannak. Ezenkívül az egyik kilépőnyílás az ugyanazon oldalon levő csatornából nyílik, a másik kilépőnyílás pedig a 5 tengelyhez közelebb van, mint a vele együttműködő, a lapátoskerék szívóoldalán levő csatornaszakasz belső éle. Ezzel a szivattyú egyszerű és olcsóbb szerkezetét érjük el, melynek jobb a hatásfoka. 10 A lapátkerék mindkét oldalán elrendezett, a találmány szerint kialakított csatornákkal ellátott egyszerű szerkezetű szivattyúval lehetővé vált az eddig ismert, vízgyűrűrészszel ellátott összetett centrifugálszivattvú 15 további javítása is. Avégett, hogy kiváltképpen a szivattyú csekély terhelése esetén a kiszorítóhatást létesítő folyadékgyűrű ne röpítődjék ki a röpítőhatás folytán szállított folyadék kibocsájtónyílásán, bejelentő már azelőtt javasolta, a kiszorítóhatás által szállított folyadék kibocsájtónyílásának — a forgás irányát tekintve — a röpítőhatás folytán szállított folyadék kilépőnyílása mögött való elrendezését. Ennél az ismert ki-5 viteli alaknál a röpítőhatás folytán szállított folyadék nyomóvezetéke a röpítőrész kibocsájtónyílásán túl meg van hosszabbítva, úgyhogy a nyomócsatornában levő folyadék egy részét az első kibocsájtónyílás mellett 30 elvezetjük és e csatorna meghosszabbításán át a lapátoskerékbe visszavezetjük. A találmány értelmében azt a feladatot, hogy a szivattyúban a kiszorítóhatáshoz elegendő mennyiségű záróvizet tartsunk 35 vissza, egyszerűen és előnyösen akként oldjuk meg, hogy a szívóoldalon levő csatornát — a forgás irányát tekintve — a nyomóoldalon levő csatornába szállított folyadék kibocsájtónyílásán túl meghosszabbítjuk és -io a csatorna keresztmetszetét a két kibocsá jtónyílás között fokozatosan csökkentjük. A kiszorítóhatáshoz szükséges folyadékmennyiséget emellett nem a nyomóoldali csatornából vételezzük, hanem azt a lapá+r> toskerékbe a nyomoldali csatornától elkülönítve a lapátoskerék szívóoldalán elrendezett csatornán át és a két kibocsá jtónyílás között vezetjük. A nyomóoldali csatornában szállított folyadék kibocsájtónyílását ennekfolytán ;,n e csatorna végén rendezhetjük el és c csatornának kibocsájtónyílásán túl való meghosszabbítása már nem szükséges. Az eddigi kiviteli alaknál a záróvizet a nyomóoldali csatorna meghosszabbításán át 55 a röpítőerő hatásával szemben kellett a kerékbe viszanyomni, ami veszteségekkel járt. A találmány értelmében e hátrányt kiküszöböltük, miután a szívóoldali csatorna a nyomóoldali csatorna vezetésétől független és a szivattyú tengelyéhez közelebb rendez- 60 hető el, mint a nyomóoldali csatorna. A ki- ’ szorító hatást még akként javíthatjuk és a veszteségeket akként csökkenthetjük, hogy a szívóoldali csatornát csigavonalalakúan akként alakítjuk ki, hogy távolsága 55 a szivattyú tengelyétől — a nyomás irányát tekintve — fokozatosan csökkenjen. Célszerű továbbá, ha a nyomóoldali csatornát akként alakítjuk ki, hogy sugárirányban kissé a lapátoskerék külső átmérőjén 70 túlnyúljon és a csatorna túlálló részét átmenet, pl. a tok ferde felülete révén azzal a térrel kötjük össze, amelyben a lapátoskerék forog. A nyomóoldali csatornában üzem alatt örvénylőáramok keletkeznek, melyek- 75 nek iránya a lapátoskerék forgási irányára merőleges. A nyomóoldali csatornának fentebb említett kialakításával az eme örvénylő áramlásnál fellépő lökésveszteségeket elkerüljük és elérjük, hogy ezt az önmagában so hátrányos áramlást a lapátoskerékbe visszavezetjük és a folyadékot a kívánt irányban gyorsítjuk. A nyomóoldali csatorna keresztmetszetének a forgás irányában való növelése önma- S5 gában ismert. A találmány szerinti elrendezésnél lényeges lehet, ha a keresztmetszetet akként növeljük, hogy a csatorna végső keresztmetszetét még a bebocsátónyílás körcikkén belül érje el és mintegy a csatorna pp kibocsátónyílásáig közel változatlan maradjon. Ezzel a rendszabállyal a csatorna keresztmetszetének a szállítandó folyadékkal való teljes kitöltését biztosan elérjük. A szivóoldali csatornát célszerűen akként 05 alakítjuk ki, hogy a csatorna keresztmetszete a bebocsátónyílástól kezdődően és azon túl mintegy az első kibocsátónyílásig növekedjék. Célszerű lehet továbbá, ha a csatorna szélességét — a forgási irányt 100 tekintve — sugárirányban növeljük avégett, hogy ezzel a forgó lapátoskerék és a csatornában lévő folyadék között a súrlódási felületet növeljük. A!z 1—4. ábrák a találmány kiviteli pél- 105 dáit vázlatosan szemléltetik. Az 1. ábra a szivattyú vagy egyik szivattyúfokozat tengelymenti metszetét szemlélteti. A szivattyú több, az 1. ábrán szemléltetett szivattyúfokozatból állhat, mimellett no e fokozatokat egvmásmellett rendezzük el. A 2. és 3. ábrák a szivattyúnak két, a D—E-tengely körül szétnyitott tokrészét szemléltetik, mimellett a tengely és a lapátoskerék nincs feltüntetve. A 2. és 3. ábrák 115 a szétnyitott tokrészek belső oldalait nézet-
