134831. lajstromszámú szabadalom • Lemezváltóberendezés lemezjátszókhoz

i 34831.

A találmányt a rajzban szemléltetett kiviteli példája nyomán magyarázzuk részletesebben. Az

1. ábra az indítószerkezet felülnézete, a 5 2. ábra pedig oldalnézete.

A lemezváltást vezérlő (13) tárcsát a (ll) lemeztányér (10) tengelyére erősített (12) kerék hajtja. A lemezváltóberendezés nyugalmi állapotában, azaz lemez lejátszása 10 közben ez a (12) kerék a (13) tárcsa kerületének (14) kivágásában van s ebben szabadon forog.

A (16) hangkar (15) tengelye a hangkar

(17) támaszán hatol át, amely a hangkar- 15 nak a lemezváltáshoz szükséges felemelésére és lebocsátásra való, nem ábrázolt szerveket tartalmazza. A (15) tengelyre erősített (19) és (20) korongok közé (18) lemezrugó van beszorítva, amely a (13) tár- 20 esa fölött a (12) hajtókerékig ér s ezen a végén (21) ütközőt hord.

A (10) tengelyen a (11) lemeztányér alatt (22) hüvely van, amelyből (23) csap áll ki lefelé. A (13) tárcsa kerületének a (14) ki- 05 vágással szomszédos pontján felfelé kiálló (24) pereme van, amelynek a (14) kivágás melletti (25) vége egészen meredek, másik (26) vége pedig lejtős. A (18) rúgó a (24) perem élén fekszik.

30 A berendezés működési módja a következő:

A legutóbb cserélt lemez lejátszása közben a hangkar lassan a lemez középpontja felé halad, mimellett a (¡5) tengely megie- 35 lelően elfordul és a (19, 20) korongok a lemeztányér mindegyik fordulata közben kissé elfordítják a (18) rugót a lemeztányér középpontja felé. A (18) rúgó tehát mind közelebb jut a (10) tengelyhez, a (23) 40 csap pedig mindig kissé visszatólja a (18) rúgót, valahányszor elhalad mellette, a rugó tehát ide-oda csuszkái a (24) peremen, de mind jobban megközelíti a (10) tengelyt, amikor nem érintkezik a (10) csappal.

45 Amikor a hangkar tűje a lemez hangbarázdájának nagy emelkedésű legbelső részébe jut, a hangkar és vele együtt a (18) rugó gyors mozgást végez a (10) tengely felé s a rugó lecsúszik a (24) peremről a 50 (13) tárcsára. Amikor a (23) csap most ismét érintkezésbe jut a (18) rugóval s azt

(21) ütközőjénél fogva távolabb löki a (10) tengelytől, a rugó nekiütődik a (24) perem meredek (25) végének s azt meglökve meg- 55 adja az indítólökést a (13) tárcsának, mire a (12) kerék ráfut a tárcsa kerületére és forgatni kezdi a tárcsát, ez pedig forgása közben ismert módon működteti a lemezváltóberendezést, azaz felemeli a hangkart a lejátszott lemezről és ehordítja olyan ál- 60 lasba, amelyben nem gátolja a lemezváltást, azutan uj lemezt csusziat a lemeztanyérra, visszalorüitja a hangkart annyira, hogy tűje a friss lemez hangbarázdajának kezdete lóié kerüljön s vegüi lebocsatja a 65 hangkart a lemezre.

A hangkar mozgása közben a (18) rugó követi a hangkart, amennyire ezt az alkalmazott korlátozószervek megengedik.

A rugó mozgását egyik oldalon, mint lát- "0 tűk, a (23) csap korlátozza, a másik oldalon pedig egy helytálló (27) csap. A (¿¡4) perem nem gatolja a (18) rugónak a (27) csap felé irányuló mozgását, mert a (13) tárcsa megindulásakor eltávolodik a rugótól. A (13) 75 tárcsa forgása közben a (24) perem egyszer elhalad a (18) rugó alatt s a forgás befejezésekor, azaz amikor a (12) kerék ismét a (13) tárcsa (14) kivágásába jut, újból elfoglalja ábrázolt állását, amelyben a rugó 80 rajta nyugszik, miután lejtős (26) végén felcsúszott rá.

Az indítólökés hatásának tartama alatt két egymástól független erő hat a (13) tárcsára, mégpedig egyrészt a (23) csapnak 85 a (18) rugóval közvetített lökőereje s másrészt a (12) kerék forgatóereje. Minthogy számolni kell avval, hogy a (i2) kerék ;dövel elkopik s átmérője csökken, nyilvánvaló, hogy nem lehet az említett két hajtószervet 90 egyszersmindenkorra úgy beállítani, hogy mindig egyforma sebesseggel hajtsák meg a (13) tárcsát. Sebességkülönbségek viszont károsak lehetnek, mert a (12) kerék többnyire gumival borított s a sebessegkü- 95 lönbség okozta súrlódás a kerék és a tárcsa között tönkreteheti a kerék gumiborítását.

E veszély elkerülése végett a (18) rugót nagyon hajlékon) lemezrugóként alakítottuk ki s a (21) ütközőt a rugó síkja fölé helyez- íoo tűk. Amíg a (21) ütközőt a (18) rugó és a (19, 20) korongok közötti csekély súrlódáson kívül más nem gátolja abban, hogy engedjen a (23) csap nyomásának, addig a (18) rugó megtartja alakját. Amint azonban a 105

(12) kerék kisebb sebeséggel kezdi a tárcsát forgatni, mint a (23) csap, a rugó a (23) csappal a (21) ütközőre kifejtett forgatónyomaték következtében hossztengelye körül elfordul s így kiegyenlíti az esetleges no sebességkülönbséget.

A találmány természetesen nincsen az ábrázolt kiviteli példára korlátozva. A (18) rugót például nem kell közvetlenül a (15) tengellyel mozgatni, hanem olyan szervet is nő lehet e célra alkalmazni, amely kapcsolat-