134659. lajstromszámú szabadalom • Váltóáramú működtető mágnes
Megjelent 1948. évi július hó 1-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 134659. SZÁM. Vll/g. OSZTÁLY. — G-9646. ALAPSZÁM. Váltóáramú működtető mágnes. Ganz és Társa, Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Részvénytársaság- cég, Budapesten. A bejelentés napja: 1943. évi január hó 8. Váltóáramú működtető mágnesek gyakran észlelt hátrányos tulajdonsága, hogy a fegyverzetüket behúzó erő nincs összhangban a legyőzendő ellenállásokkal. 5 A mágnes által működtetendő szerkezetek — kontaktorok, fékek stb. — erőszükséglete ugyanis általában e szerkezetek működésének első szakában csekély s csak a működés vége felé növekszik tetemesen, 10 míg a szokott kivitelű váltóáramú mágnesek fegyverzetüknek egész útja mentén nagyjában állandó, ill. alig növekvő erővel húznak be. Ennek folytán a működés kezdetén akkora erőfölöslegük van, hogy 15 az a fegyverzetnek és a vele kapcsolt alkatrészeknek jelentékeny gyorsulást és sebességet ad, aminek következtében a működés vége felé kényszerűen ütközésszerű jelenségek keletkeznek. Jó példát 20 szolgáltatnak erre a váltóárammal működtetett villamos bekapcsolók, amelyeknél nem ritka az a jelenség, hogy az érintkező ujjak első érintkezése olyannyira ütésszerűen megy végbe, hogy az erre kö- 25 vetkező rugalmas visszapattanás folytán villamos ívek és túlfeszültségek keletkeznek. Gyakran előfordúl továbbá, hogy a mágnest tápláló feszültség nem állandó, s így szükséges, hogy a mágnes, helyes mű- 30 ködésének veszélyeztetése nélkül, bizonyos határokon belül feszültségingadozást is eltűrjön. E követelménnyel szemben az ismert mágnesek különösen sok kívánnivalót hagynak, mert míg a közepesnél nagyobb feszültség esetén az erőfeleslegből szár- 35 mazó, már említett hátrányok fokozottan érvényesülnek, csökkent feszültségnél megtörténik, hogy a mágnes záró mozgása megindul ugyan, de a kívánt működés befejezése előtt abbanmarad, mert a fegy- 40 verzetnek a kis feszültség következtében elégtelen lendülete nem képes a zárómozgás vége felé hirtelen fokozódó ellenállásokat legyőzni. Ez pl. kontaktorok esetén arra vezet, hogy bár azok működtető mág- 45 neíei csökkent feszültség mellett is közelítik egymáshoz az érintkezőujjakat, a jó vezetéshez szükséges nyomás létrehozása helyett azonban azokat csak bizonytalan, laza érintkezés állapotába hozzák, amiál- 50 tál felmelegedések, a jól-rosszul bekapcsolt váltóáram elektromágneses terének hatására pedig rezgések keletkezhetnek, ezek viszont egyrészt az érintkezők leégését vagy összehegedését idézik elő, másrészt 55 a mágnes tekercselésének elhúzódó túlterhelésére vezetnek. E jelenségekhez járul az, hoery a közönséges váltóáramú mágnes nyitott állapotában való áramfelvétele a csukott álla- 60 pótban való áramfelvételnek többszörösét, nem ritkán tízszeresét is kiteszi, ami gyakran ismétlődő kapcsolásoknál további okot szolgáltat a tekercselésnek és hozzávezetéseinek, továbbá a mágnes sa iát be- 65 kapcsolójának felmelegedésére, illetőleg
