134577. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az 1-oxifenil-2-metil-3-aminobután fájdalomcsillapító hatású származékainak előállítására

134577. 3 óxifenil)-2-metil-3-amino-bután két lehetséges sztereoizomérjének keverékét nyerjük., mely mint az 1. példában 0,3 mm nyomáson 160—180 C° fürdőhőmérsékleten forr. 5 A kiindulási anyagot az Iwamoto által (Bull. ehem. Soc. Japan, 2, 51, 1927; Chem. Zentralblatt 1927,1, 2730) előállított («-metil -p.-oxistiril)-metil-ketonnak (= l-(p-oxífenil) -2-metil-buten- f-on-3)-, 1 -(p-oxif enil)-2-metil-10 -butánon--3-á való katalitos hidrálása és alkoholos ecetsavas oldatban való oximezése útján állítjuk elő. 3. (l-p-oxifenil)-2-metil-3-metilaminó-bután. 7,5 g l-(p-metoxifenil-Ö-mietil-3-metilamino-15 butánt (a sztereoizomérek keverékét), mely 15 mm nyomáson 155—162 C°-on forr, 90 cm3

48 %

-ps brómhidrogénsavval, előnyösen nifrogén légkörben! három órán át forralunk. Léghíjas térben szárazra pároljuk, a 20 maradékot éterben feloldjuk, ammóniával lügosítjuk és kiéterezésseí az l-t(p-oxifenil)-2-metil-3-metilamino-bután sztereoizomérjeinek keverékét nyerjük, amely erősen íéghíjas térben 0,01 mm nyomáson 25 160—180 C° fürdőhőmérsékleten forr. A szokásos módon előállított klórhidrát abszolút alkoholból kristályos alakban nyerhető. A kiindulási anyagot l-(p-metoxifenil-2-30 -metilbutenl-l-on-3-nak 1,1 mol metilaminnaí metanolban, platina-oxidnak katalizátorként való alkalmazása mellett végzett katalitos hidrálása útján (2 mol hidrogén felvételéig) és a szokásos feldolgozással nyerjük. 35 4: l-i(p-oxi{enil)-2-metil-3-etilamino-bután. 5,3 g l-(p-oxifenil)-2-metil-buten-l-on-3-t, melyet Iwamoto szerint állítottunk elő (Bull. chem. Soc. Japan, 2, 51, 1927; Chem. Zentralblatt 1927, I, 2730) 1,5 g etilaminnal 40 abszoMt metanolban 0.4 g platinaoxiddal hidrogénlégkörben rázunk. Ha 2 mol hidro gén felvétele után a hidrálás megszűnt, a kattalisátortól megszűrjük, léghíjas térben szárazra pároljuk, éterben felvesszük, és az 45 l-(p-oxifenil)-2-metil-3-etilamino"-bután sztereoizomérjeinek keverékét az éterből híg sósavval1

kivonjuk; a sósavas oldatnak a közömbös anyagok elFávoíítására való többszöri kiéterezése, ammóniával való lúgósí-50 fása, kiéterezése és erősen legMjas térben való desztil'lálása útján keletkezik, amikoris az 0,01 mm nyomáson 175—190 C° fürdőhőmérsékleten megy át. A szokásos módon nyert klórhidrát ab-55 szolút alkoholból való frakcionált kristályosítással egy nehezen oldható, 216—217 C° olvadáspontú (zsugorodás 211 C°-tóI) és egy könnyebben oldható, 171 —177 G° » olvadáspontű sztereoizomérré választható szét. 60 5. 1 -(p-oxffeniI)-2-metil-3-izopropilamlnobután. 7,0 g l-(p-oxifenil)-2-metil-butanon-3-t, melyet az Iwamoto által leírt (Bull. chem. Spc. Japan, 2, 51, 1927; Chem. Zentral- 65 blatt 1927, I, 2730) l-p-oxifenil-2-metil-buten-l-om-3-nak palládiummal1 kalciumkarboríát .fölött végzett katalitos redukciójával állítottunk elő, 2,5 g izopropilaminnal abszolút metanolban 0,3 g platinaoxiddal 70 hidrogén légkörben rázunk. 1 mol hidrogén felvétele után a katalizátortól megszűrjük és a szűrletet a 4. példa szerlni dolgozzuk tovább fel. Az 1-(p-oxif enil)-2--metil-3-izoprb'pülamino-bütán isztereoizöm- 75 ér jeinek keveréke 0,01 mm nyomáson 120—135 C° fürdőhőmérsékleten forr. A szokásos módon nyert klórhidrátot vízből, ma'jd abszolút alkoholból való átkristályosítás útján egy vízben nehezen 80 oldható, 239—240 C° olvadáspontű zsugorodás 237 C°-tól) és egy könnyebben oldható, 205—216 C° közötti nem egészen éles olvadáspontú (zsugorodás 196 C°-tól) sztereoizomérré választhatjuk szét. 85 6. 1 -(p-oxifenil)-2-metil-3-n-butilaminobután. 11,1 g l!-<( p-metoxifenil) -2-metM-3-ni-butilamino-bután-klórhidrátot (a sztereoizomérek keverékét), mélynek olvadás- 9° pontja 138 C° (zavaros olvadás 128—130 C-tól), 50 cm3

48%-os brómhidrogénsavval visszacsepegő hűtő alkalmazása mellett három órán át forralunk. Tekintet nélkül a kihűléskor leváló brómhidrátra szá- 95 razra pároljuk, a maradékot aceton és víz keverékében oldjuk, a képződött 1 -(p-oxifenil) - 2-metil-3-n-butilamino-butánt kiéterezzük' és szárítás, valamint az éter eípárologtatSsa után erősen léghíjas térben íoo desztilláljuk, amikoris a sztereoizomérek keveréke 0.01 nyomáson 170—190 C° fürdőhőmérsékleten megy át. A szokásos módon előállított klórhidrátot, melynek nyers olvadáspontja 185 C° 105 (zavaros olvadás 174 C°-fol), abszolút alkoholból való átkristályosítással egy nehezen oldható, 203—205 C° olvadáspontú (zsugorodás 201 C°-tól) klórhidrátra és egy könnyebben oldható, 175—182 C° között "0 nem egészen éles olvadáspontú (zsugorodás 162 C°-tól) klórhidrátra választhatjuk szét. Ä kiindulási anyagot a 3. példában meg-