134521. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamos kisütőkészülék vagy kisütőcsövek emissziós elektródáinak előállítására
4 134521. azt számos kísérlet folytán felismertük — a megadott emissziós bevonat tulajdonsága következtében és különösen, ha a gáztöltés higanygőzt tartalmaz, igen figyelemreméltó 5 eredménye van, nevezetesen az, hogy a feketés foltoknak a falakon, az elektródák szomszédságában való megjelenését kiküszöböljük, vagy legalább is jelentősen késleltetjük; ezek a hátrányok tehát csak a 10 készülék élettartamának a vége felé jelentkeznek, pl. több ezer üzemóra után. Tudvalevő ezzel szemben, hogy a használatos hidrátokból kiindulva előállított emissziós bevonatok esetén a feketedés általában 15 gyorsan bekövetkezik és a feketedés okozta átlátszatlanság az üzem tartama folyamán fokozatosan nő. Ha fluoreszkáló csőről, vagy lámpáról van szó, a feketedés a cső külső megjelenésének esztétikai szempont-20 ból árt és a fényteljesítményt hátrányosan befolyásolja. A találmány szerinti eljárással előállított elektródákkal biró kisütőcsőben az elektródák szomszédságában, különösen a kisülés 25 keletkezése közben, spektroszkóppal hidrogén jelenlétét állapíthatjuk meg; ez kedvező, mert a hidrogén az elektróda emiszszióját növeli. Az anyag víztartalmára előírt szűk hatá-30 rok betartása a kitűzött eredmények eléréséhez lényeges, a mai napig sem tudták azonban elég pontosan meghatározni ama tényezők szerepét, melyek itt közreműködnek. Tekintetbe kell venni azt — ami kü-35 lönben ismeretes —, hogy valamely elektróda viselkedése attól az anyagtól függ, mellyel be van vonva és attól a módtól, amellyel a bevonatot kaptuk; a találmány esetében ez a viselkedés ennek következté-40 ben — különösen, ami az elektróda minőségét és annak az élettartama folyamán való konzerválását illeti — a hordozófémre eredetileg felvitt anyag hidratálási fokától vagy legalább is az anvagnak a hordozó-45 fémmel érintkezésben levő felületének a hidratálási fokától és a hidratálási foknak, az anyagot emissziós-állapotba vezető kezelések folyamán egymásrakövetkező változásaitól függ. 50 Másrészt a találmány szerinti anyag viszonylagosan alacsony Hőmérsékle'ten olvad, még légköri nyomáson is; ezért az olvasztás foganatosítható anélkül, hogy a hordozófém jelentékeny mennyiségű közön-55 bös gázt nyelne el és mechanikailag törékennyé válnék, anélkül, továbbá, hogy káros buborékok képződnének; mindezt villamos áramnak a hordozófémen való egyszerű átbocsátásával érjük el. Nem volt előrelátható, hogy az anyag — még ha 60 poralakban van is a hordozófémre felvive — a hordozófémen való egyenletes és fapados elosztására alkalmas folyékonysági fokot ér el. Amf az anyagnak 1 . H2Ü-nál alacso- 65 nyabb hidratálási fokai által kapott rossz eredményeket, különösen ami az emissziós bevonat tapadását és egyenletességét illeti, feltételezhetjük, hogy ezek, legalább részben, szabad állapotban levő bariumhidroxid 70 jelenlétének tudhatók be; ez lehet az oka az anyag tulajdonságaiban vagy alkatelemeinek a kezelésekor való viselkedésében fellépő változásoknak, melyek azt jó minőségű elektródák elqállítááára alkalmatlanná te- 75 szik. Az í: lH20-nál nagyobb víztartalmak — ama kezelések folyamán, amelyeknek az anyagot, aktív anyaggá való átalakítása céljából alá kell vetni — az anyag törne- 80 gében üregeknek, folytonossági hiányoknak, vagyis olyan helyeknek a keletkezésére adnak alkalmat, ahol az anyag nem fedi az elektróda testét, vagy pedig kinövéseknek, dudoroknak a keletkezésére adnak alkal- 85 mat, melyek azután, a gyújtások pillanata- _ ban és a kisütőkészülék üzeme folvamán, az ' emissziós anyag leválásának az okai. Ezeknek az üregeknek, vagy dudoroknak a képződését ama nagy vízgőzfeszültségekkel le- 90 het megmagyarázni, melyeket a bariumhidroxid és víz által képezett rendszer dehidratálása — 1.1H?0-nál nagyobb víztartalmaknak megfelelő mértékben foganatosítva — szolgáltat. Lescoeur kísérletei sze- 95 rint (1. Comotes-Rendus Académie des Sciences, 96. kötet, 1578. oldal, 1883. évfolyam) a rendszer gőzfeszültsége . 100 C°-on, víztartalmának a függvényében, 1.27H20 hidratálási foktól kezdve hirtelen 100 emelkedik 500 higanymilliméterre, ezzel szemben 1.27H2 0 alatt a gőzfeszültség 43 mm-en egv bizonyos hidratálási fokig majd- . nem állandó marad és azzal végződik, hogy Ba(OH)2 esetében igen' csekély, vagy nulla 105 értéket ér el. A hidratálási víznek hővel való kivonása tehát a találmány szerint rögzített felső határalatti víztartalmaknál sokkal nagyobb szabályossággal történik, ami arra mutat, hogy az e bekezdés elejénllO említett l.lI-bO-nál nagyobb víztartalmakra ott jelzett hátrányok a bevonati anyagnak az anyag vizének többé-kevésbbé nagyfokú elgőzölgése okozta felfúvódásából származnak. 115 A kísérletek azt mutatják, hogy a talál-
