134521. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamos kisütőkészülék vagy kisütőcsövek emissziós elektródáinak előállítására
2 134521. vékonyak (pl. Vio mm-nél vékonyabbak), mégis vastagoknak tekinthetjük, ha összehasonlítjuk őket pl. a rádiócsövek oxidszálain alkalmazott rendkívül vékony emissziós 5 bevonatokkal. Ezenkívül az üzem tartama folyamán nagy állékonysága, különösen nagy emisszióképességgel rendelkeznek. A készülék „formálása" igen rövid idő alatt történik s az elektródáknak hő és felbon-10 tás általi kombinált kfezelásébőt1 all; villamos kisülés felhasználásával, hogy a bevonat jó emissziós tulajdonságú legyen. A találmány szerint — mely arra az ismert esetre vonatkozik, amelynél a bevonat 15 előállításához analízis szerint bariumoxidot (BaO) és vizet tartalmazó, homogén anyagból indulunk ki — a bevonathoz közönséges hőmérsékleten poralakű anyagot használunk, melynek analízis szerinti össze-20 tétele egy gram molekula 'hidroxil 1 — l.l gramm molekula vízmennyiségre, ezt a találmány szerinti kiindulási anyagot a hordozófémre felvisszük anélkül, hogy az anyaghoz előzetesen vizet vagy vízgőzt ad-25 nánk; az elektróda „formálása" ezután történik, A találmány szerinti kiindulási anyag tisztátalanságként bariumkarbonatnyomokat tartalmazhat, melyeket a hidroxid és 30 víz fenti, igen pontos arányának analitikai meghatározásánál természetesen megfelelően tekintetbe kell venni. A találmány szerinti kiindulási anyagot, pl. kereskedelmi bariumhidrátnak, 35 nevezetesen bariumhidroxid-oktohidrátnak [Ba(OH)2 . 8H2OJ esetleg vákuumban történő, lassú megbontásával kapjuk. Evégből a kereskedelmi hidrátot, aprítása után oly hőmérsékletnek vetjük alá, melyet progres-40 sive növelünk, de a növelés folyamata alatt minden pillanatban arra ügyelünk, hogy a borulás folyamán folyékony állapot elő ne álljon. Enélkül az elővigyázatosság nélkül végül is a víz, amelyet túl gyorsan szabadító tottak fel, a felbontás által nem tud kielégítő gyorsasággal eltávozni és a szilárd testet folyékonnyá változtatná át. A kezelést pl. 70 C°-on és 20 higanycentiméter vákuumon kezdjük, a 70 C°t egv óráig fenn-50 tartjuk és egy óra elteltével a hőmérsékletet fokozatosan emeljük, úgyhogy 6 óra után 125 C° legyen. -Előzetesen megmért és fokosztással ellátott vízgőzkondenzátorral a kezelt masz-55 szabói kivont vízmennyiséget összegyűjtjük és megmérjük. A megbontást megállítjuk, midőn az összegyűjtött mennyiség a viszszamaradó vízmennyiség kívánt összetételének, pl. Ba(OH)2. 1.05H2-nak megfelel. Magától értetődik, hogy — tekintettel a 60 pontosságra, mellyel a hidratálási fokot meg kell valósítani — állandó összetételű és pontosan meghatározott víztartalmú anyagból kell kiindulni és hogy ezenkívül ajánlatos a kapott termék víztartalmát ala- 65 pos vegyi analízissel ellenőrizni. A találmány szerinti kiindulási anyagot vízben szegényebb anyagból, pl. báriumoxidból [BaO], vagy bariumhidroxidból [Ba(OH)2J is kaphatjuk. E célból az anyagot 70 finom porrá osztjuk el, vékony rétegben és arra vízgőzt hagyunk hatni, alacsony — pl. a környező hőmérsékleten telített vízgőz nyomásával egyenlő nagyságrendű — részleges nyomáson, az alkalmazott rész- 75 leges nyomással változó ideig, amely néhány nap nagyságrendű lehet. Meg kell jegyeznünk, hogy nem kapnók ugyanazt az eredményt, ha— hidroxidot véve — ebbe folyékony vizet vinnénk bele, még ha kis 80 mennyiségenként is egyszerre; ilymódon nem a találmány szerinti szilárd anyagot, hanem viszkózus anyagot kapnánk. Meg kell jegyeznünk, hogy az a találmány szerinti anyag, melyben 1 H2O van 35 1 Ba(OH)2-re, nem ad oly jó eredményeket, mint mikor a hidratálási fok nagyobb, mint 1.01 H2O; a legjobb eredményeket 1.03 és 1.07 H2O közötti víztartalmak esetén kaptuk. A leírt módon kapott, a fentebb meg- 90 határozott szűk hidratálási határoknak megfelelő anyagokra nézve vegyi összetétel szempontjából, feltehető, hogy ezek az anyagok bariumhidroxidmonohidrátból [Ba(OH)2 . H2O] állnak, esetleg — csekély 95 mennyiségű — bariumhidroxidoktóhidráttal és vízzel, vagy csak vízzel. Bármelyik eljárást alkalmazzuk is, egyszerre és a lehető legjobb körülmények között igen jelentékeny mennyiségű anyagot 100 állíthatunk elő, mely több ezer, sőt több tízezer elektróda bevonásához elegendő. Azonban azt állapítottuk meg, hogy a kapott anyag, ha a választott hidratálási foknak, pl. 1.05H2O-nak átlagban meg is felel, 105 még sem eléggé homogén, ami annál inkább káros, mert az egy elektródához használt anyagmennyiség általában igen csekély. Ezért, a szükséges homogenitás elérése céljából az anyagot, a találmány sze- 110 rint, légmentesen lezárt edényben vákuumban, néhány órán át hő hatásának, pl. 100 C°-nak tesszük ki; ezután vákuumban tartjuk, mert az anyag a vízgőzt és széndioxidot könnyen elnyeli és ezért a levegőtől 115 védetten kell tartani. E két anyag hatása
