134236. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső igen rövid hullámú rezgések keltésére és erősítésére
§ 134236. resztül, ameíyben tehetetlenségük már érvényesül, minek folytán sebességük atz áthidalt feszülteégkülönibségektől' • függően különbözővé válik, azaz az elektronok egy része na-5 gyofob sebességet kap, másik része pedig kisebb sebességet. Ezt nevezzük sebességvezérlésnek. Ha a váltómezőt elhagyó elektronok közepes sebessége nagyobb annál a sebességüknél, amellyel beléptek ' a váltómezőbe, 10 a mezőnek munkát kell végeznie, az elek-1 trónok teháít csiilapítólaig hatnak a csatlakozó nagyfrekvenciás rezgőkörre!. Ha ellenben az elektronok közepes kilépési sebessége kisebb belépési sebességüknél, akkor 15 energiát adtaik át a váltómezőnek, azaz csökkentették a csatlakozó nagyfrekvenciás rezgőkör csillapítását. Minthogy ai váltómező elég hosszú ahhoz, hogy a nagyobb sebességet kapott elektronok utolérjék benne 20 azokat a katódából előbb kilépett elektronokat, amelyek kisebb sebességgel1 haladnak, különböző sűrűségű elektronfelhők is keletkeznek, aizaz ugyanabban a váltómezőben,, amelyben a sebességmoduláció végbemegy, 25 sűrűségmoduláció is létrejön. Ennek folytán az elektronok közepes repülési idejének helyes mértékű befolyásolása esetén olyan öngerjesztéses, igen rövidhullámú rezgéskeltőt kapunk, iSimie|1 -ynek 'elméleti hatásfoka 15— 30 22%. A végtelen kis amplitúdókra vonatkozó számítások azt mutatják, hogy a rezgéslkeltő egyensúlyi állapotának megzavarásakor rezgésnek indul s a rezgés állandósulásakor jelentkező feszültséget elsősorban a 35 rezonátor veszteségellenál'lása szabjál meg. A rajz a találmány néhány kiviteli példáját szemlélteti. Az 1. ábra szerinti kivitel esetében atz (1) katóda mindkét végén zárt csővezetéknek, 40 úgynevezett (X/2) rezonátornak belső vezetőjében van, e1 rendezése tehát hasonlít a nagyfrekvenciás elektroncsövekben használatos közvetett fűtésű pépkatódák elrendezés Síéhez. Az elektronok & pl. hangfrekvenciás 45 intenzitásmodulációt lehetővé tevő első (2) vezérlőrácson és a (4) "belső vezető középső rélszét alkotó második (3) rácson át lépnek be a rezonátor nagyfrekvenciájú mezőjébe. A rezonátor külső (5) vezetőjének közepét szintén 50 alkothatja rács, amelyen át az elektronok egy hengeres ainódához juthatnak; az ábrázolt kivitelben a külső vezető maga alkotja egyszersmind az alnódát is. Minthogy az elektródarendszer köralakú keresztmetszetű, 55 nincsen szükség az elektronsugarat irányító szervekre. A nagyfrekvenciás energiát ismert módon, pl. (6) hurokvezeték segélyével lehet elvezetni a csőből. Az üzemi feszültségeket az elektródarendszert tartó lapított ^ lábon vagy sajtolt (7) tányéron át vezetjük 60 be a (10) üvegburába. Hogy a katóda és az efeő vezérlőrács között ne keletkezhessenek nemkívánatos nagyfrekvenciájú váltómezők annak folytán, hogy esetleg a katódai cső vezető belső vezetőjeként hat, a be: ső (4) ve- 65 zető pedig csővezető külső vezetőiéként:, a katóda két végén fémes (8) és (9) lezárókorongokat alkalmaztunk, amelyben esetleg szigetelve ágyazni is lehet a kátódát. Minthogy a rezgéskeltőnek a rácsok egymás- 70 közti távolságával, az elektrongyorsító feszültséggel és az üzemi hullámhosszai! pontosan meghatározott rezgéskörzetei vannak, a (8) éis (9) korongok meggátolják zavaró rezgések keletkezését, mert hiszen ezeik a 75 katódávaj és a (3) ráccsaí együtt a cső rezgéskörzetétől teljesen eltétrő rezonanciafrekvenciájú rezgőkört alkotnak. A (2) ábra a találmány szerinti elektroncsőnek fémcsőként való kialakítását stsettntó^ 80 téti. Ennek a csőnek sincs külön anódája; a csővezető külső vezetője alkotja egyúttal a légíhíias edényt is- Ha szükséges, a (2) modulálórács és az első nagyfrekvenciás (3) rács közé további (ll1 ) gyorsítórácsot lehet beik- 85 taíni, aimelTy együttar árnyékolja a nagyfrekvenciájú mezőt. A 3. ábra szerinti kivitel esetében a rezonátor hossza nagyjából megegyezik a keltett rezgés hullámhosszával; ez fokozza á leadott 90 nagyfrekvenciás teljesítményt. A fent ismertetett kivitelek egyetlen katódájál itt a két feszültségosomópont keletkezésének helyén, azaz a cső vezető zárt végeitől negyedhull ámhossznyi távolságban elhelyezett egy-egy ka- 95 tódávall helyettesítettük, minek folytán a leadott nagyfrekvenciás teljesítmény hozzávetőleg megkétszereződik. A rácsokat akár tekercsek, akár pl. tantálból készült, élükkel a katódai felé néző 100' bádogcsíkok alkothatják. Az utóbbi kivitel főként a nagyfrekvenciás rácsok esetében előnyösebb, mert növeli a rezonátor szilárdságát és így kedvezően befolyásolja a kel( tett rezgések frekvenciájának állandóságát. 105 A két nagyfrekvenciás rács az ábrázolt kiviteli példáik esetében azonos egyenfeszültségre kapcsolt s ezért galvánosan össze lehet kötve egymással; az esetíeg alkalmazott' anódának nagyobb feszültsége lehet, hogy no meggátolja másodlagos elektronok keletkezését. Kapcsolhatunk azonban a két nagyfrekvenciás rácsra egymástól különböző egyenfeszű Iségelket is; ez esetben megjavul
