134199. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szabályozású ívlámpa, különösen vetítés céljára
Megjelent 1948. évi március hó 1-én. MAGYAR SZABADALMI B1R Ő S A fi SZABADALMI LEÍRÁS 134199. SZÁM. VII/li. (IX/h.) OSZTÁLY. — K-15926. ALAPSZÁM. Önműködő szabályozású ívlámpa, különösen vetítés céljára. Klein Miklós Sándor és Dodinál István mozigépészek, Budapest. A bejelentés napja: 1942. évi májas hó 18. Jelen találmány tárgya önműködő szabályozású ívlámpa; melynek alkalmazása különösen vetítés céljára előnyös, mert az ívlámpaszeneknek a használat folytán történő r> fogyásával arányos önműködő összehúzásán kivül szerkezeténél fogva azon előnnyel bír, hogy egyszersmindenkorra úgy állítható be és rögzíthető le, hogy az ívfény, illetőleg az izzó széncsúcsok mindenkor, (még új szenek 10 behelyezésekor is) egyrészt az optikai tengelybe, másrészt pedig a tükörtől, illetőleg kondenzortól mért optimális távolságba álljanak be és állandóan ott maradjanak. Ennélfogva a széncsúcsoknak a begyújtás céljából 15 történő összeérintésére szolgáló szerven kivül a jelen találmány tárgyát képező ívlámpánál feleslegessé válik a forgalomban levő vetítő ívlámpáknál alkalmazóit sokféle beállító- és kezelőcsavar és így a jelen ívlámpa üzem- 20 bent árpása rendkívül egyszerű, kényelmes és biztos. Mindezen előnyei mellett szerkezete sokkal egyszerűbb és előállítási költsége sokkal kisebb, mint a forgalomban levő önműködő-, vagy kéziszabályozású ve|‘-ítő ívlámpák 25 bármelyikének. A rajzon az 1. ábra a találmány tárgyát képező ívlámpának elvi rajzát mutatja oldalnézetben, a 2. ábra pedig egy ívlámpaszén csúcsot, a 30 találmány legfontosabb részét képező ütközőrendszer ütközői közé vezetve előnézetben mutatja. A találmány azon a tapasztalati tényen alapul, hogy az ívlámpa-szenek izzó végein üzem közben megközelítően kúp-, i lelve 35 cscnkakúp alakú csúcsok képződnek még az esetben U', ha az ívlámpa begyújtásakor az ívlámp'aszenek emljtett végei ettől eltérő alakúak voltak. A széncsúcsok ezen kúp-: illetve csonkakúp alakjukat üzem közben 40 történő fogyásuk ellenére állandóan megtartják. Ismeretes, hogy az ívláng és a széncsúcsok hegyeinek hőmérsékletén minden eddig ismert anyag hamazállapoti, vagy vegyi áta’akulást szenved. Ha azonban a szénc^úcsc- *5 kát képező kúp. vagy csonkakúp alapjához közeledünk Camikor is az ívlángtól és a csúcsok hegyeitől távolodunk), a hőmérséklet it: már lényegeden csökkent. Az e’végzett kísérletek szerint a széncsúcsoknak az 1. ábra (3) 50 pontja körüli hőmérsékletét már számos ismert anyag elbírja anélkül, hogy halmazállapoti, vagy vegyi átalakulást, vagy pedig alakváltozást szenvedne-A találmány lényege, hogy a széncsúcsokat 55 (1) oly ütközők (2) közé vezetjük, melyeknek a hegyei (3) között a szén kúpos csúcsának legnagyobb része keresztül juthat, a s'zén ¡teljes keresztmetszete azonban nem, mert az ütközőknek a szénnel való érintkező pontjaik 50 (3) a szén teljes keresztmetszetéhez oly geometriailag hasonló idom kerületének pontjai, mely a szén teljes keresztmetszeténél kisebb. Mindkét ízéncsúcshoz egy-egy ilyen ütközőrendszer tartozik, melyek mindegyike két, (55 vagy több ütközőből állhat. Az ütközők oly anyagból készültek., mely a széncsúcsokkal
