133930. lajstromszámú szabadalom • Befogószerkezet forgó szerszámokhoz és munkadarabokhoz
Megjelent 1948. évi január hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133930. SZÁM. XVJ/d. OSZTÁLY. — 11-8434. ALAPSZÁM. Befogószerkezet forgó szerszámokhoz és munkadarabokhoz. Roterberg Werner gyáros, Düsseldorf (Németország). A bejelentés napja: 1942. évi június hó 2. A találmány befogószerkezeit forgó szerszámokhoz és munkadarabokhoz, főleg fúrókhoz, a szerszámot vagy aj munkadarabot körülvevő befogó tokkal, mely a szerkezet üreges 5 testébe, pl. a fúró szárába becsavarolhafó. A találmány szerint (ai szerkezet testének torkolatát különálló kúposaim kiváj t szorítógyűrű 'alkotja, mely kúpos vagy lépcsős végével illeszkedik a szerkezet testéhez, így ez 10 a torkolati rssz szükség szerint nemesebb anyagból készülhet és kicserélhető, aminek elsősorbian az az előnye, hogy ez ia körülvevő részek nélküli torkolat-darab kis átmérőjű lehet, s ez lehetővé teszi mélységszabályozó 15 ütközőhüvelyek efkalmazását. Ezzel szemben az ismert befogószerkezeteknél a befogópofákat rendszerint külső ráhúzott anyai szorítja össze, amely ;aiz átmérőt kedvezőtlenül megnöveli. Magábaavéve 20 ismeretes ugyan befogótokmányokat külső vastagitás nélküli szárban elrendezni, ezeknél azonban a befogó- és biztosítószervek a tokmány felett vagy a szerszám szárának hengeres fiairtérésze felett vannak, miértis 25 bonyolult és hosszabb használatra; legtöbbször túlérzékeny átvivőszervekre van szükség- Az ilyen, kulccsal kezelendő tokmányok nem használhatók ott, ahol a befogószerkezetet mélységszabályozó ütközőhüvely veszi 30 körül. Minthogy a befogószerkezetnek nincsenek kiálló részei és átmérőié nem nagyobb a magába is vékony nyelénél, isi szerszám, pl. csigafúró — mely különben is szülkség szerint akár egész röviden js befogható — közvet- 35 len közelálló falak mellett is használható. Másrészt a fúró vagy dörzsár munkája jól megfigyelhető, minthogy nincsenek a látást korlátozó kiálló tokmányrészek. A rajz a befogószerkezet több kiviteli pél_ 40 dáját ábrázolja: Az 1. ábia. hosszmetszet, a 2. ábra oldalnézet, a 3-, 4. és 5. ábra a befogótok oldalnézetei, a 6. és 7. ábra a tok két végnézete, -15 a 8- ábra a szorítógyűrű oldalnézete, a 9- és 10. ábrán a szorítgyűrűnek két másik kivitelét hosszmetszetben látjuk. Az (a) kúpban végződő (b) test vagy szerszámnyél üreges és (c) torkolatánál csavar 50 menetes a (d) befogótok befogadására. A behelyezendő szerszámnak, ill. szárnak megfelelően üreges, kúpos felületű tokhasítékkal elválasztott szorítópofákból áll, amelyek a szerszámot mindenkor tengelyjrányu hely- 55 zetbeiru biztosan rögzítik. A befogópofákat a tokra húzott, belül megfelelő kúposán kivájt (e) persely vagy szorítógyűrű nyomja sugárirányban össze, mely kúposán levágott homlokfelületével a 60 (b) test megfelelő isjlakú végéhez támaszkodik. Az ilykép a (b) test torkolatát alkotó (e) szorítógyűrű tehát nem mozdulhat el, hanem a befogótok pofá t mindig sugárirányban összeszorítja, úgy hogy azok bármilyen sima 65 felületű szerszámot, sőt törött csigafúrót is biztosan fogva tartanak.
