133703. lajstromszámú szabadalom • Gyakorlókészülék drótnélküli táviráshoz és távbeszéléshez

Megjelent 1947. évi november hó 3-án. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133703. SZÁM. VII/j. OSZTÁLY. — F-98T0. ALAPSZÁM.Gyakorlókészülék drótnélküli távíráshoz és távbeszéléshez. Fides Gesellschaft für die Verwaltung" und Verwertung* von gewerblichen Schutzrechten mit beschränkter Haftung-, Berlin. A bejelentés napja: 1942. évi június hó 13. A drótnélküli távírás és távbeszélés oktatásakor gyakorlóberendezést szoktak alkalmazni, előnyösen olyat, amely egymással nem drótnéíkül terjedő villamos hullámok 5 révén közlekedő, hanem árnyékolt átvivő vezetékkel összekötött több árnyékolt részvevő készülékből áll és amelynél az átvitelhez, illetőleg a távíró, vagy távbeszélő, vagy távíró és távbeszélő jelek keltéséhez nagy-10 frekvenciás általában a drótnélküli forgalomban szokásos frekvenciájú áramokkal dolgoznak. Az ilyen gyakorlóberendiezesben minden egyes résztvevőkészülék különböző nagyir> frekvenciás vivőhullámokra hangolható adót és veviőt tartalmaz. Az adót és a vevőt feszültségosztós kapcsolással csatlakoztatják az átvivő vezetékre. Az ilyen üzemben gyakran felmerül annak a szüksége, hogy a részt -20 vevő készülékben egymással egyesített adót és vevőt egymástól függetlenül kapcsolják az árnyékolt átvivő vezetékre, amelyen át az egyes résztvevők egymással összeköttetésben vannak- Az ilyen berendezésben szük-25 séges adók száma rendszerint nem egyezik a vevők számával. Ezenkívül az esetenként üzemben levő adók és vevők sokszor egymástól térbelüeg el vannak különítve. Ezért az ily berendezések létesítése tekintélyes 30 költséggel jár, mert ha az eddig szokásos módon az adót és a vevőt egyetlen készülékben egyesítjük, a tanfolyam minden egyes résztvevőjének teljes készüléket kell rendelkezésére bocsátani. Ezenkívül figyelembe kell venni azt is, hogy például valamely ve- 35 vőnek az átvivő vezetékről való lekapcsolásakor a lekapcsolt készülék sugárzástól még nem mentes, mert a készülék egy része még mindig üzemben van. A fent leírt hátrányok kiküszöbölése vé- 40 gett a találmány értelmében minden egyes adót és minden egyes vevőt külön-külön térbeli egységként 'alakítunk ki, tehát külön tokban rendezünk el és minden egyes adót, illetve vevőt oly hálózati csatlakozó eszkö- 45 zökkeí szerelünk fel, amelyek az adóval, illetőleg a vevővel egyetlen szerkezeti egységet 'alkotnak- Az első pillanatban úgy látjuk, mintha ezzel a berendezés anyagszükséglete és így költsége is megnövekednék. 50 Dacára azonban annak, hogy a

megoldásnál az adónak és a vevőnek külön-külön hálózati csatlakozó-eszközei vannak, végeredményben lényeges megtakarítást érünk el. mert a találmány szerinti megoldásnál min- 55 dig csak annyi 'adóra vagy ezektől térbelüeg elkülönített annyi vevőre és ezekhez tartozó hálózati csatlakozóeszközre van szükség, amennyit éppen üzemben akarunk tartani, míg az eddigi megoldásnál minden egyes #0 résztvevő helyhez az adón kívül vevő és hozzá hálózati csatlakozó is volt akkor is, ha az illető munkahelyen csak az adóval dolgoztak. A találmány szerinti megoldás tehát lényeges megtakarítást jelent, ami az üy (55 drótnélküli gyakorlóberendezések létesítését megkönnyíti. A találmány értelmében továbbá célszerű,