133665. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kámfor előállítására

ä ÍÜ366Ő. és 200 C° közötti hőmérgék|letekeni kezelni. Emellett a sóxlavas gáz és a kámfor keletkezésük szerint párolnak le. A reakció azonban könnyen és igen jó 5 eredménnyel végezhető a gázfázisban is. Ebből a célból a pinénklórhidrátot elpárolog" tatjuk és a gőzöket a reakciós hőmérsékletre hevített katalizátortömegen vezetjük át. A káíriforgőzők a kiatalizátorkészülékből való 10 kilépéskor hűlés&el sűrűsödnek. Még kényelmesebb, ha a pinénklórhjidráto't vízgőzzel párologtatjuk el és a két gőz keverékét .a katalizálásba vezetjük. A sűrített gőzök két réteggé oszlanak, 15 még pedig egy vizes réteggé, mely híg sósa vö'tíiaitból áll, és egy olajos réteggé, mely a kámfort tartalmazza. A hozadékok az elméletnek mintegy 95%át teszik ki. 20 Az eljárás üzemszerű kivitelére semmi« nemű külön készülékre szükség nincs, hanem mindössze a vegyiiparban használatos készülékeket, ú. m. főzőüstöt, szintézistartályt éte hűtőberendezéseket allkalm:izunk. 2b I- példa. 1 kg, pinénklórhidrátot (borni'kloridot) derítőoszloppial ellátott készülékben 50—100 g. nikkelkloriddal, vagy aluminiumklóriddal, — oxikWiddal, vagy hidroxiddal 190—200 C° hőmérsékleten hevítünk. A só-30 sav fejlődése nemsokára megindul és egyidejűleg megkezdődik a kámfor lepárlása. Mivel a kámforgőzők klórhidrátot aránylag könnyen ragadnak magukkal, megfelelő derítőo.ízlopra van szükség ahhoz, hogy a két gg termék szétváljon. Nikkel- és aíluminiumsók helyett más sókat, vagy- a már említett sziükatgélt alkalmazhatjuk. A reakció befejeztével a reakeió&készüték^ ben a katalizátort és egy kis mennyiségű gyanta marad vissza.. 2. példa. JBornilkiioridot, mintegy 2ÖÓ -220 C°-ra viafó hevítéssel elpárologtatunk, vagy megolvasztjuk és vízgőzt fúvatunk át rajta. Az ilymódon keletkező gőzöket tajtékkő- 45 darabkákkal töltött csőbe vezetjük, melynek •tartalma nikkel-, vagy aluminiumklórid, vagy más nehéz-, vagy földalkátófémek kloridja oldatával van átitatva, majd szárítjuk. A katalizáló cső hőmérsékletét 200 C°-hóz 50 közel tartjuk. A gőzöket 'kilépésükkor hideg vízbe mártott csőkígyóban sűrítjük. Ha az ilymódon kapott kámfor meg nem bontott klórhidrátot tartalmaz még, azt a fent leírt módon újból visszavezetjük a katalizáló- 55 csőbe-A fentemlített tajtékkő helyett célszerűen szemcsés szÜikagéllt is alkialiniaizhatunk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás kámfor előállítására bornüklórid- 60 ból (pinénWórhidrátból), laizzal jellemezve, hogy a bomilklóridot közönséges nyomáson és a forrpont közelében levő hőmérsékleten szilikagéllel, vagy vasvagy réz- vagy aluminium,- vagy nikkel- 65 vagy földalkálifémkloridokkal, vagy a fentemlített fémek oxiklóridjaival, vagy kloridjaival kezeljük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárábf ogaanatositási módja, azzal jellemezve, hogybornil- 70 kloridot közönséges nyomáson a gázfázis• ban, tiszta állapotban vagy pedig vízgőzzel keverve, 150—-350C" szilikagélbőL vagy vaskloridból, vagy rézkloridból, vagy aluminiumkloridból, vagy pedig 75-nikkelkloridból vagy földalkálifémklori; dókból vagy az emllíett fémek oxidkloridjaiból vagy oxidjaiból ál'l'ó katalizátortömegen vezetjük át. TelélÖs kiadó: dr. Sälyi István szabadalmi bíró. Szikra-nyomda rt., Budapest, V., Honvéd-u. 10. — Felelős vezető: Nedeczky Laszó igazgató.