133649. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés önsütő elektródáknál
2 133649. nak megakadályozására más rendszabályokhoz kell fordulnunk. A gyakorlatban az említett alakváltozás megakadályozására olyan „helytálló" köpenyt 5 (formát) használunk, amely az elektróda felső végét körülveszi, amint ezt a 122,241. sz. magyar szabadalom ismerteti. Ez a forma1 az elektródát egészen a legfelső rúdsorig burkolja és aiz elektródát ennek lefelé mozgása, 10 kor nem. követi, de az elektróda felfelé mozgatása esetén az elektródával együtt emelkedik. A formát könnyű úgy kimerevíteni, hogy az elektróda nem szenved alakváltozást abban a részében, amelyet a forma 15 körülva.K. Ilyen merevítést akár kívül alkalmazunk a formán, akár pedig a forma két hosszabb oldalát kötjük össze harántdiarabokkal, melyek az elektróda felső, lágy részén áthatolnak. Ez az összeköttetés (merevítő-20 szerelék) célszerűen vaslemezből állhat, amelynek alsó széle a keményre sült elektródarész fölött van és ezzel gyakorlatilag párhuzamos; az összeköttetés pl. huzalból ir.' készíthető. Ha alumíniumból készítjük az összeköttetést, 25 akkor ez összekapcsolhatja az alább ismertetendő alumíniümfegyverzet egymásai szemközti oldalait és azzal együtt kerülhet a kemencébe. A gyakorlatban csak 20—40 cm hosszú elektróda-darab van kitéve az alak-30 változás veszélyének. Az elektróda oldalfelületeit, ismert módon, alumíniumból való köpennyel , boríthatjuk, mely megfelelő vastagság eretén már messzemenően meggátolja az elektróda most szó-35 banforgó részének alakváltozását is. Ezt a köpenyt, mely rendszerint a; helytálló formán belül fekszik, fent ez a forma szorítja az elektródához, lent pedig az ottani árambevezető rudak. Az elektróda legfel ő nyers 40 részét azonban kielégítő mértékben támaszthatjuk meg kívülről is, még pedig akár vaslapokkal, akár vasszerkezetekkel, melyek az elektródafelületet ezen a helyen határolják. 45 A helytálló formán esetleg nyúlványokat alakítunk ki; e nyúlványok az árambevezetők között addig a körzetig nyúlnak le, amelyben az ottani árambevezetők már kellően besültek s így már kelőén rögzítenek. 50 Ezzel a megoldáisal kapcsolatban megemlíthetjük, hogy alumíhiumköpeny helyett vasbádogköpenyt i's alkalmazhatunk, melynek pl. Vs mm vastagsága van. A vasbádogot az elektróda felületéről rend-zerint e! l-55 távolítjuk, mielőtt az az alumínium-fürdőbe jutna, még pedig 10—20 cm széles sávokban történő leszakítáisflal, vagy pedig felgöngyölítéssel. A vas védőköpenyt egyébként pl. 5 mm vastag és 100—200 mm széles szalagokból is készíthetjük, melyeket az elektró- 60 dának az árambevezetőkkel felszerelt oldallapjain egymás fölé vagy mellé fektetünk. E szalagokat előnyösen a helytálló formán belül alkalmazzuk. A szialagok az elektródát a fürdő felszínéig követik és azokban, az ^ árambevezetők átvezetésére, lyukak vannak kialakítva. Célszerű a lyukakat a helytálló forrnia övezetében pl. vékony alumíniumlemezzel elzárni. A szalagokat az elektródáról úgy' távolíthatjuk el, hogy előbb a meg- 70 felelő arambevezetöket pl. hidraulikus erővel kihúzzuk. A vaslemez-szalagok könnyen kezelhetők és könnyen kiegyenesíthetök, ha használat közben deformálódtak. A mellékelt rajz 1. ábrája olyan elrende- ,,r > zést tüntet fél, amelynél az (1) elektródát (2) alumíniumköpeny veszi körül; ez utóbbi az elektródával együtt halad. Az elektródába az áram bevezetése, a több sorban elrendezett (4) rudakon át történik, melyek az 80 elektróda súlyát is hordják. Az elektródát továbbá a felső végén (3) helytálló forma veszi körül, mely az* elektródának az 1. ábra síkjára merőleges>, árambevezetőktől mentes oldallapjain úgy van meghosszabbítva, hogy 85 a fürdő felszíne felé irányuló nyúlványok jönnek létre. A helytálló formának az árambevezetők között lefelé meghosszabbításai vannak, melyek köztj hézagokban az árambevezetők lefelé, a fürdő irányában halad- ^ hatnak, amint ezt a 120,740. sz. magvar szabadalom ismerteti. Az elektródába nyúló (4) árambevezető rudak (5) külső végét, ahol az áramot bevezetjük, úgy kováooljuk ki, hogy az elektróda-burkolathoz fekvő, kiugró vállak 9,c> vagy másként alakított nyúlványok jöjjenek létre. Az éfetródát a (4) rudak révén függesztjük fel, melyeket a (6) lánc a (7) gömbvassal köt össze; utóbbit a (8) csavaranya köti ía mozgatható (9) függesztőkerethez. 100j Amint már említettük, az árambevezető rudak több sorban vannak elrendezve. A függesztőmű átvitele alz egyik sorról a legközelebbi máikra pl. a 112,043. sz. míagyar szabadalmi leírásban ismertetett módon tör- 10^ ténik. A helytálló köpeny nyúlványainak alsó végén ütközőket, pl. ráhegesztett toldatokat alkalmazhatunk, melyek az áriambevezetők vállaival kapcsolódva iaz arambevezetöket ll(J megakasztják, úgyhogy az elektróda tovább nem tud süllyedni. Az árambevezetők váHrészét célszerűen olyan viszonylagoni helyzetben készítjük az
