133514. lajstromszámú szabadalom • Hőkicserélő

1S3514. a Az 5. ábra szeriniti megoldásban, az 1—3-abrakom látható megoldástól eltérően, a lemezvégeken két-kiét, a 9. ábra szerinti megoldásban padig három-három csatorna vame 5 lemezek síkjára merőlegesen kiképezve. Mint ezti az 5-, 7. és 9. ábrák mutatják, a: (tömítőleg öísszeerősítiatt lemezpárok a (7, 7') és (8, 8') (ilil. 7, 7', 7" és 8, 8', 8") csatornák; környezetében egymást nem fedik teljesem;» ha-10 nem olyan alakúak, és váltakozva; úgy vannak 'egymáshoz illesztve, hogy két, egymással középrészen ,nem szomszédos lemezpárnak a munkaközeg be-, ill- elvezetésére szo%á'l;ó bétéitgyűrüs részei egymással éririti-15 kéznek;, min,thogy azon a lemezpáron, mely a betíétgyűrűtoniél érintkező kétl lemezpár között fekszik, az ez érintkezést megakadályozó rész el van hagyva. Az 5. ábra; szerinti legegyszerűbb kiviltelbien az összes 20 letnezpárak alakja egyforma, és pedig a lemezköteg (22—22) középsíkjára vonatkozhatva oly módon assziminetiriikus, hogy az (I—II) lemiezpárokat váltakozva tükörkép -helyzetben, [ül mindéin! második leniezpá " 25 n'aík a (22—22) tengely körül való áltfordítása uítán] egymásra fektetve a találmány szerintii hőkicsieréHő szerkezetét nyerjük. A 9. ábra szerifriiti lemezkötegnél, melynek három-három be- és elvezető csatornája van, 30 ezzel szemben legalább' kétféle kiszabású lemezek szükségesek, mivel, mint az e megoldás három egymásrákövetktező lemezpárját szétszedett helyzetben feltüntető 10. ábrán látható, az (I) temezpár, a (22—22) tengely 85 körül való elforgatása által, a (II) helyzetbe hozható, s ezáltal az (I) és (II) lemezpárok számára ugyanaz a lemezalak használható, míg a (III) lemezpár lemezeit számára új második lemezallakróil kell gondoskodni. Az (I)-40 (II) és (III lemezkötegek 'lemezei, legfeljebb két alakiban, természetesen máskép is kiszabhatók. ' Az ejy lemezpárhoz csatlakozó' be- vagy elvezető csatonnák bármelyik megoldás ese-45 tébera egyéb szempontokból osztottak is lehetnek. Az 5—6. ábrák szerinti megoldásnak szintéin teljesen azonos lemezpárokból álló ily utóbbi példaképpeni változata a 7—8-ábrákon látható. 50 A 4. ábra, mely a lemezköteg végénél valamely ily csatornán át vett metszet, világosan mutatja, hogy a betétgyűrűkné'l érintkező (23, 24, 25 ...) lemezpárok közti (26. 27.... ilemezpároknak az a része, mely a 55 (23, 24, 25 ...) Ifemempárok érintkezését megakadályozná, hiányzik; ha tehát a 4. ábrán feltüntetett csatornarészlet az 5. ábra szerinti kivitel esetében pl. a (7) csatornához tartozik, úgy a (26, 27...) lemezpárok közterei, teljesen a 4- ábrának megfelelő elren- tjo dezésben, a (7') csatornához csatlakoznak, s ez utóbbi csatorna környezetiben viszont a (23, 24. 25 ...) lemezpárok érintkezését akadályozó részei vannak eltávolítva. E megoldás, a 4. ábrából látható módon, bizonyos 65 határok közt lehetővé teszi a betétgyűrűk magasságának a lemeztávolságtól való függetlenítését, tehát szerkezetileg kielégítő gyűrűvastagság mellett is csekély femezrések alkalmazását. Míg ugyanis az 1—3- ábrák 70 szerinti ismert megoldásban a betétgyűrű vastagsága a legijobb esetben akkora, mint a lemezköteg középrészén három egymásra következő lemezből áüó lemezcsoport szélső lemezeinek a kötegen belüli osztástávolsága, 75 ugyanez a méret két-két csatorna alkalmazása esetében (5., ill. 7. ábra) gyakorlatilag az összehasonlítás alapjául vett lemeztávolság kétszerese, három-három csatorna alkalmazása esetében (9. ábra) pedi^j a hit- 80 romszorosa, stb. lehet. A betétgyűrűk vastagsági méretének bizonyos határérték alá való csökkentését, mint a 4. ábrán látható gyűrűkeresztmetszet mutatja, főleg az a körülmény akadályozza, 85 hogy az ezekben lévő (28) áteresztő furatok keresztmetszetének is kellőképpen bőségesnek kell lennie, s emellett a furatok fö'ött és alatt még elegendő anyagrétey vastagságnak kell maradnia ahhoz, hogy a gyűrűkön át a 90 lemezeknek a gyűrűk homlokfelületei közé eső részei a nagyobbnyomású munkatérben uralkodó nyomással szembeni tömítőleg jól összeszoríthatok legyenek. A gyűrűnek a 11. ábráim látható kiviteti változata e vonatko- 95 zásban, főleg a furatok kimunkálását illetőleg, bizonyos miértékben már célszerűbbnek tekinthető. Még célszerűbb változatot mutat a 12—13- ábra, amely ábracsoport ábrái közül a 12. ábra a betét felülnézete, a 13- ábra 100 pedig eniniek síkbafejtett hengermetszete. Ez ábrák szerint a betét három gyűrűrendszerből 0, még pedig szélső (29—30) sík szorítógyűrűkből és ezek közti (31) redőzött gyűrűből, melynek redői sajtolással vannak 105 előállítva. A betétgyűrű átvezető nyílásait ez esetben a redőzött gyűrű húlíámiközei képezik. A szélső (29—30) szorítótárcsák a ke^ő tömítőszorítás létesítése céljából szükségesek, s célszerűen a redőzött gyűrűhöz hozzá is 110 hegeszthetők. Egy további változat síkbafejtet hengermietszete látható a 14. ábrán; a betét e megoldásban (32) fogazott gyűrűből