133472. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egymástól állandó értékkel eltérő rezonáns frekvenciájú rezgőkörök egyidejű hangolására azonos módon beállítható, egyenlő eszközökkel
g 133472» sikerül ily módon bármely tetszőleges frekvenciánál a hangoló-körzetfen belül a helyes frekvenciakülönbséget beállítani. A találmány berendezés két olyan rezgő 5 körnek egyidejű hangolására, amelyek rezonáns frekvenciáinak állandó érmékkel kell egymástól kü'lönbözniök, mimellett a hangolás eltolható, egyenlő mágneses magok segítségévéi •történik, melyeknél a szinkrón 10 mozgás beállítására nem szükségesek segédelemek és a szinkrón mozgás tökéletes. A találmány szerint e célra azonos szélességben tekercselt csévéket használunk; ezek tekercselési szélessége legfeljebb a mágne-15 ses mag hosszával egyenlő, mimellett legalább az egyik cséve mene+sűrűsége nem állandó. Menetsűrűségen itt< a hosszegységenkénti menetszámot értjük, a cséve tengelye irányában mérve. 20 A rajzon a találmány szerintii berendezés kivÜleü példájának vázlata látható. Az 1—-3. ábrák a találmány alapját! alkotó feladatok elvi megoldását mutatja. A 4. és 5. ábra a találmány allktilma'ziását -r > feltüntető kapcsolási vázlatokat mutat. Az 1. ábra (b) tjekercselési szélességű, (n) menetből álló cséve vázlatos hosszmetszete, melynél az (1) cséveteStre a meneteket állandó sűrűségben tekercséljük. A csévetest-30 ben mágneses (2) mag mozgatható, mely előnyösen valamivel hosszabb a (b) tekercselési szélességnél. Ha a magot a csévébe (pl. az 1. ábra szerinti nyíl irányában) betoljuk, az induktivitás eleinte, amikor a 35 mag még nincs messze betolva, lassan, majd gyorsabban, növekszik, mialatt a mag elülső oldala a cséve • középpontíjához közeledik, ezután a növekedés ismét lassanként! csökken . és végül zérussá válik abban a pillanatban, 40 amikor a mag középpontja a cséve középpontjával egybeesik. Ha ezu'tíán a magot még' tovább t'óliuk. az induktivitás ismét csökken. Ezt vázlatosan mutatja a 3. ábra (11 görbéié melvnél a vízszintes, ténig^lvre. •*u önkényes 1énf'pkb°n, a magnak a cévéhez kénes1 * el fog1 a 1 1 Ck) helyzeté11 vittük M míg a fíicrcfólyes tencfplv. u^v^nnoaV öníkénves lén+éVben az f\) értékké! kPzdődrWi. a mag betíólt helyzet °b°n szereplő (L) induk'f IV + ás 50 és a mag nélküli (Lo) indukivit'ás közötti viszonvt tünteti fel. Ha azonban a csévét nem állandó menetsűrűséggel tekercseljük, a mágneses mag beutalásakor az induktivitás változásának 55 puéíszen másnak kell lennie, minthogy s térerősség a cséve tengelyében másképen változik, mint az állandó menetsűrűségű csövénél. Nem állandó menetisűrűségű cséve egyik kiviteli alakját a 2. ábra tünteti fel. (1) csévetiest'tel és (2) mágneses maggal. A fb) 6«^ tekercselési szélességű csévét most sűrím tekercselt huzalból álló, több szaikasz alkotja, melyek közötti (s) távolság állandó maguknak, a szakaszoknak azonban különböző menetszámuk van. A rajzon az egymást követő lir» szakaszokban 1, 2, 3 . .. (k—1), (k) menet van. A találmány természetesen nem szorítkozik a menetszámok felsorolt sorrendjére A szakaszok számát: ós a menetszámok sorrendjét minden egyes esetben, a szükséges 70 induktivitás-változásnak megfelelően szabjuk meg. Nem állandó menetsűrűséigeti má'S módon is elérhetünk, mint különböző menetszámú szakaszokban törtjénő tlekercseléssei, így pl. akként, hogy mind a cső egyik rá- 75 csára az (fs) frekvenciájú jelrezgést, mlásik rácsára pedig a helyi oszcillátorral gerjeszio'it (fo) frekvenciájú segédrezgést vezetjük, az anódból pedig az (fm) frekvenciájú rez gésít, vagyis az (fo) és (fs) rezgések különb- 8(> ségét, vesszük ki. A jelkör vagy előszelek • táló kör, melyet valamilyen módon a (18) antenna táplál, egyrészt! a (11) csévéből áll. melynek induktivitását az eltolható (13) mágneses maggal változtathatjuk, másrész« a 85 (12) kondenzátorból. A segédrezgés számára való kör egyrészt a (14) csévéből áll, melynek induktivitását a mágneses: (16) maggal vál'tíoztatlha'tíjuk, másrészt a (15) kondenzátorból. A (13), (16) magokat a megfelelő csé 90 vekben a vázlatosan jelölt (17) szerv segítségével egyidejűleg és azonos módon, toljuk el. A készülék hangolásánál a hangolóeszközöfc minden helyzetében eleget kell tenni 95 annak a feltétlelnek, hogy az (fs) és (fo) frekvenciák közötti különbség állandó (fm.) értékkel legyen egyenlő. Rendszerint az (fo)-t nagyobbra vesszük (fs) nél, úgy hogy ekkor az (fo—fs) = konstans feltételt íoO kell kielégíteni. Az (fs) frekvencia egy meghatározott körze+ébem a legnagyobb és legkisebb érték közti viszony ekkor nagyobb mint az (fo) frekvencia, megfelelő _ körzetében. Az induktivitás változásának te- lO-hát a (11). (12), (13) körben nagyobbnak kell lennie mint a (14), (15), (16) körben és az utóbbiban ennek a változásnak kevésbbé gyorsnak kell lennie, mint az első körben. A 3. ábrából kitűnik, hogy ezeknek a fetfe- 1 -teleknek az előszelektáló körben az 1. ábra szerinti csévével, a helyi oszcllátor körében pedig a 2. ábra szerinti csévével tehetünk eleget.
