133387. lajstromszámú szabadalom • Eljárás húzózárak zárórészeinek a tartószalagjaikra való vitelére és berendezés az eljárás foganatosítására
16 Í 3338 t. Az 58—60. ábrák esetében a (45) tartó a megadott nyílirányban halad J át a berendezésen, mely lényegileg két végnélküli, pl. acélból való (301) és (302) szalagból 5 áll; ezek párhuzamosan futnak olyan távolságnyira egymástól, hogy a tartót képviselő (45) szalagot, legalább is ennek (46) megvastagításánál fogva megragadják, úgy hogy a szalagok nyílirányú mozgásánál a (45) tar-Ki tót magukkal viszik. A két végnélküli (301) és (302) szalag (305)-nél ágyazott (303) és (304) görgőkön fut, amelyek kerületén nem ábrázolt, a (301) és (302) szalagokon lévő lyukakba ka-15 paszkodó peckek vannak. A (303) és (304) görgők szinkron hajtásúak, amiáltal a két szalag változatlan relatív helyzetét biztosítja. Erre azért van szükség, hogy a szalagokon a szokásos sab-20 Ionok képzéséhez szükséges fecskefark alakú (306) kivágások mindig pontosan egymással szemben feküdjenek. A két szalagfél közötti terekben egy-egy (307) és (308) sín foglal helyet; ezek kí-25 vülrőí (309) és (310) rudak segélyével a 60. ábrabeli nyilak irányában a (301) és (302) szalagok belső szakasza felé mozgathatók. Mint az 58. és 60. ábra mutatja, a sínek helyzete olyan, hogy eltolva rátaláljanak a 30 (9) zárórészek szorítószáraira és ezeket öszszenyoomják, amivel a részek a szokott módon a (46) megvastagításon rögzíttetnek. A kiviteli példánál abból indultunk ki, hogy a zárórészecskék a (8) gyűjtőaknában 85 foglal helyet. Az illető (7) tárnak tehát a szalag belső szakaszai felett kell lennie. A munka úgy megy végbe, hogy a (303), (304) görgők először a (45) tartókat a (8) gyűjtőaknák alá viszik, és azután a záró-40 részeket ráhozzuk a fent leírt módon a tartóra, miután azt leállítottuk. Ezután a részeket a (307) és (308) sínek megfelelő mozgatásával összeszorítjuk, mire a (301) és (302) szalagokat újból megindítva a kész 45 tartó tovább halad és egyidejűleg újabb felszerelendő tartódarabot visz a gyűjtőaknák alá. Ha a tartót nagyobb hosszon . akarjuk zárórészekkel felszerelni, mint ami a gyűjtőaknák számának megfelel, akkor a 50 továbbkapcsolásnál arra kell ügyelni, hogy a tartó csak megfelelő darabbal kapcsoltassék tovább. Ha viszont csak rövid tartódarabokat kell felszerelni, akkor helyenkint zárórészek nél-55 kuli szabad teneit thagyhatunk rajta, ahol a tartót feldaraboljuk. A 61—63- ábrákbeli második kiviteli példánál olyan az elrendezés, hogy két (311) és (312) tárcsán egy végnélküli szalag fut, amely fésűszerűen egyes (313) tagokból van 60 összetéve; ezek megfeszített állapotban olyan szabályos távolságnyira állnak egymástól, hogy közeik (9) zárórészek elhelyezésére használhatók fel. A felszerelendő (45) tartót azután két 65 tagsor közé vezetjük be, mire a szalag pl. ugyanúgy, mint az 58—60. ábrák esetében a fent leírt rendszerű (8) gyűjtőaknák alatt végigvándorol, mimellett a hézagokba zárórészek vezettetnek, amelyek az- 70 tán a (45) tartón elhelyezkednek. A mozgatható (313) sablonok két egymás mellett futó sora azután a gyűjtőaknák alatt egymástól kellő távolságnyira vezettetik, amint a 62. ábrán látszik. Erre valók 75 a (314) vezetőtárcsák, melyek oldalról nyomulnak a sablonsorokhoz. E (314) tárcsák mögött a (9) zárórészekkel felszerelt szalagot a további kezeléshez szabaddá teszszük és evégből a két sablont rézsútosan 80 oldalt elvezetjük (315) terelőgörgők segélyével a (312) tárcsákra. A két (312) tárcsa (316) tengelyén egy (317) darab van közbeiktatva, mely a sablónszakaszokat a kellő távolságban tartja egymástól. A sablónsza- 85 lagnak alsó, visszatérő felén azután a szalagrészek a (311) tárcsánál ismét összefutnak. A leírt berendezésnél áz az előfeltétel, hogy a zárórészek rögzítése csak a berende- 90 zéssel kapcsolatban, kezdettől fogva különleges eszközökkel történik. A berendezésnek tehát rázkódtatásmentesen kell dolgoznia és olyan berendezésű legyen, hogy a részek ne mozduljanak el a (45) tartón. ,95 Ha azt akarjuk, hogy a zárórészek a berendezésen belül, legalább ideiglenesen szorosan legyenek ágyazva, megfelelő (318) és (319) nyomótárcsákat alkalmazhatunk, amelyek felülről nyomulnak a zárórészekre. 100 Emellett még feltételeztük azt, hogy a sablonrészeken (320) kivágások vannak, amelyekbe a (45) tartó (46) megvastagítása belefekszik, úgyhogy amikor a (318) és (319) hengerek hozzányomulnak, a tartó 105 megfelelő ellentámaszt találjon abban, hogy (46) megvastagítása benyomulhat a (320) kivágásokba. A zárórészeknek a hozzájuk tartozó részekhez való folytonos szállítását pl. a 64. 110 és 65. ábrabeli berendezés végezheti. Egy forgatható (321) tárcsa kerületén (322) kivágások vannak, ez alkotja tehát a találmány szerinti alakzót. A kivágások eszerint megfelelő egyenletes távolságnyira 115 vannak egymástól és a zárórészek elvételére alkalmasak, amint a 65. ábrán látszik, A
