133316. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó
Í333Í6. dák előtt, hanem az ütköző elektródák szomszédos felületei közötti térben, még pedig a karámfalak magasságának a katódához legközelebb eső harmadában helyezzük el. 5 Ily megoldást a 3. ábra szemléltet, amelyben a megelőző ábrákéival azonos hivatkozási számok azonos alkatrészeket jelölnek. A (7) és (8) segédelektródák ez esetben is huzalok .E huzalok azonban a segédelektró-10 dák között vannak elrendezve. A 3. ábrában a potenciálmező eloszlását is feltüntettük és megadtuk azokat a potenciálokat, amelyeken az egyes elektródákat tartani kell. Különösen előnyös, ha a találmány szerinti 15 sokszorosítóknál a segédelektródákat az azokkal szomszédos ütköző elektródákra következő ütköző elektródákkal kötjük össze. Ily módon az egyes segédelektródákhoz menő külön áramvezetékeket megtakarít-20 hatjuk. A találmány szerinti elektronsokszorozó a szekunder elektronsugarakat nem nyalábolja, hanem abban a szekunderelektronok kiváltódásuk helyének, kilépésük irányának 25 és kilépésük sebességének megfelelően nagyobb potenciálú ütköző felületre terelődnek. Példaként az elektronok pályáit az 1. ábrában felrajzoltuk. Az elektródáknak a találmány szerinti elrendezésével könnyen 30 elérhető, hogy azoknak a szekunderelektronoknak a száma, amelyek egynél több ütközőelektródát ugranak át, elhanyagolha-1 rajzlap tóan kicsiny. Egymagában az a körülmény, hogy szekunderelektronok egy része egy fokozaton átugrik, nem jelent észrevehető 35 hátrányt, mert az ilyen elektronnak a sebessége nagyobb és a felcsapódásiakor nagyobb számú szekunderelektront vált ki. Szabadalmi igénypontok: 1. Elektronsokszorozó, melynek ütköző JQ elektródái síkjukkal a katódára merőleges bádogok, melyek karámalakú tereket fognak közre, melyet az ütköző elektródáknak a katóda felé fordított részével szomszédosán elrendezett további 45 elektródák, előnyösen huzalból készült elektródák jellemeznek, melyek az azokhoz tartozó ütköző elektródákkal szemben pozitív, potenciálra vannak kap csolva. 5() 2. Az 1. igénypont szerinti elektronsokszorozó kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy két-két ütköző-elektródafelület közötti karámban, az ütköző elektródák felületei mellett két-két segédelektróda 5& van elrendezve 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti elektronsokszorozó kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy egy-egy segédelektróda és a hozzá tartozó ütköző elektródára kö- ft .„ vetkező ütköző elektróda azonos potenciálra vannak kapcsolva. melléklettel. Felelős kiadó: dí. Sályi István szabadalmi bíró. Szikra-nyomda, Budapest, V., Honvéd-utca 10. — Felelős: Nedeczky László igazgató.
