133266. lajstromszámú szabadalom • Rekesztőréteges cella vagy több a rekesztőrétegbe ágyazott rácsal

Megjelent 1947. évi .július hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 13,3266. SZÁM. VJI/g. OSZTÁLY. — P-lOl 11. ALAPSZÁM. Rekesztőréteges cella egy vagy több, rekesztőrétegbe ágyazott ráccsal. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég-Eindhoven-ban (Németalföld). A bejelentés napja: 1941- augusztus 4. Németalföldi elsőbbsége; 1940. augusztus 2. A találmány rekesztőréteges cella egy vagy több- a rekesztőrétegbe ágyazott ráccsal. A rács .befolyását a

kaitóda és anóda közötti efl'ektranáramra a rácsvezérlésű vá-5 kuum- és gázkisültőcsövekhez hasonlóan rekesztőrétegies coliaknál is a rács és anóda közötti távolság, valamint az elektronok pályájában fekvő rácsrész felülete szabja meg. Ráccsal! ellátott rekesztőréteges cela építé. 10 sénél tehát ama körülmények számára, melyekre a cellát tervezzük, határozott rácsfelületet választunk. A rekeszítőréteges cél-Dáknál azonban, az említett csövekkel ellentétben, sajátos nehézségek lépnek fel, mie-15 lyeket annak a körülménynek tulajdoníthatunk, hogy a rács rendkívül vékony, pl. kb. 5 mikront kitevő rétegbe van ágyazva és a rácsnak szintén csekély, pl. 0.1—1 mikron vastagságúnak kel lennie. Oly sáv- vagy 20 drótalakú test, mely a rács bevezetőszerve és a rekeszitoréitegfben fekszik, tehiáit a vezérlést tetemesen befolyásolhatja, mert e bevezietőszervrőil az anódára elektronáram folyik. A bevezetőszerv részesedése a rácsanóda-áram-25 ban teltenies fehet, meri; a rács felülete sokszor aránylag kicsiny. A találmány célja, hogy e hátrányt legnagyobbrészt kiküszöbölje. Ezt a

célt a találmány szeriníf elérjük azzal, hogy a rács fé-80 mes bevezetőszervét a celláiban úgy rendezzük el, hogy a bevtezetőszerv és anóda közötti távolság a cellán át nagyobb, mint a hozzája tartozó rács és anóda közötti távolság. A találmány a következő meggondoláson alapul. A oella rácsa többé Vagy kevésbbé 85 vezető anyagból áll, melynek ennek következtében szabad elektronjai vannak. Ha az anódapotenciál a rácspoifenciáfaál nagyobb, rácsemisszió lép fel. Ennek nagysága függ a rács és anóda közötti potenciálkülönbségtől, 40 valamint e két rész közötti távolságtól1

. Ha a rács számára olyan anyagot választunk,'mely a rácsfeszültség rákapcsolására ugyan elégséges vezetőképességű, azonban rosszul emittál a hátrányt elhárítottuk. Nyilvánvaló 45 azonban, hogy ugyanez a feladat a rács bevazetőszervénél is fellép, annál is inkább, mivel jó vezető és jól emittáló anyagból, plrézből van. A taláülmány szerinti szerkezettel a rácsbevezetőszerv emissziójának hátrányát 50 elhárítjuk. A rácsbevezetőszerv és anóda közötti nagy távolság következtében az e két rész közötti mezőerősség olyan csekéllyé vélik, hogy emisszió gyakorlatiflág nem lép fel. Pontos mé!g a következő körülmény is- 55 Szigetelővel elkülönített! két fémrészi kapacitását tudvalevőleg az egymástól' való távolságuk befolyásolj©. Mivel ez a 'távolság a találmány szerint ama heOiyeken, melyekén a rács bevezetőszerve van, a rács és anóda kö- 60 zötti távolságnál nagyobb, az árambevezető, szerv kapaoitiv befolyása színién igen csekély.