133139. lajstromszámú szabadalom • Szorítószárú lovas kartotékek számára

Megjelent 1944. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEÍRÁS 133139. szám. IX/a/b. osztály. — H—11417. alapszám. Szorítószárú lovas kartotékok számára. Haberfeld Erwin Ottó igazgató Berlin-Weissenssee A bejelentés napja: 1942. évi február hó 21. - Németbirodalmi elsőbbsége: 1941. évi február ho A találmány úgynevezett kártyalovasokra vonatkozik, melyek egymás e.lenében ható szárak révén megfe-e^ő lovästartckon van­nak tartva. A lovasok két csoportját ismer-5 jük és ezek mindegyikéjiek két fajtája van. Az egyik csoportba olyan lovasok tartoz­nak, melyek csak egyetlen egy bádoglemezJ-ből állanak és melyeknél a második szár e lemezből van kisajtolva, ilyen lovasokat 10 főkép kartotékeknél különböző adatok jel­lemzésére használunk. A második csoport lovasai két bádoglemezből állanak vagy duplafalúan összehajlított bádoglemezből-Ezek.o.gymással össze vannak szegecselve 15 vagy összeforrasztva és a két végrész két egymás ellenéjben ható szárrá van kialakít­va. E lovasok felső része vagy fénytelenül van zománcozva, úgy hogy azon írhatunk, vagy keretet hord, melyben írással el-20 látható pajzsqcska Levezethető-Az utóbbi fajtát a kartotékben főkép lajstrom- vezetőkártyák számára és irat­tári- és más mindenfajta mappák számára használunk. Ez esetben a lovasok a meg-25 -felelő ügydarab vagy kartotéktartalom fel­iratát hordják. E két csoport lovasai az il­lető kártyatartó szélén könnyen eltolhatók), ami szükséges, hogy pl. a —b—c . , . el­rendezésnél a neveket és szükség szerint 30'a—b—c. . . feloszlást lehessen közbeiktat­ni, vagy pl., hogy a jelzési adatokat, vál­toztatni lehessen. Másrészt a könnyű eHol­halóságnak hátránya, hogy különösen a so­kat kézről-kézre járó irattári mappák és 35 ügydarabok használatánál, a lovasok köny­nyen leesnek. Ezért a lovasok második fajtáját is hasz­nálják, melynél a/ lovasnak egy vagy több szára kampóval van ellátva, melyek a lo­vastartó lyukaiba kapaszkodnak. Ez a ki-40 vitel mindkét csoportnál használatos, azaz úgy olyan lovasoknál, amelyek egyetlen egy fémlemezből, illetve felületből.állanak, valamint olyanoknál is, melyek két lemez­ből vannak összetéve, vagy i duplafalúan 45 összehajlítva, úgyhogy az egymás ellenében ható szárak két különböző részből illetve felületből állanak. Ilyen lovasok .előnye, hogy szilárdan tapadnak a kártyatartőn és ennek ellenére, szükség esetén, könnye« s . 0 levehetők és új helyen rögzíthetők. A kar­totékén való munkánál a lovasnak gyakori átdugása szükséges, úgyhogy; a lovastartóba való kapaszkodó meg­erősítési mód inkább zavarokat okoz, .mint 55 hasznot. Azonkívül a kartoték vezetőkár­tyái a kartotékszekrényben mindig függő­leges helyzetben maradnak és rendesen csak egy hivatalnok dolgozik valamely meghatározott kartotékén egy kartotékszék- 60 rényen. Irattárakban azonban a lovasok­nak a lovastartón való szilárd dniozdítha­tatlan - elrendezése igen előnyös, inert á mappák kézről-kézre vándorolnak. Ha'Va­lamely lovas szándékolatlanul a lovastár- S5 tóról leesik, akkor az -egész irattár rendet­lenségbe jut és ekkor, pl. az ügydarab fel nem található. Ezért minden esetben cél­szerű, különlegesen -kialakított lovasokat használni. Az eddig ismeretes kivitelek hát- 70 ránya, hogy a rugékony szárak, illetve azok kampós nyelvvégei a feltevést és le-

Next

/
Thumbnails
Contents