132826. lajstromszámú szabadalom • Reteszelő szerkezet gyermekágyak leereszthető és felhúzható előrácsához

Megjelent 1944. évi június hó 1-én. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 132826. szám. Vlllc. (VHI/tl.) .osztály. — D^5872 alapszám. mmmm Releszelő szerkezei gyermekágyiak leeresztlielő és felhúzható előrácsalroz. Dósa Gábor asztalosmester, Újpest. A bejelentés napju 1942. évi szeptember hí 7. A gyermekágyak, különösen rácsos gyermekágyak használatánál ismeretes az a feltétel, hogy a leereszthető és felhúzható előrács azalatt, mialatt a gyermek az ágy-5 ban tartózkodik, a felhúzott helyzetben úgy legyen elreteszelve, hogy a gyermek kiesését elkerülendő, az elorácsot a leereszkedéshez ne tudja felszabadítani. Az erre a célra régebben alkalmazott, az előrács 10 felső részének egy-egy végén elhelyezett, közönséges tolóreteszek az említett feltételnek nem tettek eleget, mert a gyermek, akár a reteszekkel játszadozva, akár megfigyelés folytán, először az egyik, azután 15 véletlenül a másik reteszt is ki tudja oldani, amikoris az előrács leszaladt. Alkalmaztak ugyan már olyan rugós toló- vagy billenthető reteszeket is, melyeknél fogva az elorácsot csak felnőtt ember tudta fel-20 szabadítani; ha ugyanis a gyermek az egyik rugós reteszt felszabadította és utána a másik retesz felszabadításához akart fogni, ezt csak úgy tehette, hogy az előbbi reteszt elengedte, amikoris ez az eredeti, 25 záró helyzetébe visszacsappant. Más szóval az elorácsot csak a két rugós retesz egyidejű oldásával lehetett felszabadítani, amihez a kezek ill. kinyújtott karok közötti, a két rugós retesz távolságának meg-30 felelő nagyobb távolság volt szükséges, amilyennel a kis gyermek nem rendelkezik, Azonban az eddigi ily reteszek még sem feleltek meg a korszerű gyakorlati követelményeknek, mert egyrészt rúgók-35 kai működtek, másrészt a tulajdonképpeni reteszek az ágy magasságában végigvonuló fémrudakkal kapcsolódtak. Eltekintve a rugók ki nem elégítő tartósságától, a rugóknak és a fémrudaknak, mint összesen aránylag nagy tömegű fémalkatrészeknek 40 alkalmazása a háborús viszonyokkal járó nagy fémanyaghiány miatt nagy nehézségeket okozott. Ezzel szemben a találmány a rugók alkalmazását mellőzi és bár a szerkezet egy részében, szükségképpen, 45 szintén alkalmaz bizonyos fémalkatrésze. ket, ezeket a legkisebb mértékre szorítja és mégis megbízható, tartós szerkezetet ad. A találmányt mindenekelőtt az előrács- 50 nak egy-egy, a' csatlakozó ágyoldalakhoz \agy homlokfalakhoz képest harántirányban kinyúló toldata és egy-egy, a csatlakozó ágyoldalakra felszerelt, felső részén felfüggesztett, az előrács toldataival önsúlya- 55 nál fogva kapcsolódó reteszelőkar jellemzi. Az előrács felszabadításához nem kell egyebet tennünk, mint a két réteszelőkart egymással egyidejűleg egyszerűen hátrabillentenünk: ha pedig a leeresztett elő- 60 rácsot később felhúzzuk, az előrács önműködően csappan a felső, zárt helyzetbe. Ez az önműködő kapcsolódás, mely, mint folyamat, magában véve ismeretes, a találmány szerinti reteszélőszerkezetnél úgy 65 van megoldva, hogy a reteszelőkarok ütköző ékfelületet foglalnak magukban, melyeknél fogva a felhúzandó eíőrács kapcsoló toldatai, á felső helyzet elérése etőtt» a reteszelő karokat kitérítik, vagyis ön- 70