132659. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrocellulóalakkok feldolgozására

Megjelent 1944, évi április hó 1-én» • MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 182659. szám. Xl/g, osztály. — C—56SÖ. alapszám. Eljárás niíroeclliilózalakkok feldolgozására. Deutsche Ceüuloíd-Fahrík Aktiengesellschaft, Eileßburg. A bejelentés napja: 1942. évi július hó 9. — Némeiorsöi^i elsőbbsége: 1941. évi július hó 10. Nitrocelliilózalakkokat rendszerint szobahőmérsékleten dolgoznak fel. Javasolták már ilyen lakkok szobahőniérsékietnéjl magasabb hőmérsékleteken való feldolgozását is. Az ilyen értelmű két javaslat közül az egyik célja csupán az, hogy a lakk l'elfecskeiidezésekor jelentkező elgőzölgéshez szükséges melegfogyasztást kiegyenlítsék. E célra elég, ha a lakkot körülbelül 35 C°-ra melegítik. Emellett a lakk oldószerének összetételét >nem szükséges megváltoztatni, bár a higítószerekben bizonyos megtakarítást érnek el és a keletkező lakkhártya állítólag tömöttebb és mechanikus igénybevételeknek jobban áll ellen. Viszont az oldószer- szokásos összetételének megváltoztatása akkor szükséges, lia a második javaslatnak megfelelően a lakkot fecskendezése előtt körülbelül 80 G°ra előmelegítik. Ennél a melegen /fecskendező eljárásnál kifogástalan lakkréteg keletkezése végett szükséges, hogy a hártya nedves maradjon, bJa a lakk a bevonandó felületre ér. Ez azt jelenti, hogy kevésbbé illékony oldószerrel kell dolgozni. A melegen fecskendező eljárás előnyeként azt adják meg, hogy a lakképző anyagok, különösen a nitrooellulóza, löméjnysége lényegesen fokozható, úgyhogy az előírt rétegvastagság kevesebb fecskendezési folyamattal érhető el. A' nitrocellulóza oldatok hőmérsékleti egyiütt hatójának saját terjedelmes kisér-15 léteinkkel való vizsgálatai arra az eredmenyre vezettek, hogy a viszkozitás a hőmérséklet fokozásakor annál nagyobb mértékben csökken, minél nagyobb a nitrocellulóza töménysége. A viszkozitás csökkenésének mértéke viszont viszkózusabb típusoknál. Nitrocellulózából készült, feeskendezéshez alkalmas, különböző saját viszkozitású izöviszkózus oldatok esetében ez azt jelenti, hogy a viszkozitás csökkentése kevésbbé viszkózus típusokból készült nagy töménységű oldatoknál nagyobb, mint a nagyobb mértékben viszkózus típusokból készült kevésbbé tömény oldatoknál. Izoviszkózus oldatok feldolgozásánál tehát kényszerűen vékonyabb lakkréteg ke- 50 letkezik, ha nagyobb mértékben viszkózus típusokkal dolgozunk és vastagabb lakkrétegek keletkeznek, ha kevésbbé viszííózus nitrocellulózákat használunk. A nagyobb mértékben viszkózus típusok feldolgozásával egybekötött előnyök tehát nem használhatók ki teljes mértékben. A nagyobb viszkozitású nitrocellulóza töménységének fokozása a hőmérséklet növekedésekor ugyan a viszkozilás nagyobb mértékű csökkenését jelenti, mint a kevésbbé viszkózus nitrooellulóza típusoknál, a nagyobb abszolút viszkozitás, azonban az ilyen oldatok feldolgozását a melegen fecskendező eljárásban sem engedi meg. Ehhez járul, hogy a szükségképen alkalmazóit lassabban illó oldószerek a tapasztalat szerint ugyancsak annál viszkózusabb oldatokat adnak, minél nagyobb valamely homológsorban azok molekulasúlya és ezzel együtt 70