132651. lajstromszámú szabadalom • Magnetroncsöves kapcsolási elrendezés

2 132651. véve még nem elegendő ehhez. Teljesíteni'! kell ezenfelül még a második követelményt' is, amely úgy hangzik, hogy a körforgásban több helyes fázisú elektronnak kell részt-5 vennie, mint nem helyes fázisúnak. Ennek a követelménynek vagy úgy lehet eleget tenni, hogy a nem helyes fázisú elektronokat lehetőleg gyorsan eltávolítjuk az anódatérből. vagypedig úgy, hogy lehetőleggyor-10 san helyes íázitiuakká változtatjuk őket. Hogy ez a gyakorlatban hogyan történik, itt nem fontos; a következőkben a második követelményt is csak legáltalánosabb alakjában kell tekintetbe venni. 15 Mindkét követelmény,! a cső üzemi viszonyainak, azaz anódfeszül tségének, mágneses terc erősségének és elektronemissziójának lielyes beállítása útján kell teljesíteni. A nehézség azonban- abban van, hogy mind-20 egyik követelmény legkedvezőbb teljesítéssé más-más üzemi viszonyokat igényel. Elképzelhető például, hogy ,a második követelmény, teljesítése végett az elektronok pályájának majdnem érintenie kell az anódát, 2í az elsí) követelménynek, azaz az elektronok időszak sin ismétlődő körforgása lielyes be' állítására vonatkozó követelménynek ellenben csak ;vvval. lehet eleget lenni, hogy az elektronokat Iá vol abb tartjuk az anódától. 30 A két követelmény egyidejű kielégítő teljesítésének lehetetlenségében rejlik az elvi különbség az alacsonyrendű rezgések és a vezetőpályamenti rezgések gerjesztése között s ez nehezíti meg a hatásfok megja-35 vitását is. "Vezetőpályamenti rezgések esetében nem zavaró a szegmensek kölcsönös fázisviszonyának merevsége, mert az elektronrendszer rendkívül rugalmas módon önmaga 40 gondoskodik arról, hogy az elektronoknak a vezetőpálya mentén való körforgása helyes fázisú legyen,' amennyiben különböző sugarú vezetőpályákhoz különböző körforgási frekvenciák tartoznak' s a vezetőpálya 45 sugara mindig úgy változik, hogy a kelleténél gyorsabban repülő elektronok lassuljanak, a kelleténél lassabban repülők pedig gyorsuljanak. A vezetőpálya sugara magasabbrendű 50 rezgések esetében könnyen változhatik, mert a mágneses tér erőssége jóval nagyobb a válságos értékűéi s a gördülőkörök' ennélfogva lényegesen kisebbek, mint az anóda sugara. Az elektronrendszer rugalmasságában 55 rejlik a magyarázata annak is, hogy vezetőpályamenti rezgések esetében annak ellenére, hogy ezeknek periódustartama is az Íelektronok repülési idejének nagyságrendjében van?

a villamos és a mágneses terek beállítása tág határok között változtatható 60 a rezgések gerjesztésének veszélyeztetése nélkül, és hogy nagyon jó hatásfokokat le•faet elérni. A rezgések gerjesztése a szegmensek között létesülő váltakozó villamos terek útján történik. Ha a szegmeniseken 65 váltófeszültség hatékony, akkor ez visszahatóan úgy rendezi az elektronok repülését, hogy ez elősegítse a körben létrejött rezgést. Az elektronoknak az anódatérben vég- 70 bemenő repülése alacsonyrendű rezgések esetében is hasonló összefüggésben van ugyani a szegmensek közötti, az anódatérbe benyúló váltakozó villamos terek útján a külső körben lefolyó rezgéssel, de az elek" 75 tronrendszer előbb említett rugalmassága gördülőkör menti rezgések esetében gyakorlatilag teljesen megszűnik. Minthogy ugyanis alacsonyrendű rezgések esetében a mágneses térerősségnek elkerülhetetlenül meg 80 kell közelítenie válságos értékét, a gördülőkör majdnem kitölti az anóda és a katóda, Közötti egész teret s ennélfogva sem a vezetőpálya sugara, sem az ettől függő körforgási frekvencia nem változhatik. Ez ok- 85 bót a fenlemlített két gerjesztési követelmény önműködő egymáshoz illesztése nem jöhet létre vagy legfeljebb nem kielégítő mértékben valósulhat meg s ennélfogva az üzemi viszonyoknak aladsonyrendű rezgé- 90 sek gerjesztésére való beállítása rendkívül nehéz. Ahelyett, hogy az elektronok repülését a cső üzemi viszonyainak és méreteinek megfelelő megválasztásával igyekeznénk az 95 anódaszegmensek többé-kevésbbé változtathatatlan, adott kölcsönös fázisviszonyának megfelelően befolyásolni, a találmány szerint a szegmensek kölcsönös fázisviszonyát rugalmassá tesszük, hogy a szegmenseken 100 hatékonnyá váló váltófeszültség és a szegmensek kölcsönös fázisviszonya az eddigi módszerrel ellentétben úgy alakulhasson ki, ahogy ez a legkedvezőbb gerjesztés szempontjából, kívánatos, a magasabbreudű, 105 hosszú hullámú rezgések gerjesztése pedig lehetőleg elnyomódjék. Ezt akként érjük el, hogyí_a rezgő rendszert két vagy több, egymással lehetőleg nem csatolt, körre osztjuk és a köröket megfelelő módon kötjük no össze az egyes an ódaszegmensekkel. A találmány szerinti, réselt anódarendszeres és gördülőkörmenti, azaz másodrendűnél alacsonyabbrendű, rezgésekre ger-