132638. lajstromszámú szabadalom • Eljárás turfa víztelenítésére

2 13 2638. szerint a turfát 200—220°-ig terjedő hőkezelésnek vetették alá. Az eljárás gyakorlatilag nem vált be, mert ezt a szükségelt nagyobb számú kalória drágává tette. 5 Mások viszont a hidegkezelést alkalmazták é,s több országban vannak szabadalmak turí'a fagyasztására. A hidegnek, éppúgy mint a melegnek, megvan az a tulajdonsága, hogy a turf a kolloidálís állapotát 10 egészen vagy legalább is részben szétrombolja. Az alkalmazott módok azonban itt is drágának bizonyultak. Ugyanezt mondhatjuk el azokról az eljárásokról, amelyek a turfát kálium- vagy 15 nátriumsókkal stb. kezelték. Megkísérelték már azt is, hogy a hidrocellulózt nyomás alatt álló gőzzé»! pusztítsák el. A termikus egyenleg azonban itt is azt mutatta, hogy az eljárás tut 20 drága. A Madruck-féle eljárás az egyetlen, melyet valamiképen nagyobb mértékben alkalmaznak. Az eljárás abban áll, hogy a turfához pora lakú anyagot kevernek, mely a turfának kolloidális természetét 25 módosítja és a kapillárisán visszatartott víz felületi feszültségét csökkenti. Annak ellenére, hogy a Madruck-féle, eljárás már nagyon régi, ezt még gyakran használják'. 30 Ennek az eljárásnak mindamellett nagy hátránya az, hogy # friss turfához 20"/», száraz turfaport kevernek, melyet a saju .lolás után ismét meg kell szárítani és szitálással elkülöníteni. 35 Ezzel az eljárással a víztartalmat 90%ról 60o/o-ra lehet csökkenteni, ami megengedi, hogy a közbenső term éket termikus úton tovább lehet szárítani; ilyképen olyan kereskedelmi lurfa adódik, amely 20°/o vizet 40 tartalmaz. A friss lurfa víztelenítésének kérdését újból behatóan tanúimányoz'uk, amikor a célunk az volt, hogy az említett eljárások hátrányait kiküszöböljük. 45 Iparilag használható eljárás feltételei közé elsősorban az tartozik, hogy a friss turfához ne kelljen járulékos anyagot hozzáadni. Az ilyen adalék ugyanis a sajtolandó és szárítandó anyag súlyát és lér-50 fogalát növeli, amint azt a Madruck-féle eljárásnál láttuk és még az a következménye is van, hogy nagyobb a szárító meleg szükséglete és nehezebbé válik a különben is körülményes feldolgozást igény-55 lő anyag kezelése. Elengedhetetlen továbbá az a követelmény, hogy a hidrócellulóz eltávolításához használt szer ne hagyjon hátra olyan maradékot, arnely a turfa hamumennyiségét növeli és hogy az említett szert, ha nem 60 is teljesen, de legalább részben, vissza lehessen nyerni. A gazdaságosságot még tovább tudjuk javítani, ha olyan szert használunk, amely könnyen és olcsón beszerezhető* " 65 A találmány szerint a turfát, legalább is átmenetileg ammoniagázzat kezeljük, mielőtt azt kisajtoljuk. Felismertük ugyanis azt, hogy a turfában jelenlevő hidrócellulóz iszétrombolását amraoniagázzal kü- 70 lönösen könnyen lehet elvégezni. Elegendő ugyanis, ha a 90<>/o víztartalmú friss turfát ammoniagázárammal öszszehozzuk, hogv a hidrocellulózt redu'káljuk. " 75 Ismeretes az ammoniagáz rendkívül nagy affinitása a vízhez, a víz, közönséges hőmérsékleten, saját térfogatához viszonyítva, a gáz nyolcszázszoros térfogatát veszi fel. Az ammoniagáz olyan erősen hat, hogy 80 a vele megtöltött kémcső elpattan, ha az ebben levő gázt vízzel érintkezésbe hozzuk, mert a gáznak pillanat alatt bekövetkező feloldódása a vízben, ezt a képződött űrben tul hevesen szívja meg. Ez a rend- 85 kívül nagy affinitás alapja a találmány szerinti eljárásnak és ez teszi lehetővé, hogy a legnagyobb hatásfokkal és gyorsasággal módosíthatjuk a turfaszálakban kapillárisán visszamaradó víz felületi feszült- 90 ségét. A gáz behatolása az anyag legbelsőbb részeibe éppolyan gyorsan mint tökéletesen történik. Ismeretes, hogy az ammoniagáz igen erélyes bázis és hogy hatása a 95 legerősebb bázisoknak felel meg. E bázis úgy hat tehát a lurfa cellulózagleljére vagy hidrooellulózájára — mely ;i viszszatarlolt víztől származik --, mint egy igen erős marószer. 100 A találmány szerinti eljárás példaképem kiviteli módját az alábbiakban ismertetjük. A frissen kiemelt turfát tartályba zárjuk, melyből a levegőt szivattyúval vagy 105 másként távolítjuk el. Miután a tartály léglelenííése megtörténi, annyi ammóniagázt vezetünk be, amennyi a turfa telítéséhez szükséges. Ezután az állandóan zárva tartott tartályt olyan szi- n@ vattyúval kötjük össze, amely a turfában levő fölösleges gázt eltávolítja. Ismeretes,