132610. lajstromszámú szabadalom • Elektronsokszorozó és eljárás előállítására
2 immté. drótú és fínomhürkolásű fémszövedékbő] készült. Ezután az Rx gyűrű után a csőtengely irányában tetszésszerinti számban hasonlókép felépített sol. szorozóf okozatok 5 következnek. Minden egyes fokozat például ezüstözéssel, oxidálással és céziumkezeléssel szekundérelektrónok leadására aktivált íinömhurkolású hálót tartalmaz; e haló merőleges a csőtengelyre és így. tJl az előző fokozatból érkező elektrónok .áthaladnak rajta. Két-két szekundérkatódaháló között bádogból, vagy fémszövedékből való egynegy gyűrű van .elrendezve; a gyűrűk átmérője a szekundérkató-15 dahálók átmérőjével gyakorlatilag egyenlő-E, gyűrűket R2 , R 3; s, i, l. betűt; jelölik, á szekundérkatódákal pedig Av A2 , A 3 , s. i. I, Kedvezőnek bizo' nyúlt e gyűrűk magasságát mintegy át-20 mérőjük negyedével egyenlőre készíteni-Az Rs , R g , gyűrűk átmérőjének píl. 50 mm-es értékéné! tehát a találmány szerint azok magassága célszerűen egyenként 12 mm-t tesz ki, míg az At , A 2 . 25 hálók távolsága 15 mm. Az \v A 2 , .. hálók a sugár irányában növekedő potenciáikkal vannak összekötve, melyek pl. a R teleppel párhuzamosan kapcsolt Wr W2 s. i t, feszültségosztó-ellenállá-30 sokról vannak levéve. Az R2 , R 3 gyűrűk mindegyike a cellán belül az előző fokozat szekundérkatódahálójával villamosan össze van kötve, tehát R2 K-val, R 3 A t -el, RÍ A;,-vcl, s. i. I. A potenciáloknak az R3, 35 Rg» gyűrűkre való kapcsolása, a keletkező »potenciálfazék« következtében, az «gyes szekundérkatódákbói kiváltott szeleundérelektránoknak a legközelebbi szeteundérskatódára való kielégítő koneentrá-40 cióját, illetőleg elektronoptikai leképezését« idézi elő, a szekundérelektrónok viszonylag nagy saját sebessége és az utolsó sokszorozófokozatokban keletkező tértöltés ellenére, továbbá csökkenti a falfel töltések 43 keletkezését illetőleg azoknak áthatolását a cső belsejébe, mimellelt nincsen szükség több áthaladó forrasztásra és részpotenciálra, mint a szokásos elektronlencséLiiél A legutolsó szekundérkaléda, az ábrán 50 A 5 érzékenyített bádogtányér; az A6 le<> vevőelektrőda pedig, melynek a potenciálja a legnagyobb, az utolsó A5 és az utolsóelőtti At székundérkatóda között foglal helyet és kapacilásszegény kivezetése a célsg Iával előállított feszültség levételére való W.:A mujikaellenálláson át ,a B telephez, illetőleg a feszültségosztóhoz csatlakozik Az A6 munkaanód célszerűen hőálló anyagból, pl. molibdénből való, durvahurkolásű hálóból készült. Adott esetben ernyőző- eo ráccsal lehet körülvéve, ami a \NA ellenálláson átfolyó áram következtében ingadozó anódafeszültség visszahatását csökkenti. A találmány szerinti fotocella előállílá- (5 sáná <i következőképen járunk el: Kiszivattyúzás és kifűtés után kb. 0,5 1 Hg mm nyomású oxigént bocsátunk be és a különböző K, At , A 2 , s. i. t. katódákat egymásután körkisüléssel oxidáljuk. 70 mimellett egy esetben nem haladunk eiőre mindjárt a kívánt oxidálási erősségig; kitűnt ugyanis, hogy a legközelebbi fokozatok oxidálásánál a már oxidált fokozatok tovább oxidálódnak. Az elektródák gyakori 75 cserélésével és sarokváltással azonban minden esetben sikerül a kivánl oxidfokot az összes katódákon előállítani. Különösen célszerű az oxidáció nagyfrekvenciájú körkisüléssel. Ehhez adott esetben, mindössze 80 az oxidáció tartamára ráhelyezett, külső elektródákat alkalmazunk. Célszerű az Rí gyűrűt az oxidáció alatt a K katódától elkülönítve tartani és azt csupán az oxidációs, illetőleg érzékenyítő eljárás után 85 kötni össze a katódával villamosan. Kitűnt ugyanis, hogy bizonyos körülmények között csupán így sikerül a K katódának érzékeny réteggel való bevonása egészen a szélétől számított csekély távolságig. 90 Az oxidáció után az oxigént kiszivatytyúzzuk, céziumot fejlesztünk és lassan bedesztilláljuk a meleg cellába. Ha elegendő mennyiségű céziumot vezetünk be, amit a. futtatási színek megfigyelésével. 95 vagy fényelektromos, vagy ízzóelektromos emisszióval állapítunk meg, a bevezetést megs^a'it lik 6» a cellát méieg<sze", irint egy Vs óráig 200 C°-on kifutjuk, majd leforrasztjuk. W> Természetszerűen a leírt cézium aktiválás helyeit, más, önmagukban véve ismert fotocellaelőállítási eljárások is alkal" mázhatok. Épenúgy lehetséges az is, hogy a szekunderkatódákat példaképen bárium- 105 bevonattal lássuk el. Sok esetben lehetségesnek bizonyul, hogy a cső utánformálását fényelektromos, illetőleg szekunder-emisszióra való érzékennyé tétele után érjük el, úgyhogy a it@ kész csövet célszerűen legalább egy- vagy többórás terhelésnek vetjük alá. Ezért a