132427. lajstromszámú szabadalom • rugóspárnázat
I 132421 keretrészeket pl. —18— szegecsek kapcsolják mereven. A keret az —1— rúgóívekkel célszerűen a rugalmas anyagból álló 19 nyelvek útján kapcsolódik, ame-5 lyeket —20— csavarok vagy szegecsek rögzítenek a keretsíneken (3. ábra). A —19— nyelvek —19'— mélyedései vagy vályúi fogadják be a rúgóíveket. Célszerűen minden egyes —19— nyelv 10 két-két szomszédos —1— rúgóívet tart. A találmány értelmében továbbá a —14, 17— kapcsolókeretet ülőbútoroknál hátul megszakítjuk úgy, hogy a —17— harántsíní a —14— oldalsínekkel nem függ össze. V A 15 —14— oldalsínek pl. a —21— szem közvetítésével csuklósan kapcsolódnak a —22— tartókkal, amelyek a —12— bútorkeretről nyúlnak fel. A —22— tartókat a széktámla helyettesítheti. A —14— oldalsínek végeit 20 megfelelő kapcsolórészekkél magához a —12— kerethez is köthetjük. A hátsó —17— harántsínen a rajzban feltüntetett példa szerint derékszögben lefelé görbített —17'— fülek vannak, ame-25 lyek pl. a —23— tekerqsrúgókkal kacsolódnak a —22— tartókhoz vagy a támlához. A keret ezen megszakítása folytán a —14— és —17— sínek végeit lefelé lehet feszíteni: úgy, hogy az egész párnázat dom-30 borúvá válik. A kapcsolókeret —16— középsínje az —1— rúgóívek —1'— töréseinek közvetlen szomszédságában fekszik úgy, hogy a rúgóívek a kapcsolókerethez képest nem to-35 lódhatnak el. A kapcsolókéret —14— oldalsínjeit még egy vagy két —24, 25— támasztórúgó is támaszthatja alá. Ezek a 2. ábrából látható zeg-zúg vonal alakúak, melynek szá-40 rai között rúgóhurkok fekszenek. A támasztőrúgókon a —13— görbítést és a —3— rúgószáréhoz hasonló ívelést alkalmazhatunk. A —24, 25— támasztórúgók alsó —26— 45 hurkai a —12— bútorkeret oldalára erősített —27— csapokra vannak tolva és a rugók végeit a —28— kapcsok erősítik a —12— bútorkeretre. A —25— támasztórúgó felső —25'— vége célszerűen a 4. 50 ábrában látható módon kétszeresen megtört, a —14— oldalain alatt fekszik és egyrészről a —29— nyelv, másrészről pedig a —30— bilincs tartja fogva. A —2*9— nyelvet a—31—szegecs kapcsolja mereven 55 a —14— sínnel. A —30— bilincs a —14— sínen e'tolható lehet. Egyes rugók kicserélése végett csupán az —1— rúgóívet a —15, 16, 17— harántsínekhez- képest oldalt eltoljuk és így a —19— rugalmas nyelvből kihúzzuk. A kap- 60 csotókeretből kiszabadított egyes rúgok —10— végeit a —12— bútorkeretből kihúzhatjuk és lefelé vagy oldalirányban kiemelhetjük a rúgópárnázatból. A —24,25— támasztórúgók hasonlóan cserélhetők ki 65 könnyen. Szabadalmi igénypontok: 1. Rúgóspárnázat ü^ő- vagy fekvő bútorokhoz, mely egymás mellé sorakoztató U 70 rúgóívekbői áll, amelyeknek mindkét vége terpesztőszárak és közbeiktatott rúgókönyök révén kapcsolódik a bútorkerettel és amelyre az jellemző, hogy az egyes (1) rúgóívek kifelé, irányított 75 erős (13) görbülettel mennek át a (2) rúgóhurokba és az ehhez csatlakozó (3) szár' a párnázat belseje fel domborodik. 2. Az 1. igénypontban meghatározott rugós párnázat megoldási alakja, melyre so jiellemző, hogy a befelé domborodó (3) szár hosszabb és meredekebb, mint a hozzácsatlakozó (5) rúgókönyök1 és az alsó (4) terpesztőszár. 3. Az 1. és 2. igénypontokban meghatáro- 85 zott rúgóspárnázat megoldási alakja, melyre jellemző, hogy az (1) rúgóíveket az ezekre felfekvő és ezekkel összekötött ' (14, 17) kapcsolókeret tartja össze. 4. Az 1—3. igénypontokban meghatározott 90 rúgóspárnázat megoldási alakja, melyre jellemző, hogy a kapcsolókeret (14) oldalísínjei (17) hátsó sínjével nem kapcsolódnak és egyenként vannak a (12) bútorkeret felnyúló (22) tartóival vagy 95 a támlával mozgathatóan kapcsolva. 5. Az 1—4. igénypontokban meghatározott rúgóspárnázat megoldási alakja, melyre jellemző, hogy a (14) oldalsínlek és a 100 (17) harántsín végei lefelé feszítettek. 6. Az 1—5. igénypontokban meghatározott rúgóspárnázat megoldási alakja, melyre jellemző, hogy mindegyik (14) oldalsínt legalább egy (24, 25) támasztórúgó kap-105 csolja a (12) bútorkerettel.
