132352. lajstromszámú szabadalom • Bakoszlopként kialakított faoszlop villamos vezetékekhez

> Megjelent 1943. évi december hó; 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIR0SA6 SZABADALMI LEIRAS 132352. szám. Vll/g. osztály. — H—11330. alapszám. Bakoszlopként kialakított faoszlop villamos vezetékekhez. Hungária Villamossági Részvénytársaság cég, Budapesten. A bejelentés napja: 1941. évi november hé 24. A találmány bakoszlopként kialakított faoszlop villamos vezetékekhez, melynek két oszloprúdját, — a rudaknak a talajban elhelyezett részletén —,1 5 egymással a két oszloprúdhoz erősített gerenda köti össze. Ennek az ismert összekötőgerendának fő célja, hogy a bakoszlop a vezeték erőhatása révén húzásra igénybe vett oszloprúdjának a io földből való kihúzása ellen fokozott biztonságot nyújtson, mely hatást az összekötő gerenda azzal fejti ki, hogy a felette levő földtömeg ellensúlyként érvényesül. Ahhoz, hogy az összekötőge-15 renda e feladatának lehetőleg tökéletesen felelhessen meg, az összekötőgérendát minél mélyebbre kellene a talaj felszíne alatt elhelyezni, mert ezzel az ellensúlyként hatásra kerülő föld-20 tömeg hatványozottan megnövekszik. Az összekötőgerendák ismert elrendezésénél azonban ezt elérni nem lehetett. Az összekötőgerendákat ugyanis eddig a bakoszlop rúdjának alsó vége felett 25 helyezték el akként, hogy a bakoszlopnak a talajban elhelyezkedő részlete többé-kevésbbé torz H-alakot mutatotlj. E megoldásnál ezt a kötőgerendát nem lehet a bakoszlop két rúdjának alsó! 30 végéhez egy bizonyos, kb. 30 cm-nyij távolságnál kisebb távolságban elrendezni, mert különben az a veszély fenyeget, hogy a kötőgerendát a bakoszlop rúdjaihoz rögzítő csavarok a bak-35 oszlop rúdjait előbb-utóbb szétnyírják. Azonban az sem adna kielégítő megoldást, ha a bakoszlop a talajba süllyesztett részletének abszolút hosszát az' egyébként is szabványosított aránylagos méreten túl növeljük, mert ezzel 40 a hasznosítható oszlopmagasságot csökkentjük. A találmány szerint az előbbiekben jelzett hátrányokat azzal küszöböljük ki, hogy a szóbanforgó gerenda egy- 45 mással az oszloprudaknak két alsó homlokfelületét köti össze és ekként a. bakoszlopot egyúttal alá is támasztó talpgerendát alkot. Ezzel a megoldással az ellensúlyként ható földtömeget lénye- 50 gesen növeljük, mert a talpgerendát alkotó összekötőgerenda az eddigi megoldásokkal szemben jóval mélyebbre kerül anélkül, hogy a bakoszlopnak a földbe süllyesztett részletét a szokásos- 55 nál hosszabbra kellene vennünk. A találmány különösen telőnyös foganatosítása szerint a talpgerenda az oszloprudakhoz e gerendát részben 'körülnyaláboló kengyelek segélyével van ée erősítve akként^ i->ogy é kengYeleknek egy-egy oszloprudat közrefogó, két szária egymással az illető oszloprúdoh és a két kengyelszáron is harántosan áthatoló rögzítőszerv, a legelőnyösebben 6S anyás csavar segélyével van összekötve. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy pusztán a kengyelszárak hosszabbításával az oszloprúdon áthatoló anyás csavarnak az oszloprudak alsó homlokfelületé- 70 tői való távolságát növeljük és így ajzj oszlopot e csavar nyíróhatása ellen fo-