132238. lajstromszámú szabadalom • Nagyfrekvenciás magokhoz való anyag, ebből az anyagból készült nagyfrekvenciás mag és eljárás annak előállítására

132238. n nak. A látszólagos permeabíilitás igen magas határfrekvencia^ észrevehetően állandó, a jrezisztenqia azonban a frekvenciával erősen változik. 5 Az 5. ábrában az induktaneia és az ellenállás közötti viszonynak \(L/R) a frekvenciától való függőségét tüntettük fel. A kísérletet standard-c&évecsoporttal végeztük, amelynél minden egyes csévélő ben a találmány szerinti eljárással készült, föltolható mag volt. A mag1 hossza 12.7 mm és átmérője 9.5 mm volt.. A mérésnél alkalmazott csévék mindegyike oly szigetelőanyagú csövön volt elren-15 dezve, melyeknek belső átmérője 9.8 mm, falvastagsága pedig 0.4 mm volt. A fent említett viszony nem csupán, a maganyagtól és annak látszólagos permeabiliitásától és rezisztenciájától, hanem a 2o mag, valamint a tekercs alakjától és nagyságától, valamint a maj* ós a tekercs kölcsönös helyzetétől js függ. A 10 és 24. MHz frekvenciák között csövekként oly szolenoidot használhatunk,. 25 melynek menetei egymástól a huzalátmérő kétszeresének megfelelő távolságban feküdtek. A másik három csévének univerzál-tekercselése volt. Négy különböző csévét használtunk. A 200 és 500 30 kHz között alkalmazott csévének 7 szálból álló zománcozott 41. számú vezetékből készült 247 menete volt. A vezetéket egyszerű selyembefonás borította. A 2 és 6 MHz frekvenciák között 3S használt cséve 22 menetű volt lés a menetet 30 szálból készült zománoozot|j kettős selyembevonattal bevont vezeték alkotta. 10 és 24 MHz között 0,6352 átmérőjű zománcozott, tömör rézvezető tőből készült 7 menetű csévét használtunk. Az eddig szokásos berendezésekkel ultranagy, tehát 75 MHz frekvenciák fölött pontos mérések nem igen végezhetők. Kísérleteinkből azon-45 ban megállapítottuk, hogy a találmány szerinti eljárással készült anyag jól alkalmazható még arra, hogy rezonanciakört adott frekvenciakörzetbien hangoljunk. Ez porított maignetitből, vagy jo más ismert porított mágneses anyagokból készült magoknál nem lehetséges, mert ezek kedvező sajátságaikat már 75 MHz frekvenciák alatt is elvesztik. Ferromágneses por előállítása végett 55 megkísérelték már a Schoop-féle pisztoly alkalmazását. Ennél az eljárásnál azonban a pisztolyból kilövelt részecskéket rögtön hűteni kell, például azáltal, hogy azokat vízzel töltött edénybe lövik. Ennél az eljárásnál az egyes 60 részecskéknek nincsen elegendő idejük ahhoz, hogy akár csak részben is oxi-. dálódjana^, Az ezt az eljárást ismertető irodalom ezért kifejezetten állítja is, hogy a részecskék fémesek. Kísér- 65 letképen ezzel az eljárással ^port állítottunk előj. majd az ezt követő; analizissel megállapítottuk, hogy a részecskéké; tiszta fémes vasból vannak. Az ebből az anyagból előállított magon végzett ?o vizsgálatok azt mutatták, hogy 100 kHz frekvenciák ..mellett sincsenek ennek az anyagnak a találmány, szerinti eljárással előállított anyag tulajdonságait megközelítő tulajdonságai. A frekvencia fo- 75 kozásával e tulajdonságok még romlanak. Bár a mágneses vasoxid a legköny-" nyebben» előállítható mágneses oxid, a vascsoport más féméiből, valamint kü- 80 lönböző fémötvözetekből is előállíthatók ferromágneses oxidok. Bár a fenti.példákban minden esetben mágneses vasoxidot vettünk alapul, a találmány szerinti eljárás más fémekkel vagy ötvö- 85 zetekkel is megvalósítható. A találmány szerinti eljárással ferromágneses .por, illetőleg ebből előállított termékek oly anyagokból is készíthetők, amelyek igen kevés vasat, vagy vasat egyáltalán nem 90 tartalmaznak, amelyek tulajdonságaik tekintetében azonban tiszta vasból álló anyagokkal összehasonlíthatók. Ezért a leírásban és az ahhoz tartozó igénypontokban a »ferromágneses« kifejezés 95 alatt nem csupán vastartalmú oxidokat értünk, hanem általában minden olyan terméket, amely a vaséhoz hasonló mágneses tulajdonságokat mutat. Fent már említettük, hogy a talál- 100 many szerinti eljárással készült anyag gondos mikroszkópiai vizsgálatából kitűnt, hogy bár a részecskék túlnyomó nagyrésze igömbalakú, az anyagban nem gömbalakú, hanem más szabálytalan 105 alakú részecskék is előfordulnak, illetőleg egyes részecskéknek, valószínűen törés következtében, a vizsgálatkor már nincs gömbalakjuk. E leírásban és az ahhoz tartozó igénypontokban ismétel- n0 ten használt »^ömbalakü« kifejezés tehát nem zárja ki azt, hogy az anyag szabálytalan alakú vagy tört részecske-