132207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cinkszulfidtartalmú világító festékek előállítására
Megjelent 1943. évi december hó 1-én. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BIBÓSÁG SZABADALMI LEI RAS 132207. szára IV/h.'(IV/f.) osztály. — F—9815. alapszám. Eljárás cinkszulfidiartalniú világító festékek előállítására. I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft, Frankfurt a/M. A bejelentés, napja: 1942. évi április hó 30. Németországi elsőbbsége:: 1941. évi május M 15. A cinkszulfidtartalmú világító festékeket eddig magas áruk miatt csupán korlátolt mértékben, alkalmazták. A tiszta clnkszulíidot, melyet kiindulási 5 anyagként alkalmaztak, eddig oly módon állították elő, hogy laboratóriumi méretben ELS-sel kicsapták. Az eljárás olcsóbbá tétele végett javasolták már a cinkszulfidtartalmú, lumineszkáló pigio menteknek ugyanolyan módon való előállítását, mint a litoponokét, azzal a különbséggel, hogy a cinksóoldathoz a cinkszulfid kicsapása előtt a szükséges mennyiségű aktivátort és ömlesztőszert 15 adagolják. Használható cinkszulfidos foszíoreszkáló anyag azonban, miként vizsgálatokból kitűnt, ily módon nem 'állítható elő. A litoponnál használatos kicsapási módszer a hosszantartó utő-20 lagos világítás elé:péséhez ugyanúgy nem alkalmas, mint a litoponoknál használatos további feldolgozás, vagyis mintegy 650—800 C° hőmérsékleten való izzítás és utólagos őrlés, mert a mag 25 szétroncsolása ismeretesen a lumineszkáló tulajdonságot megszünteti. Ugy találtuk ,hogy a litopon előállításához használatos tisztított cinksóoldatokból tiszta alkáli-, ammónium-30 vagy alkáliföldfémszulfidoldatokkal, különösen báriumszulfidoldattal 0.5—5 pH^érték mellett való kicsapással oly cinkszulfidot állíthatunk elő, mely megfelelően tovább feldolgozva jó lumino-35 for anyagokat, különösen hosszú ideig utóvilágító cinkszulfidos foszforeszkáló anyagot ad. Ha a litopont a szokásos módon lúgosán csapjuk ki, általában oly módon, hogy a cinkoldatot az elkészített báriumszulfidlugba adagoljuk -JO (Zerr und Rübenkamp, Handbuch der Farbenfabrikation, Berlin 1922, S. 331, 332), akkor csupán rossz utóvilágítási tulajdonságú kisebb értékű lurninoforokat kapunk. 45 A találmány szerinti eljárást következőképen foganatosíthatjuk: Vagy előzőleg a cinksóoldatot készítjük el és a szulfidoldatot lassan hozzáíolyatjuk, vagy pedig a két ol- 50 datot egymással folytonosan folyatjuk össze. A 0.5—5 pH-érték fenntartása végett folytonosan kevés savat, célszerűen sósavat adagolunk, vagy oly szulfidoldatokat alkalmazunk, melyek bi- 55 zonyos mennyiségű hidroszulfidot tartalmaznak. A kicsapott nyers festéket mossuk, szűrjük és ezután a cinkszulfidtartalomnak megfelelő mennyiségű aktivátort — hosszantartó utólagos vi- 60 lágítású foszíoreszkáló anyagok előállításához 1:10.000 arányban rezet — valamint ömlesztőanyagot, pl. az alkáliák és/vagy alkáliföldférnek kloridjait adagoljuk hozzá. Ezután a luminesz- 65 cencia kívánt foka szerint egy vagy több óráig 600—1300 C° hőmérsékletre hevítjük. Hosszantartó foszforeszkálás elérése végett 1000—1300 Cf hőmérsékleten kell "izzítanunk. Ha pigment-70
