132157. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási Elrendezés szabályozóértéknek létesítésére távolbalátó vevőkészülékben

4 132157. —25— induktivitással van csatolva. A—32— Üemodoláló és szétválasztó berendezésnek —33— csővé van, mely dióda-trióda vagy más efféle szerv lehet. A —34— induktivig tással táplált diódarésznek terhelőkörében —35— elletiállás és ezzel párhuzamosan kapcsolt —36— kondenzátor fekszik. A —34— induktivitás a —31— késleltető-kapcsolás kimeneti körében fekvő —37— in-10 duk ti vi tással van csatolva; ezáltal a —13— átvivő szolgáltatta késleltetett jel a diódába és annak terhelőkörébe kerül. A —35— terhelő ellenállás negativ vége a —23— cső trióda-részének vezérlőrácsával köz-15 vétlenül vau összekötve. —38— [erhelő-e> lenállás fekszik a —33— cső katódakörében, mig a cső anődjának üzemi feszülségét pl. a 4 B forrás szolgáltatja. A cső diódarésze csúcsde'.eklorkénl mú 20 ködik; a —35, 36— terhelőkörbon keletkeznek a késleltetett jel modulációs feszültségei. A —32— csjelőfeszül.í-é^e ólja:1

, hogy a diódán át betáplált normális amplitúdójú modulációs feszültségeknél a cső 25 trióda- vagy erősí tőrésze a karakleriszíika töréspontján túl dolgozik. Ebből következik, hogy ez az erősítő csupán a moduláció szinkronizáló impulzusait ereszti ál, melyek az erősítő —38— terhelő-ellenállásán , 30 lépnek fel, vagyis a szinkronizáló impulzusok a látófrekvenciás összetevőktől különválnak. A —32— demoduláló és szótválasztó berendezés kimeneti köre, a —40-- csatolóköndenzátort és a —41— c!-35 lendítést tartalmazó —39— vezeték útján, a —2'i— látófrekvencia-erősílőcső veiérlőrácsával vaji összekötve. A különválasztott és késlel'je'.eít szinkronizáló-impulzusok tehát a modulációhoz hozzáadódnak, úgy-40 hogy a kombinált modulációs jel, amely a hozzáadott vagy segédkomponenseket tartalmazza, a —15— erősí ő kimeneti körében keletkezik. Az önműködő erősílé.Síabályozáshcz való 45 egyirányú e'őfeszültség létesítésére — y!2— egyenirányítót rendezünk el. Ez utóbbi —43— diódát tartalmaz, melynek bemene'.i kö ében egymással párhuzamosan kapciolt —44— ellenállás és —45— kondenzátor fek-50 szik. A —43— dióda és terhelőköre a —33— cső —38— katődellenálláshoz van kapcsolva és. a —41— ellenálláson át, a —14— detektor —23, 24— terhelő körével is óizsze van kötve. Mind a —14— demodulátor-55 ban levezetett modulációs jelből, mind a —32— demoduláló és szétválasztó berendezésben létesített, szétválasztott és késleltetett szinkronizáló-impulzusokból álló, már említett kombinált jel, a —42— egyenirányítóba jut. A —43— dióda csúcsdetektor- 60 ként működik és irányított előfeszül tséget létesít, mely a kombinált jelben a hozzáadott szinkronizáló impulzusok csúcsaival arányos. Ezt alább még szabatosabban fogjuk megmagyarázni. 65 Az 1. ábra szerinti berendezés működési módja legjobban a 2 6. ábrák szerinti görbék nyomán érthető meg. E görbék a rendszer különböző pontjaiban keletkező hullámokat mutatják. A 2. ábra pozitív 70 modulációjú távolbalátó hordozóhullám teljes moduláció-burkológörbe szakaszainak hullámalakját szemlélteti, mely a —13— hordozófrekvencia-átvivő kimeneti körében fellép. A 2. ábra szerinti görbe —A— része 75 aránylag nagy ahiplitudójú hullámot szemléltet, míg az —A'— része hasonló, de kisebb amplitúdójú hullámét ábrázol. A csökkenést pl. halkulás okozhatta. A hullám nuUszintjét —X— jeiöli. A hullámnak 80 — intervallum — szakaszai, melyeknél a hordozó-amplitúdó nullra megy vissza — ezeknek némelyike L-el van jelölve — sorvisszafutó periódusokat ábrázolnak szinkronizáló-impulzusokkal. Az interval- 85 lu.nok kö íötli szakaszok a sorszakaszoknak felelnek ir,€7, melyedet a nagyfrekvencia és a közepes képvilágosság — amint azt Mt és M2

jelzi — modulál, kivéve a sorszakaszelie esielő pe ióduso'a'. Ily elreteszelő in- 90 lervallum egy részének a 2. ábrán az Y—Y köz felel meg. A hullám amplitúdója a sorszakaszelreleszelő intervallumok alatt a fénymodulációtól független. A sorszakaszelreteszelő intervallumok alatt rendesen 95 a sorszinkronizáló-impulzusok lépnek fel, valamint egy csoport járulékos, széles impulzus, melyek együtteien e.^y sorszakaszszinkronizáló impulzust alkothatnak. Általában a hullám —X— nullszintje az átvitt 100 jelenetben a fékeiének vagy feketénél fekelébb értéknek felel meg és a tényleges fekele-szintnek tekinthető. Pozitív modulációnál tudvalevőleg a letapintott kép világosságának növekedését a 105 a hordozóhullám amplitúdójának emelkedései fejezik ki. A jel átlagos erősségét az alacsony frekvenciának vagy a közepes képvilágosságnak alkotói válloziatják me«. Ezért a hordozó amplitúdója, az Mrgyel 110 jelölt sorperiódusok alatt, a fehér-szintet éri el; ez az Mr

vei jelzett modulációs