131972. lajstromszámú szabadalom • Belső fékkaros fékszerkezet önműködő utánállítással

2 181972 fékbetétek további kopásakor a kilinqske­rék az evolvenst, a már ismertetett módon^ tovább forgatja, minek folytán a fékbeté­tek kopási mérvének megfelelően önműkö-5 dően továbbállí tódnak. Mikor a fékbetétek teljesen elkoptak1 , akkor az evolvens már annyira elforgó tt, hogy legnagyobb sugará­val támaszkodik az emelőkarhoz. Ez evol­venshelyzetnek megfelelően a kilincskerék io úgy van kialakitva, hogy e véghelyzetnek megfelelő helyen a kilincskeréknek fogazá­sa nincs, úgyhogy a kilincs a 'fékkar vissza­engedésekor e fogazás nélküli üres közbe csappan és így a kilincskereket illetőleg 15 evolvenst nem forgathatja el, E helyzet­ben tehát a fék nem fog és figyelmeztet arra, hogy a fékbefcéyek teljesen elkoptak, azokat újlakkal kell átcserélni. Átcserélés után a kilincskereket illetőleg evolvenst 20 kezdőhelyzelébe továbbforgatjük, vagyis abba a helyzetbe, amikor legkisebb sugár­ral támaszkodik az emielőkarhoz. A fékbe­tétek kopásakor az újbóli utánállltás az is­mertetett módon megy végbe. 25 A találmány másik kiviteli alakjánál a fékkulos szintén külön emelőkarral van egyesítve. A fékkulos forgáscsapján a fék­kar egyik végével van foroghatóan ágyazva. A külön emelőkar szabad vége és a fékkar 30 szabad vége között, csuklós csapok révén, egy-egy ellenkező menetű csavarorsó van elrendezve. E csavarorsók szabad végeik­nél fogva ismert állító csavaranyával van­nak összefogva, melynek elforgatása révén 35 a csavarorsók ellenkező értelemben szét­feszíthetek. A csavaranya külső része fo­gazott kerékként van'kialakítva. A csavar­anya alatt, csap körül elforgatható, kétkarú kilincs van elrendezve. A fékbetétek bizo-40 nyos mérvű kopásakor, amikoris a csavar­tanya ia fékhúzót rendes hosszán túlhaladj, a fogazott csavaranya a kilincs egyik ki­nyúló karjához ütközik és a kart elmoz­gatja, úgyhogy annak másik karja a foga-45 zott csavaranya visszamozgási pályájába kerül, minek folytán a visszafelé mozgó csavaranya, a fékkar visszaengedésekor,l egyik fogával a kiálló karhoz ütközik és egy foggal elforog. Ez elforgassál egyide-50 jüleg a következő fog a kiálló kilincskart újból kezdeti helyzetébe nyomja vissza. A csavarása elforgásakor az ellenkező me­netű orsókat szétfeszíti, úgyhogy az eme­lőkar a fékkulccsal együtt bizonyos szöggel 35 elfordul, úgyhogy a fékkulcs nagyobb kar­ral támaszkodik a fékpofák szabad végei­hez, minek folytán a következő fékezéskor e nagyobb .karnak megfelelő, nagyobb mér­tékben nyomja szét a fékpofákat. A fékbe­tétek kopásakor az ismertetett művelet is? 60 métlődik és a csavaranya újból elforog és a csavarorsók révén az emelőkart önmű­ködően továbbállítja. A rajz a találmány több, példaképen! ki­viteli alakját tünteti fel, melyektől a gya- 65 korlatban, lényegüknek módosítása nélkül, el is térhetünk. Az 1. ábra a fékdob belsejében elrende­zett fékszerkezet 'elölnézetben, részben füg­gélyes metszetben, vázlatosan, a ?o 2. ábra a fékszerkezet oldalnézetben, na­gyobb léptékben, a 3. ábra a meghúzott íékkarú szerkezet elölnézetben, részben metszetben, a 4. ábra másik kiviteli alakú fékszerke- 75 zet részleges oldalnézetben, az 5. ábra további kiviteli alakú fékszer­kezetet elölnézetben, részben függélyes •(metszetben, vázlatosan, végül ia 6. és 7. ábrák a fogazott csavaranyát és 80 állítókilincset különböző munkahelyzeteké­ben, vázlatosan szemléltetik. Az —1— fékdob belsejében —2— és —3— lékpofák —4— illetőleg —5— forgáscsapok körül kilendíthetően, ismert módon vannak' 85 elrendezve. A —2, 3— lékpofákhoz ismert i—2a, 3a— fékbetétek viannak erősítve. A —2— fékpofa szabad —6— vége —7— rúgó hatására ismert —8— fékkulcshoz támasz­kodik. A —8— fékkulqs nyomófelülete cél- 90 szerűen evolvens. A —3— fékpofa szabad végével a —2— fékpofával szemben ugyan­úgy a —8— fékkulqs másik oldalához tá­maszkodik. E (részt a többi részek vilá­gosabb áttekinthetősége miatt a rajzon 95 nem tüntettük fel. A —8— fékkulcshoz szi­lárdan —8a— emelőkar van erősítve. E két résznek —9— forgásqsapja van, mely a fék­bakon alkalmas 'helyen van ágyazva. E —9— forgáscsapon elforoghatőian, a —8— 100 fékkulcs két oldalán, egy-egy —10— és —11— fékkar egyik végével van ágyazva. A —10, 11— fékkarok között, -12- forgás­csapjaiknál fogva, szilárdan egybeerősített —13— kilincskerék és körevölvens alakú 105 i—14— test van ágyazva, úgyhogy a —14— test a vele közös síkban elrendezett —8a— emelőkarhoz támaszkodik. (1. ábra). A —13— kilnicskérék fogközeibe —16— rúgó hatására —15— kilincs kapaszkodik, mely 110 kilincs —17— forgásqsapja pl. ; a fékdobi porvédősapkájának —18— részéhez szi­lárdan van erősítve. A —13— kilincskerék —10,11— fékkarok között elrendezett —12—

Next

/
Thumbnails
Contents