131965. lajstromszámú szabadalom • Adcock- antennarendszer
2 131965 lyását tüntettük fel. A vateellenállás a következő egyenlettel fejezhető ki: Bl = — j. z. ootg «. Z 5 ahol z az lahtennák hullámellenállása, l az( antennák villamoshossza az összekötővezetékekkel együtt. Az antennaimpediancia lefo.-i lyását az antenna és az ahhoz csatlakozó kábelszakasz sugárzási ellenállása és vesztő teségi elleniállása befolyásolják, a talál" mány szempontjából azonban csupán a vakösszelevő értéke mérvadó. A legkisebb frekvenciához tartozó antennaimpedancia kapacitiv és az, 'első isajátjlmlliámnál Qyk = 15 4 1) jnulla értéket vesz fel, majd indu^ktívN vá válik és a második sajáthullámnál (A2 = 2Z) végtelen értékű. A fázis iltj 180 -kai változik és az antcnnaimpedancia kapacitiv értéke a nullához közeledik,, me-20 Jlyiet a haj-miadik (A3 = 4/3 Z) sajáthullárunál ér el. Ez a lefolyás megismétlődik úgy hogy üresjárási és rövidzárlati rezonancián helyek folytonosan változnak. A találmánynál abból indultunk ki, 25 hogy az antennaimpedancia hirtelen fázisváltozásai nem károsak abban az esetben, ha az antennák gyakorlatilag rövidrezátt generátoroknak tekinthetők, vagyis ha az antcnnaimpedancia a vevő terheléseként 30 ható bemenő impedanciánál sokszorta nagyobb. Ez az eset a párosszámú saiáthuiláinoknál akkor következik be, ha a bemenő impedanciát ennek megfelelően méretezzük, úgy hogy a vevő bemenő köré-35 ben levő részaránytalanságnak az ellenkapcsolásban levő feszültségek fázishelyzelére gyakorlatilag nincs befolyása. Ezeklen a helyeken tehát nem kell fáziseltolódásoktól és irányhibáktól tartanunk. Ha 40 azonban a vevő bemenő impedanciája az antenna impedanciájával szemben már nem kicsiny, mint például a páratlanszámú sajálhullámok esetén, akkor az antennaimpedancia csekély értékei következte-45 ben az irányzóáramok fázisai nagymértékben függnek a terhelő impedanciától, tehát az egész antennarendszer részarányosságától. Ezért szükséges, hogy e rövidzárlati rezonanciahelyek az irányzás hulláin-50 hossz körzetén kellő biztonsággal kívül feküdjenek. A találmány szerinti megoldásnál ilymódon oly kiértékelhető hulláinhosszkörzetet kapunk, amely az 1. ábrában a teljes vonallal kihúzott 1. szakaszt 55 öleli fel. Legtöbbször azonban iaz kívánatos, hogy a hullámhosszkörzetet még jobban bővítsük. Mint fent már említejlük, ismeretes már oly megoldás, amelynél a. vízszintes összekötQvezetékekbe impedanciákat 60 sorosan kapcsolnak és ezzel a zavaró sajáthullámot az irányzás hullámhossz körzetéből eltolják. Az 1. ábrában az ezzel az intézkedéssel elérhető hiilláiiihosszkörzeieket arra az esetre tüntettük fel, amlyben 65 ezt a soros impedanciát L ä induktivitás, 1 illetőleg Cs kapiacíi ['ás alkotja. A j «> Lg 1 és -• , p— vakellenálláspkat a rajz egyszerűsítése végett ellentétes előjelekkel tüntet- 70 lük fel, mint az antennák vakellenállásait jelző görbékét. ; Az ábra azt mondja, hogy Ls soros induktivitás bekapcsolásakor (a, sajáthullámok a hosszabb hullámok körzetébe to- 75 lódnak cl, úgy hogy a páratlanszámú sajálhullámo.któl mért szükséges távolság figyelembevételével a kiértékelhető II. hullámhosszkörzetet kapjuk. Soros kapacitások beiktatásakor a viszonyok fordítottak, go mert a sajáthuliámok a rövidebb hulla mük tartományába tolódnak és ugyanoda esik a kiértékelhető III. hullámhosszkörzet is. Mindkét esetben lényegében csak a hullámhosszkörzet eltolódását érjük; el. In- 85 duklivitások alkalmazásakor a huilánr hosszkörzei: ugyan szintén megnő, azonban mindkét sajálhuilám ugyanabban az irányban tolódik el, úgy hogy a felső sajáthullám hullámhosszkörzethcz túlközel 90 esik. Kondenzátorok alkalmazása esetében a kiértékelhető hullámhosszkörzet kisebbé válik. A hullámhosszkörzetnek mindkét irányban való megnövelése végett a találmány 95 értelmében úgy járunk el, hogy a vízszintes összekötő vezetékekbe csillapított párhuzamos rezonanciaköröket iktatunk, amelyek a körzetet bezáró páratlanszámú sajáthullámok között fekvő hullámra, előnyösen a 100 körzet közepében fekvő párosszámú sajáthullámra vannak hangolva. E párhuzamos körök hatása következtében a yakellenál lás az 4. ábrában fel li'ui feleli Zp jelű görbe szerint változik. E/' intézkedés következte- tü5 ben a hosszabb sajálhuilám a hosszabb és a rövidebb sajálhuilám a rövidebb hullámok körzetébe tolódik, úgy hogy a kiértékelhető IV. hullámhosszkörzet mindkiét oldala megnő. A párhuzamos körnek ak- 110 kora csillapítása van, hogy az a középső hullámhosszkörzetbcn a párhuzamos köles a vevő bemenőköre között jelentkező feszültségosztó hatás következtében a
