131930. lajstromszámú szabadalom • Lengőkaros kerékrúgózás
Megjelent 1943, évi augusztus hé 17-én. MAGYAR KIRÁLYI ^TMSa SZABADALMI BÍRÓSÁG " •' SZABADALMI LEÍRÁS 13193©- szám XX/a., (XX/a/2, XIX/b., XIX/c.) yoszlály. — U—1054. alapszám. Lengőkaros kerékrúgózás. Uliri Testvérek Autókarosszéria és Járműgyártó Kft. cég, Budapesten. A bejelentés napja: 1939. évi június hó 7. A különállóan rugózó, rendszeriül lengőkaron elrendezett járóműkerekek rugózási me.goidá'a igen sokféle és éppen e körülmény igazolja, hogy azok nem elégítik ki 5 telje-, mértékben a követelmény eket, mert általánosan elterjedt alkalmazású megoldást nem találunk. A lengőkar rugózására eddig a lengőkarral összeerősített 'karszierü nyúlványt 'alkalmaztak, amelyet egy, vagy 10 több tekercsrugó vagy lemezrugó támasztott fel, mely rugónak a másik) vége a koe-ii-zcfcrény alvázával vagy annak, valamely szilárdan hozzáerősített részével volt kapcsolatban vagy támaszkodott arra fel. 15 M;'•!.-•> elrendezéseknél a lengőkarral kapcso Uilbüiii dugattyúsztrűen működő szerkezeiül alkalmaztak, amikor is a lengéseket és r/zel együtt a kerék; . -rázkódását, illetvr játékát a dugattyú által összesűrített leve-20 :;ő csillapította:. Ez elrendezéseket a rugózás miatt alkai mazDit karáttételek vagy dugattyús szerkezelek feleslegesen komplikálttá teszik és ennek folytán azok előállítási költsége a 25 találmánynál drágább, anélkül, hogy a működés szempontjából előnyösebbek volnának. Ismeretes oly szerkezeti elrendezés is. amelynél a lengőkar tengelye és e tengelyt 30 Lefogadó, ^zi'árd-n e j'rsiiűalyázhoz erősített csőtengely között gumigyűrűt vagy gumihüvelyeket ölkalimaztak, munekfolylán a lengő) tengelyvég mozgását, illetve játékát e gumi rugalmassága szabta, 35 meg. Ily gumirúgózású elrendezés hátránya. hogy- a gumi kifárad, kiszárad, kellő igénybevételre nem méretezhető, rövid élettartamú, az utánpótlás csak gyárilag előállított gumibetétek beszerzése révén lehetsé- 40 ges. Még talán a legegyszerűbb az ismeretesek közül azon elrendezés» melynél a jármű alvázához erősített és a jármai szélességében elrendezett csőtengelybe egy vagy 45 több rugalmas rudat alkalmaztak, melyek mindegyike egyik végén szilárdan meg volt fogva, másik vége pedig a lengőtejigelyh;l állt kapcsolatban és így torziószerű igénybevétele mellett átvette, illetve csilla- 50 pította a tengelyvég lengéseit. Ez ekendezé.s alkalmazási és működési lehetőssége azonban igen korlátolt, mivel a torziós rúgó csupán a jármű közepéig vehető igénybe, mert a másik oldali felet a túloldali kére- 55 kel hordozó lengőtengely rugózására kellett fenntartani. Lehetséges ugyan, a jármű alatti és annak alvázához erősített csőtengelyben a jármű egész szélességének megfelelő hosszúságú kiét torziós rugót is 60 egvmás mellett elrendezni, ezek azonban ily módon már nem esnek a csőtengely középvonalába és így e torziós rugóknak a lengő tengelvvégekkel való kapcsolata , a jármű két oldalát tekintve és egymáshoz- 65 viszonyítva nem szimmetrikus. Legfőbb hátrány azonban, hogy ily torziós rugók igénybevételi lehetősége korlátolt, azok a lengő tengelyvégek nagyobb mértékű kilengéseit átvenni nemi tudják, minek elk e- 7ö