131909. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés fűrészfogalakú áramok előállítására
Megjelent 1943. évi augusztus hó 17-én. MAGTAB KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 131909. szám VH/d. osztály. — F—9677. alapszám. Elríendezcs fűrészfogalakú áramok előállítására-Fernseh G. m. b. H. cég, Beríín-Zehlendorí (Németország). A bejelentés napja: 1942. évi január hó 31. Németországi elsőbbsége: 1941. évi január hó 31. A találmány uUrarövidhiiUámú csövek alkalmazása fűrészfogalakú áramok előállítására való kapcsolási elrendezésekben. Az ismert billenő kapcsolások között a 5 transzformátoros billenő kapcsolások különleges helyet foglalnak el, mivel igen állandó ás nagyteljesítményű szinkronizálható fűrészfogalakú rezgések előállítását teszik lehetővé. Ilynemű kapcsolásokat kü-10 lön ősképen a távolbalátás terén alkalmaznak eltérítő áramoknak katódsugárcsövek számára való előállítására. Az ily kapcsolásokban alkalmazott egy- vagy löbbrácsos csövek az osztott vezérlés elve alapján mű-15 ködnek. Az 1. ábra transzformátoros billenő kapcsolást szemléltet. Ez az elrendezés a legegyszerűbb esetben egy triódát tartalmaz, egy vasházas transzformátort, melynek sze-20 kunder tekercselése ellenállás — kondenzátor-köröin (RC-'Jiörön) át vezérlő rács és katóda és primer tekercselése anóda és anódfeszültségforrás közé van kapcsolva. E kapcsolás röviden a következőképen mű-25 ködik. A katódából kiinduló áram részben az anódához és részben a vezérlőrácshoz folyik. A rácsáram folytán emellett a vezérlőrács potenciálja negatívabb lesz és végül az az emissziós áramot teljesen elzárja. "io A rácson pl. az anódáramnak a transzformátor primer tekercsében való zárása révén pozitív feszültségcsúcs jő léire, melyet a szekundertekercse] és a rácsra visz ál, miáltal az ismét szabaddá válik és a folya-35 mat megismétlődik. Transzformáíoros billenő kapcsolások működésének további részleteit írja le, pl. a »Hausmitteilungen der Fernseh A—G.« című folyóirat 1939. évi 3. füzete a 82—83. lapon. A vezérlőrács ilyen működésnél igen erő- 40 sen van megterhelve, ami ezért különleges csövek szerkesztésére vezetett, melyek a szabványos erősítőcsövektől többek között abban különböznek, hogy a hengeresen zárt elektriódarendszer tengelyirányú meg- 45 hosszabbításában a rácsmerevítőpálcákon hűtőszárnyak vannak elrendezve. A hűtőszárnyak a veziérlőrács állal felvett energia1 egy részét elvezetik és ily módon nagy emissziós áramokat engednek meg. Mivel 50 azonban a hőelvezetés egymagában a hű-LŐszároyak révén nem bizonyult kielégítőnek, c csöveket igen bőven kelleti méretezni, melyek ilyenformán sok helyet igénylő szerkezeti elemet képeznek. Az eléklró- 55 dák eme nagyítása folytán az anóda és rács közötti kapacitás is megnövekszik, úgyhogy & távolbalátás számára szükségesnél nagyobb billenő frekvenciáknál a meredek fűrészfogoldalak bizonyos mértékben 60 lekerekíttelnek vagy elköszörülteInek. A találmány szerint billenő csőként nem zárt eleklródarendszerü triódát alkalmazunk, melynek anódája közel félhengeresen ós a kalódával egytengelyűén (koaxiáü- 65 san) van kialakítva és a katódán áthaladó és az anódát felező síkhoz képest részarányos egy vagy több hűtőfelülettel van kialakítva és melynél a rács számos huzalkengyelből van, melyek a katódát az anó- 70